Van egy sokkal kreatívabb megoldás is, mintsem hogy szétfűrészeljük a Michelangelo által alkotott márványszobrot.

Január végén három, világszerte ismert és nagyra tartott ikon hagyatéka került kalapács alá Párizsban és Kölnben. A francia fővárosban két divattervező - Yves Saint Laurent és Karl Lagerfeld -, Kölnben pedig Udo Jürgens hátrahagyott értékei, illetve egy részük. Mindhárman a XX. század második felének kimagasló egyéniségei voltak a saját műfajukban, s ezt a XXI. század első negyedének közönsége is méltányolta. Ha másképp nem, legalább a hagyatékban megmaradt holmik ár(fel)verésével.

Ha a XX. század második felének nagy hatású ikonjairól beszélünk, többségünknek először azok a politikusok juthatnak az eszébe, akik érdemleges életművet hagytak maguk után: a francia Jacques Chirac, a brit Margaret Thatcher, a német Willy Brandt és Helmut Kohl, a svéd Olof Palme, vagy az osztrák Bruno Kreisky (akit nyugati szomszédunkban mostanában visszasírnak).

Kedves olvasóink, különösen azoknak, akik esetleg kevesebb érdeklődést mutatnak a divat és a könnyűzene iránt, szeretnénk felhívni figyelmüket egy izgalmas eseményre: nemrégiben két párizsi árverésen lehetőség nyílt arra, hogy bepillantást nyerjünk két legendás tervezőművész életének egy-egy izgalmas szeletébe. Az árverési közönség tagjai nem csupán a tervezők használati tárgyaival találkozhattak, hanem saját kezű rajzaikkal, vázlataikkal és divatterveikkel is. Yves Saint Laurent, akit ezentúl YSL-ként emlegetünk, életének eddig rejtett, de egyébként ismert magánéletét is felfedezhették az érdeklődők. Ezzel szemben Karl Lagerfeld, akinek szignója egyszerűen csak KARL, szintén különleges hagyatékkal örvendeztette meg a résztvevőket. Az ő gyűjteménye is lenyűgöző volt, hiszen 235 tételt kínáltak eladásra, ami a darabszám és az érték szempontjából is impozáns. Ezzel szemben YSL hagyatékából mindössze 57 tétel került kalapács alá. Míg YSL anyaga főként műalkotásokból állt – saját rajzai mellett olyan neves művészek munkáival, mint Andy Warhol és Helmut Newton –, addig KARL gyűjteménye sokkal színesebb volt. Találhatóak benne saját készítésű rajzok, divattervek, grafikai eszközök, valamint egyéb, a mindennapi élethez szükséges tárgyak, öltönyök és kabátok, továbbá a Chanel, Dior és más híres divatházak számára készült kreációk is. Az árverés nem csupán a művészetek rajongóinak, hanem a divat iránt érdeklődők számára is igazi csemegét kínált.

Udo Jürgens öröksége egy igazi kincsesbánya, összesen 99 tétellel, ami talán még színesebb és változatosabb, mint a legmerészebb divattervezők kollekciói. Az örökség gyűjteménye a legkülönfélébb elemeket tartalmazott: személyes használati tárgyaktól, amelyeket sosem használt, egészen a díjaiig, kitüntetéseiig és aranylemezeiig, sőt, még a két legértékesebb autójáig is, amelyek mind-mind a művész életének gazdagságát tükrözik. Emellett művészeti alkotások is megtalálhatók benne, legyenek azok vásárolt vagy ajándékba kapott darabok, illetve olyan művek, amelyeket neves művészek készítettek róla. Amikor egy hagyatékot árvereznek el, mindig felmerül egy lényeges kérdés: miért és hogyan kerültek a hagyatéki tételek a kalapács alá? Léteztek örökösök, és ha igen, hogyan rendelkezett az elhunyt végrendelete? Az örökhagyó szándéka volt-e, hogy az értékes tárgyak kikerüljenek az örökösök birtokából, vagy az örökösök döntöttek úgy, hogy nem tartanak igényt rájuk, és inkább más módon kívánják megörökíteni az elhunyt emlékét, elvetve az olyan ajándékokat, amelyeket soha nem használtak? Ezek a kérdések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a hagyaték körüli történet még izgalmasabbá és összetettebbé váljon.

Tudjuk, hogy Udo Jürgensnek (a továbbiakban UDO) voltak utódai. Azt is jól ismerjük, hogy KARL minden értékét a szeretett macskájára, Choupett-re hagyta, beleértve azokat a két könyvet is, amelyek az ő életéről szólnak - mármint Choupett életéről. YLS hagyatéka viszont, örökös híján, nem kapott olyan gondos kezelést, mint KARL öröksége, amelyet egy alapítvány felügyelt. Ez pedig nem volt kis feladat, hiszen a hagyaték tárgyainak száma és értéke több százezer dollárra és euróra rúgott. Néha az örökösöknek még akkor is nehézségeik akadnak, ha képesek megegyezni az elosztás módjáról. Ilyen esetekben gyakran árverésre bocsátják a hagyatékot, akár egyetlen, de annál értékesebb műalkotást, mint például egy festményt vagy szobrot, és a befolyt összegből osztoznak. Ez sokkal előnyösebb, mint a hosszas pereskedés, amely gyakran felemészti az örökséget, és mindenképp jobb, mint ha a Rubens-festmény vásznát csíkokra vágnák, vagy Michelangelo márványszobrát szétfűrészelnék.

Az 1938-ban született és 2008-ban elhunyt Yves Saint Laurent öröksége egy különleges, eddig titokban tartott részletének aukciója nemrégiben zajlott a Sotheby's kalapácsa alatt. A ház nem véletlenül tartotta vissza ezt az anyagot, hiszen az 57 tételből álló gyűjtemény egy külön címet is kapott: "Yves Saint Laurent és Pierre Bergé - egy intim kollekció". Ez a cím nem csupán a két ikonikus név összekapcsolását jelzi, hanem egyúttal utal a kollekció tartalmának mélységére is. Pierre Bergé neve talán nem cseng ismerősen a divaton kívüli közönség számára, pedig ő volt az, aki felismerte YSL tehetségét, és a fiatal tervezőt a saját divatcégéhez hívta, miután az már első sikereit elérte. Két férfi nemcsak szakmai, hanem érzelmi szálakkal is összefonódott, hiszen hosszú éveken át párként is megosztották életüket. Bergé sosem zárta ki YSL-t az életéből, még akkor sem, amikor a tervező más partnert választott. Ez a döntés mögött üzleti megfontolások is húzódhattak, hiszen YSL világszerte népszerű tervezővé vált, akit mindenütt tárt karokkal vártak. A kapcsolatuk komplexitása és mélysége a divat világán túl is jelentős hatással volt mindkettőjük életére és karrierjére.

A kollekcióban számos, főként ceruza-rajz található, amelyeket Yves Saint Laurent készített. A S's szöveges bevezetője hangsúlyozza, hogy ezeket a vázlatokat nem csupán divatrajzokként érdemes szemlélni, hanem mint a férfiideál kifejeződéseit is, emlékeztetve minket arra, hogy a férfiak már az antik görög művészetben is kiemelkedő szerepet kaptak, hiszen vázafestményeken és szobrokon örökítették meg őket. Az 57 tételből álló kollekció mindegyike elkelt, és nem is akármilyen módon. A viszonylag alacsonyra becsült árakat (néhány száz, vagy egy-két ezer euró) a helyszínen megjelent közönség elképesztő licitversenyben a sokszorosára emelte. A licitálók nemcsak a már említett világhírű művészek alkotásaira (például YSL-ról és Bergéről készült fényképekre), hanem a kisebb használati tárgyakra is lecsaptak. A legnagyobb értéket azonban az örökhagyó vázlatai és ceruzarajzai képviselték, amelyek gyakran az előzetes becsérték 4-6-10-szereséért keltek el: leütési áruk többezer, vagy akár néhány tízezer euróra is rúgott.

A magyarázatért nyilvánvalóan nem kell talán még a szomszédba se menni: a S's mostanáig nem nagyon aukcionált intim-erotikus műveket, s ezen az árverésen ráadásul egy valamikori világhírű divatdiktátor kezéből, mappájából kerültek a nyilvánosságra - bepillantást engedve (egyébként nem nagyon titkolt) egykori intim magánéletébe.

A "divatdiktátor" kifejezés egyébként hasonlóképpen illik az ugyancsak a saját nembeliek érzelmi (és szexuális) kapcsolatát egykor gyakorló Lagerfeldre, aki nemcsak eltűrte, hanem élvezte is a "divatcsászár" elnevezést, amit egy korábbi kapcsolata, Jacques de Bascher ötlött ki és terjesztett el.

KARL öröksége mostanra 235 különböző tételt tartalmazott, amelyek között számos divatterv-vázlat is megtalálható volt az árverés kezdetén. Ezek a vázlatok gyakran kettesével vagy hármasával kerültek egy-egy tételként árverezésre, 300-500 eurós becsértékkel. Figyelemre méltó volt, hogy már a negyedik tétel eladási ára 18 000 eurónál járt, míg a többi tétel is az előzetes becslések 6-8-10-szeresén kelt el. A 11. tétel sorsa azonban csak Arany János szavaival idézhető fel: "Szó bennszakad, hang fennakad, / Lehellet megszegik..."

A 30x21 centiméteres, fekete papírra vegyes technikával felvitt rajz (melynek címe: La Victoire de Gianni - Gianni győzelme) 500-800 euróra volt becsülve és 60 000 lett a leütési ár. Ennek oka is kellett legyen: a néhány hónappal korábban elhunyt, ugyancsak jelentős olasz divatdiktátor Gianni Versace (1946-1997) utolsó terveiből összeállított divatbemutató alkalmából rajzolta-festette KARL, a nagyrabecsült kolléga emlékére. Néhány, kisebb értékű, de hasonlóképpen a személyes porcelán tányérkészlet 600-800 becsértékről 102 000 euróra szárnyalt. Igaz, hogy ismert nevű tervező meisseni darabjai voltak.

Érdekes megfigyelni, hogy a kiállított zakók, nadrágok, ingek, nyakkendők és kabátok, amelyek látszólag érintetlenek voltak, nem nyújtottak információt arról, hogy vajon a Dior, Chanel vagy St Laurent divatházak darabjai Karl saját ruhásszekrényeiből származnak-e, vagy esetleg ő tervezte-e ezeket a híres márkák számára. A becsérték és a leütési ár között viszont alig észlelhető különbség volt, ami számos következtetés levonására ad lehetőséget, de ezt a feladatot most inkább az olvasóra bízzuk.

Az apró részletek, köztük az indifferens háztartási tárgyak és használati eszközök (természetesen mind kifogástalan állapotban, érintetlenül) széles árfekvésben keltek el, 50-200 eurótól egészen néhány száz vagy egy-két ezer euróra ugrálva. Különösen KARL saját kezű vázlatai és szatirikus rajzai tűntek ki a sorból. Például a 161. tétel (papír-vegyes technika, 31x22 centiméter) eredetileg 500-600 euróra volt becsülve, végül azonban 24 000 euróért kelt el. Minden egyes darab sikeresen rátalált új gazdájára, szinte minden tétel jó áron cserélt gazdát.

Udo Jürgens (1934-2014) Klagenfurtban született, előadóművész, énekes, zeneszerző volt. Három, egymást követő évben vett részt szülőhazája, Ausztria képviseletében az Eurovízió dalfesztiválján és a harmadik alkalommal, 1966-ban nyerte meg a versenyt. Számos aranylemezt érdemelt ki dalaival és sok, kiváló énekes vitte sikerre az ő szerzeményeit. Hagyatékának árverését, amely a S's meghatározása szerint személyes gyűjteményének aukciója volt, tíz évvel a halála után rendezték, de hogy nem felejtették el hívei és dalainak kedvelői, azt jól mutatta a zsúfolásig telt árverési terem. Valamint az, hogy a tételek alacsony árkategóriára történt előzetes becslésük ellenére egy jóval magasabb kategóriában keltek el. Még az olyan apróságok is, mint az a 14 karátos arany Mont Blanc töltőtoll, amely 100-200 euró közé volt sorolva (ez nagyjából a bolti ár). Nos, nem kevesebb, mint 5400 euróért ütötték le. S mivel ez volt az első tétel, megadta az árverés alaphangját. Körülbelül úgy történt minden, mint YSL, vagy KARL hagyatéki árverésén, egy-két nappal korábban.

A gyűjtemény rendkívüli sokszínűsége valóban lenyűgöző: a használati és dísztárgyak mellett található öngyújtó, kitüntetések és díjak, melyek között az aranylemezek gyűjteménye is helyet kapott – ezek ára 15 000-től akár 25 000 euróig terjedhet, és nem ritka, hogy az előzetes becsérték felső határát 5-6-8-szorosan is túllépik. Az énekes jó ízlése a képzőművészet iránt is megmutatkozik: olyan neves művészek alkotásait birtokolta, mint Markus Lüpertz és Joan Miró. A gyűjteményben Hans Arp impozáns, 61 centiméter magas márvány kisplasztikája, valamint Gustav Klimt 50x32 centiméteres akvarellje is fellelhető. Az utóbbiak ára 192 000, illetve 168 000 euróra rúg, ami a művészeti aukciók megszokott árszintjének felel meg.

Fellépő ruhái-cipői, házikabátjai, egyéb sport-és személyes ajándékok színesítették a Jürgens kedvenc autóihoz. Egy 3012-es kibocsátású Mercedes-Benz R-500-as 4Matic, és egy 2007-es Bentley Continental járgányhoz. Az előbbi becsértéke 20 000-30 000, leütési ára 33 600 euró, az utóbbié 50 000-60 000 leütési ára 132 000 euró volt. Mindez annak ellenére történt meg, hogy a S's hangsúlyozottan felhívta a licitálók figyelmét: ezek a járművek nem helyezhetők forgalomba. Akkor most mit mondjunk? Esetleg azt, hogy a rajongók és követők minden tételt megvettek ezen a hagyatéki árverésen is, nagy licitversenyek végén.