Zilah: A költészet szívek mélyét rezdítette meg.

A kontinensek találkozása, a különböző kultúrák egymásra találása egy közös nyelv formájában valósult meg – fogalmazott Pethő Loránd, a szilágysági költő, az Ausztriában zajló XXIII. Költészet Tavasza Nemzetközi Fesztivál kapcsán. A rendezvényen költők és művészek érkeztek távoli országokból, mint például Románia, Magyarország, Németország, Szlovákia, Olaszország, Franciaország, Törökország, Dél-Korea, Szudán, Egyiptom, Ausztria, Kuba, Kolumbia és Venezuela, hogy megosszák egymással művészetüket és gondolataikat.

A költészet jegyében számos kulturális eseményre került sor a héten, Zilahon, Kolozsváron és Krasznán. A fesztivál hétfő délután magyar nyelvű szavalóversennyel rajtolt, kedd délelőtt irodalmi találkozókat tartottak a zilahi és a krasznai középiskolákban, délután a Szilágy Megyei Tanfelügyelőség üléstermében költő-találkozót rendeztek, melynek keretében két nemzetközi antológiát mutattak be, A virágba borult szavak árnyékában és A Költészet Tavasza címűt. Szerdán irodalmi találkozót szerveztek a kolozsvári középiskolákban, délután a kolozsvári Romániai Írószövetség székházában a fesztiválon jeleskedő költők közös felolvasóestjén vehettek részt az érdeklődők, pénteken találkozóra és vitára került sor a fesztiválon résztvevő költőkkel, délután a zilahi Vigadó épületében zenés-verses gálaműsorral kedveskedtek a nagyérdemű közönségnek, melyen felléptek a fesztiválon résztvevő költők, szerkesztők, valamint a Ioan Sima Művészeti Líceum tanárai és diákjai, illetve a Silvania Főgimnázium verséneklő együttese, a l'Adyk. Az egyhetes eseménysorozat szombat délelőtt román nyelvű szavalóversennyel zárult. Idén is folytatódott a Versbusz-projekt, melynek keretében a fesztivál ideje alatt a zilahi tömegközlekedési eszközökön az utasok a városban vendégeskedő, anyanyelvükön felolvasó költők hangfelvételeit hallgathatták.

Halmosi Sándor költő és a Maszol társszervezője megosztotta velünk, hogy egy rendkívül élénk és színes programokkal teli hét áll mögöttük. Kiemelte a magyar szavalóverseny fontosságát, amelynek alapjain a fesztivál is épült, és amely továbbra is a rendezvény egyik legmeghatározóbb eleme. Hangsúlyozta, hogy ha nincsenek verskedvelők és befogadók, akkor a Költészet Tavasza is elveszíti jelentőségét.

Idén négy kontinensről, tizenhárom országból érkeztek meghívottak, akik ezúttal Zilah és Kraszna mellett Kolozsvárra, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumba is ellátogattak, diákokkal találkoztak, beszélgettek, és közösen kerestek különböző közérdekű költészeti kérdésekre választ. "A pénteki kerekasztal beszélgetésen komoly témákat feszegettünk, vitáztunk a költészet szerepéről és a költői alapállásokról. Mert mi a költészet? Ez a kérdés minden értelmezési próbálkozás alól kisiklik, de talán nem járunk annyira messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a költészet magában a versben, azon belül is a szóközökben nyilvánul meg. Már ha megnyilvánul." - fogalmazott a költő, hozzátéve, az elmúlt hetet az egymásra találás, a beszélgetések jellemezték, ezáltal mindenki lélekben gazdagodva térhetett haza.

Pál Dániel Levente díjazott értékelte a szervezők, Daniel Sauca, Halmosi Sándor, Balázs F. Attila és Pethő Loránd munkáját, kiemelve, csodálatos fesztivált szerveztek a Szilágyságban, Zilahon, és nagy örömmel fogadta az itteni diákok érdeklődését, hiszen mint mondta, nagyon sok okos kérdéssel, meglátással találkozott. "Látszik, hogy jól gondolkodnak, megfontoltak, és nagyon jó tanáraik vannak. A fiatalok kiválóan és magabiztosan beszélnek angolul, tisztán, választékosan, gazdag szókinccsel, és nemcsak kérdeznek, hanem beszélgetnek, vitáznak" - mesélte a díjazott, hozzátéve, számára lenyűgöző volt elismert külföldi költőkkel találkozni. A díj kapcsán megfogalmazta: "maga a tény, hogy érdemesnek tartanak arra, hogy bevegyenek ebbe a társaságba, a közösségbe, és utána akár életre szóló kapcsolatot, barátságot alakíthassak ki a világ minden tájáról ide érkező költőkkel, ez sokkal nagyobb megtiszteltetés, mint egy díj, ami természetesen egy csodálatos dolog. De amit nem felejt el az ember, az az élet, az élő dolgoknak a története" - fogalmazott Pál Dániel Levente.

Háromféle költészet, háromféle költő, és háromféle vers létezik. Az egyik a pillangó típusú, aki a hernyóból szárnyas csodává alakul át, tele szépséggel, esztétikával és harmóniával. Az ilyen versek olvasása közben az ember egy kicsit szebbnek érzi magát; a hétköznapi gondokkal megterhelt olvasó a szép, pillangó hatású költemények hatására egy kicsit „kipillangósodik”. A második típusú költészet a kő, amelyet az ember beledob egy tóba. Metaforikusan nevezhetjük ezt a tavat társadalomnak, tele halakkal és élőlényekkel. A bedobott kő hullámokat ver, vízhangokat generál a víz felszínén és alatt, de mindenképpen változást idéz elő. Aztán a tó és a társadalom is visszacsillapodik. A harmadik típus a kés, amikor a költő súlyos, kegyetlen témákat ragad meg: saját élményeit, igazságtalanságokat, a társadalom vagy a diktatúra működését, a megalázottak, a szegények, a családon belüli erőszak fájdalmát. A költő erővel teli témákat választ, mint például József Attila „Levegőt!” című verse, Petőfi forradalmi költeményei, Erdős Virág társadalmi versei, vagy Tóth Krisztina családi kapcsolatokkal foglalkozó munkái. Ilyenkor az olvasó úgy érzi, hogy a vers nem csak simogat, hanem mint egy éles kés, sebeket ejt rajta, amelyek sosem gyógyulnak be teljesen. „A zöldhályogot levágja a lelkiismeretének a szeméről, tisztábban lát” – tette hozzá a beszélgetés során. A fesztiválon mindhárom költői irányzat képviseltette magát, és nem alakultak ki esztétikai vagy kritikai konfliktusok közöttük. Nyitott szívvel és lélekkel faggatták egymást, hogy miért és hogyan alkotnak, akár pillangóról, kőről vagy kézről van szó.

A szilágysomlyói Pethő Loránd az egyik legelismertebb és legkedveltebb szilágysági kortárs költő, akit nemrég Szilágysági Magyarok díjjal jutalmaztak. A fesztiválokhoz mindig valamilyen nevet társít, mesélte. Ezúttal egy Ige jutott eszébe, miszerint: az ima hegyeket mozdít (Máté). "A vers, a költészet, itt, most, ma, egy héten keresztül szíveket mozdított meg az emberekben és a gyermekekben. Ez az egyik legfontosabb aspektusa az ilyen fesztiváloknak, hogy közel kerüljünk azokhoz, akik valamilyen okból kevésbé szeretik a verseket, vagy nem olvasnak, esetleg nincs idejük olvasni. A mi feladatunk, hogy újból megszerettessük velük a költészetet, és a diákok közt járva azt tapasztaltam, hogy ez sikerült. Számomra a legfontosabb, hogy bár 13 országból voltak vendégeink, meghívottjaink, azt éreztem, hogy a versek által kontinenseket kapcsoltunk össze, megtaláltuk a közös nyelvet, amin meg tudtunk szólalni, és ez nem más, mint a vers" - mondta a Maszolnak Pethő Loránd.

A gála fénypontját a zilahi l'Adyk verséneklő együttes fellépése emelte, és a csodás dallamok, verssorok és a meghatottság néha könnycseppet csalt ki a jelenlévők szeméből.