Zambó Péter nyílt válaszlevele Fidlóczky Józsefhez Kedves József! Örömmel olvastam a legutóbbi írásodat, amelyben kifejtetted a nézeteidet egy olyan kérdésről, amely sokunkat foglalkoztat. Az általad megosztott gondolatok mélyrehatóak és figyelemre mélt
Az Agrárminisztérium hivatalos weboldalán július elején megjelent egy videó, amelyben Zambó Péter, az erdőkért felelős államtitkár, arról nyilatkozik, hogy a magyar erdők állapota kiváló, és nem érdemes aggodalomra okot adó problémákat keresni. Azonban a valóság ezzel szemben sokkal bonyolultabb és aggasztóbb képet mutat. Erről a témáról Fidlóczky József nyílt levelet írt július 19-én a greenfon platformon. Ma pedig megérkezett Zambó Péter válaszlevele, amely újabb nézőpontot kínál a felvetett kérdésekre.
Zambó Péter, az erdőkért felelős államtitkár, levelét a következők szerint osztjuk meg:
Nyílt válaszlevél Fidlóczky József úr részére
Tisztelt Munkatárs!
Köszönöm, hogy megosztotta velem gondolatait és aggodalmait a magyar erdőgazdálkodás aktuális állapotával, valamint az én nyilatkozataimmal kapcsolatban. Mindig is hangsúlyozni szerettem volna, mennyire lényeges és építő jellegű, ha szakmánk képviselői párbeszédet folytatnak egymással, még akkor is, ha néha eltérő nézőpontokat képviselnek.
Szakmai közösségünk éveken át tartó fáradhatatlan munkájának gyümölcse olyan eredmények, amelyek nem csupán a nemzetközi porondon is figyelemre méltóak, hanem irányt is adnak a jövőnek. Engedjétek meg, hogy felhívjam a figyelmet néhány friss adatunkra, melyek világosan jelzik a szemléletváltás kezdetét, és amelyekről sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni:
A felsorolásom az iparágban tevékenykedő munkatársak, az Önök, a tájhasználók és a politikai döntéshozók hozzájárulásait tükrözi. Értékeink közös erőfeszítéssel születtek, ezért ezekre bátran támaszkodhatunk, és alapot nyújtanak a jövőbeli fejlődéshez.
Teljes mértékben osztom az Ön véleményét az örökerdő-gazdálkodás fontosságáról. Ez a megközelítés nem csupán a természetvédelem szempontjából lényeges, hanem az erdők klímaadaptációs képességei és közjóléti funkciói miatt is. Éppen ezért korábban is támogattam, és jelenleg is elkötelezett vagyok a szakmai, pénzügyi és társadalmi alapok megerősítése mellett.
Ugyanakkor, ahogyan Ön is jól tudja, a magyarországi erdők eltérő termőhelyi adottságai, történeti háttér és szerkezeti különbségek megakadályozzák, hogy mindenütt kizárólag egyetlen gazdálkodási forma érvényesüljön. Ahogyan azt sem lehet elvárni, hogy azonnal 50-100-200 éves fákat ültessünk, hanem türelemmel kell várnunk, amíg a fák elérik ezt a kort. A mai világban a több évszázados erdők hiányáért felelősöket keresni jól hangzó, ámde alaptalan érvek mentén nem igazán célszerű. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a 19-20. század fordulóján telepített kocsányos tölgyesek, valamint a trianoni békeszerződés után létrehozott közel egymillió hektár erdő – ami a mai erdőterületünk felét teszi ki – semmiképpen sem tekinthető természetes állapotnak. Az ilyen erdők esetében meddő dolog számon kérni az egykori őserdők természeti értékeinek hiányát.
Az örökerdő-gazdálkodás fontos, de nem univerzális megoldás. Örömmel tölt el, hogy jelentős eredmények születtek a Soproni- vagy a Visegrádi-hegységben végzett kísérletek üzemi szintre emelésében, de ez soha nem várható a szélsőséges alföldi termőhelyeken. A változatos korú, elegyes, természetes szerkezetű erdők elérése többféle úton történhet -- ezek közül az örökerdő az egyik legértékesebb, de nem az egyetlen.
A videóban, amelyet Ön is megtekintett és amelyből idéz, soha nem fogalmaztam meg azt az állítást, hogy a tarvágás minden helyzetben elfogadható vagy kívánatos lenne. Eddig sehol nem hangoztattam, hogy a tarvágások kiterjedését növelni kellene. Amit hangsúlyoztam – és ma is ezt képviselem –, az az, hogy a tarvágás mint erdőfelújítási módszer bizonyos körülmények között jelenleg elkerülhetetlen.
A klímaváltozás gyors ütemű és drámai következményei miatt olyan helyzetekkel szembesülünk, ahol a korábban természetes módon megújuló erdők már nem képesek megőrizni ezt a képességüket. Mindezek ellenére, ökológiai értékeik továbbra is rendkívül fontosak. Ilyen körülmények között a sarjaztatás vagy a klímához alkalmazkodó fajok bevezetése jelentheti a zárt erdők megőrzésének egyik lehetséges megoldását. A tarvágás, amelyet ezen cél érdekében hajtanak végre, nem tekinthető erdőirtásnak, hanem egy tudatosan, megfelelő ellenőrzés mellett végzett felelős beavatkozásnak. Az Ön által említett törvénymódosítás, bár sok más véleménnyel és spekulációval ellentétben, éppen ezt a célt szolgálja: lehetőséget biztosít a hatóságok számára arra, hogy mérlegeljék a legmegfelelőbb lépéseket az erdőborítás hosszú távú fenntartása érdekében.
Teljes mértékben megértem, hogy a tarvágás kifejezése, ha szakmai kontextuson kívül használják, kampányokban jól alkalmazható, de szakemberként fontos, hogy elkerüljük a félrevezető benyomások keltését. Nem szabad azt sugallnunk, hogy a tarvágás csupán gazdasági érdekeket szolgál, és hogy a természetvédelmi erdőkezelésben ismeretlen fogalom lenne. Mint ahogyan Ön is tisztában van vele, a nemzeti park igazgatóságok is alkalmazzák a tarvágást az általuk kezelt erdőkben; az elmúlt öt évben körülbelül 500 hektáron hajtottak végre ilyen típusú beavatkozást. A nemzeti parkok által tarvágással érintett területek közé tartoznak például a Bátorliget 22-23-24-es erdőtagjai, amelyek valódi védett területek, ellentétben egy másik, a térségben található erdőrészlettel, amely a kritikák kereszttüzébe került. Az eljárás alkalmazása nem a természet pusztításának szándékával történik, hanem mert bizonyos esetekben ez a leghatékonyabb módszer az erdők megújítására.
A természetvédelmi célú fafajcseréket szintén tarvágást követően hajtják végre. A tarvágás tehát nem cél, hanem eszköz. Az erdő megújításának egyik eszköze. Úgy gondolom, mindketten bízhatunk a hazai erdészeti és természetvédelmi hatóságban, az erdőgazdálkodó és a természetvédelmi kezelő szakemberekben, két egymásra épülő szakterület minden elkötelezett művelőjében, akik képesek megítélni, hogy mikor melyik szakmai eszköz a legcélravezetőbb az erdők hosszútávú fenntartására.
A 21. század kihívásai között nem engedhetjük meg magunknak azt a szűklátókörűséget, hogy csupán az erdő gazdasági aspektusaira koncentráljunk. Az erdők a nemzetgazdaság szempontjából sokkal többet jelentenek, mint egyszerű faanyagot és a mögötte álló statisztikai adatokat. Az erdőkben tárolt szénkészletek önmagukban is több százmilliárd forintos értéket képviselnek. Ezen túlmenően a rekreációs lehetőségek, az egészségmegőrzés, valamint a biodiverzitás és klímavédelem szolgáltatásainak értéke, bár nehezen számszerűsíthető, elengedhetetlen a fenntarthatóság szempontjából. Mindezek egy olyan körforgásos gazdasági rendszer részét képezik, amelyben az ökológiai, társadalmi és gazdasági tényezők egyaránt fontos szerepet játszanak, biztosítva ezzel a jövőnket.
A fenti rendszer keretein belül Ön az ökológiai és természeti szempontok specialistája. Szívből bízom benne, hogy a jövőben lehetősége nyílik a társadalmi és gazdasági aspektusok alaposabb megismerésére is. Az Ön levelével kapcsolatban ezeken a területeken csupán néhány lényeges tényre szeretném felhívni a figyelmét:
Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a Köztársasági Elnök nem vizsgálta meg alkotmányossági szempontból a kérdéses törvénymódosítást. Továbbá, a Természetvédelmi Kezelési Tervek, amelyekhez Ön szerint az erdőgazdálkodásnak igazodnia kellene, csupán az erdőterületek egy kis hányadára vonatkoznak. Érdemes megjegyezni, hogy az állami erdészeti társaságok nem 1993-ban alakultak, hanem már 40-50 évvel korábban létrejöttek. Számos esetben ezek a társaságok a királyi területek kezelésére is visszavezethetők. 1993-ban csupán a gazdasági társaságokról szóló jogszabályoknak megfelelően alakultak át részvénytársaságokká, hogy megfeleljenek a kor elvárásainak. Így tehát nem az erdőgazdaságok működnek közvetlenül a nemzeti parkok területén, hanem az erdőgazdaságok kezelésében alakultak meg a nemzeti parkok, sok esetben az erdőkezelő kezdeményezésére és támogatásával. Ezen információk hangsúlyozása fontos számomra, mivel úgy vélem, az eredményes párbeszéd alapja a tényekre épülő megközelítés.
Tisztelt Kolléga Úr!
Sajnálattal olvastam leveléből a csalódottságát, mégis bizakodva ragadtam tollat és írtam meg levelem. Igaz, hogy Ön most vitatkozik velem, de ezt a vitát nem személyeskedésnek, hanem az erdő iránti szenvedély közös nyelvének tekintem.
Célunk az erdők megóvása, megerősítése és fenntartható jövőjük garantálása – mindezt szilárd szakmai alapokra építve! A nyilvánosság szerepe ebben elengedhetetlen, de nem helyettesítheti a szakmai közösség együttműködését. Közösen, együttes erővel kell árnyaltan és átgondoltan beszélnünk az erdőkről, azok megújulásáról és a klímavédelem szempontjairól!
Szeretném, ha továbbra is aktívan részt vennél ennek a szakmai közösségnek az életében. A véleményed hozzájárulhat ahhoz, hogy még megalapozottabb döntéseket hozzunk, világosabb célokat tűzzünk ki, és nyíltabb párbeszédet folytassunk egymással.
Tiszteletteljes üdvözlettel:
Zambó Péter, aki okleveles erdőmérnöki végzettséggel rendelkezik, a Pro Silva Hungaria alapító tagjaként tevékenykedik, hozzájárulva ezzel a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetvédelem népszerűsítéséhez Magyarországon.
