Varsó észlelte Washington üzenetét, miszerint Európa biztonsága nem alapozható kizárólag az Egyesült Államokra.

"Az üzenet eljutott Európába" – ezzel a megállapítással indítja véleménycikkét Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter egy neves amerikai napilapban. A cikk bevezetőjében az A függetlenség napja című filmet idézi, amelyben a gonosz idegenek legyőzése szinte kizárólag az Egyesült Államok feladatává vált, hűen tükrözve a korabeli egypólusú világrendet. Sikorski azonban rámutat, hogy a világ erőviszonyai azóta drámaian átalakultak. Ebből kifolyólag mind Amerikának, mind Európának nemcsak a meglévő együttműködését kellene erősítenie, hanem sokkal inkább egy új, szorosabb szövetségi rendszert kellene kialakítania, amely jobban tükrözi a modern kor kihívásait.

Amikor a nemzetközi biztonságról beszélünk, akkor egyáltalán nem csak Donald Trumpról vagy az ő meghökkentő új módszereiről van szó, mert a jelen konfliktusait nem ő okozta, hanem örökölte. Inkább az a kérdés, hogy milyen választ adjon a továbbra is amerikai védernyőtől függő Európa az olyan nyílt vagy burkolt fenyegetésekre, melyet elsősorban a megerősödött és agresszív Oroszország jelent. Emellett fokozott stratégiai figyelmet kell fordítani Kínára, Észak-Koreára, Iránra és a nemzetközi terrorizmusra is, ami korábban nem volt a NATO látókörében.

Sikorski felidézte azt a jelentős 2017-es eseményt, amikor Trump elnök Varsóban, több ezer lengyel állampolgár előtt fejtette ki gondolatait. A lelkes tömegnek elmondta, hogy „az Egyesült Államok és Európa közötti transzatlanti kapcsolat most erősebb, mint valaha, de Európának is bizonyítania kell, hogy bízik a saját jövőjében, és hajlandó befektetni annak biztosításába”. Az akkori amerikai vezető véleménye szerint a következő korszak kulcsfontosságú kérdése az lesz, hogy a Nyugat képes-e megőrizni a túlélési akaratát.

Időközben egyes szövetségesek beleuntak az amerikai hatalomba, de úgy tűnik, hogy az amerikaiak is kezdtek belefáradni a szövetségeseikbe. Donald Trump elnöki kampányában már egyértelmű volt, hogy Amerikát fogja az első helyre tenni, és többször is emlékeztette a NATO többi tagját, hogy a szövetség nem egyirányú út. (Trump új stratégiai elképzeléséről annak idején az Euronews is beszámolt.)

Sikorski örül annak, hogy az európaiak többsége vette az üzenetet. A kontinens biztonsága nem valamiféle szolgáltatás, amit az Egyesült Államoktól le lehet hívni, amikor szükséges, mint például a délszláv háború idején. A biztonság Európán belük kezdődik, de nem összeegyeztethetetlen a szoros amerikai szövetséggel. Ideális esetben mindkettő létezik, egymás mellett és együtt is.

Oroszország 2022-ben, provokáció nélkül indított ukrajnai hadművelete óta az Európai Unió és annak 27 tagállama összesen több mint 140 milliárd dollárnyi támogatást nyújtott Ukrajnának. Ez a támogatás magában foglalja a pénzügyi, katonai, humanitárius és menekültsegélyeket is. Érdemes megjegyezni, hogy ez az összeg meghaladja az Egyesült Államok által nyújtott segélyt is.

Az európai vezetők megállapodtak abban is, hogy 2027-ig 54 milliárd dollárt szánnak Ukrajna fellendülésének, újjáépítésének és modernizációjának támogatására.

Tavaly novemberben először történt meg, hogy az Európai Unió támogatást nyújtott a tagállamoknak a közös fegyver- és lőszerberuházások terén.

Varsó január 1-jén vette át Magyarországtól az Európai Unió Tanácsának elnöki posztját, és a prioritási lista élére a biztonságot helyezte. Mivel az ukrajnai háború az EU határaitól alig néhány száz mérföldre dúl, célunk, hogy Európát a nagyobb ellenálló képesség és a szorosabb transzatlanti együttműködés felé vezessük, írja Sikorski.

Lengyelország teljes mértékben egyetért Donald Trump ösztönzésével (amit nevezhetünk követelésnek vagy határozott igénynek is), hogy minden tagállam legalább az eddig előírt kötelezettségét teljesítse, (ami az adott ország bruttó nemzeti jövedelmének 2 százalékát jelenti). Az ösztökélésnek lett is eredménye, hiszen Trump első ciklusának elején mindössze öt ország érte el az áhított küszöböt, tavaly viszont a 32 tagból már 23 átlépte az elvárt határt.

Ez már a GDP 5 százalékát jelentené. Ilyen magas mérce még az Egyesült Államok számára is ambiciózus vállalás, mivel a Pentagon költségvetése jelenleg az amerikai GDP 3,5 százaléka. De - tekintettel az Egyesült Államokat és Európát fenyegető új veszélyekre - a további ambícióra szükség van.

Lengyelország gazdaságának már közel 5 százalékát fordítja a védelemre, ezzel a legmagasabb arányt képviseli a NATO tagállamai között. Varsó az Egyesült Államok hadiiparával való együttműködésének kulcsszereplőjévé vált: 2022 óta vásárolt többek között Patriot rakétarendszereket, Abrams páncélosokat, Apache helikoptereket és F-35-ös lopakodó vadászgépeket. Továbbá, Lengyelország vállalta az amerikai, német és brit haditechnika, amely harcok során megsérült, tárolását és javítását is; ez Ukrajna területén gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne.

Władysław Kosiniak-Kamysz, Lengyelország védelmi minisztere nemrégiben bejelentette, hogy az utolsó három év során Varsó körülbelül 55-60 milliárd dollárt fektetett be amerikai katonai felszerelésekbe. "Nyugodtan demonstrálhatjuk az új Trump-adminisztrációnak, hogy a kívánt feltételeket a legmagasabb szinten teljesítjük Európában. Ezzel egyfajta biztosítási kötvényt is nyújtunk" - tette hozzá a miniszter.

Kiemelkedő tényező, hogy a lengyel kormány nemcsak a vásárlásokra összpontosít, hanem egyre inkább a nemzeti fegyveripar fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektet. Ennek következtében a védelmi kiadások 30%-át már helyben, hazai gyártású termékekre fordíthatja. A fejlesztési listán olyan eszközök találhatók, mint a Twardy harckocsik, a Krab önjáró tarackok, valamint különböző harci drónok. Az ukrán hadsereg különösen nagyra értékeli a Piorun légvédelmi rendszert, amely hatékonyan alkalmazható az orosz helikopterek által indított támadások kivédésére.

Sikorski külügyminiszter hangsúlyozza, hogy a transzatlanti szövetség soha nem volt és nem is lehet csupán egyirányú kapcsolat. Történelmileg is jól illusztrálja ezt a helyzetet, hogy a NATO fennállása óta mindössze egy alkalommal alkalmazták a kollektív védelem 5. cikkelyét, mégpedig az Egyesült Államok érdekében. Ez az esemény a 2001-es terrortámadásra adott egységes válasz volt, amely során az atlanti szövetség tagjai összefogtak, hogy szolidaritásukat kifejezzék.

A szövetségesek azonnal Amerika mellé álltak, és ennek részeként Lengyelország is csapatokat küldött Afganisztánba és Irakba. Ezek a dandárok közel két évtizeden át teljesítettek szolgálatot a konfliktusok helyszínein, azonban soha nem követelték meg a költségek elszámolását. Egy valódi szövetségességben ez a támogatás természetes módon zajlik.

2025-ben arra kell számítani, hogy szélesedik és erősödik az ellenfelek autokratikus tengelye, súlyos fenyegetést jelentve a világ nagy részére. Ahhoz, hogy szembenézzen egy ilyen szövetséggel, Amerikának és Európának most nagyobb szüksége van egymásra, nem pedig kevesebbre. "Ellenfeleink alig várják, hogy széttöredezettek legyünk, gazdasági vitákban gyötrődjünk, és képtelenek legyünk a vezetésre", mondja a lengyel külügyminiszter, aki a széthúzás helyett a baráti és szövetségesi kapcsolat fokozott fontosságára figyelmeztet.