Európa határvonalán: a tömeges megfigyelés árnyékában vagy a korlátok nélküli bűnözés szabadon áramló tengerében?
Az Európai Unió három éve próbál elfogadni egy gyermekvédelmi szabályozást, amelyről sokan úgy gondolják, hogy valójában az európai polgárok tömeges megfigyelését célozza. Ez az úgynevezett csetkontroll, amely alapján a hatóságok hozzáférhetnének a magánbeszélgetésekhez az olyan végpontok között titkosított üzenetküldő platformokon is, mint a Signal, a Threema és a Facebook Messenger.
A végponti titkosítást használó üzenetküldő szolgáltatások azt hirdetik, hogy felhasználóik kommunikációját kizárólag ők maguk láthatják, így a hatóságok és még a szolgáltatók sem férhetnek hozzá a magánlevelezéseikhez. Az Európai Unió azonban már egy ideje azon dolgozik, hogy ezen a helyzeten változtasson, mivel a titkosítás lehetőséget ad a bűnözőknek a visszaélésekre. Az európai intézmények azonban már három éve nem tudnak közös nevezőre jutni a gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló jogszabály, azaz a csetkontroll (CSAR) elfogadásában.
A CSAR célja, hogy hatékony megoldásokat kínáljon a gyermekek sérelmére irányuló szexuális bántalmazás egyre súlyosbodó problémájára. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy szigorúan fellépjenek azokkal, akik az online térben terjesztenek pedofil tartalmakat, ezzel is védve a fiatalokat és biztosítva a biztonságosabb digitális környezetet.
A gyermekvédelmi intézkedés komoly ellenállásba ütközött Brüsszelben és Strasbourgban, mivel a javaslatot támogató csoportok határozottan ragaszkodnak ahhoz, hogy az Európai Unió rendőrsége, beleértve az Europolt és a tagállamok bűnüldöző hatóságait, hozzáférjen a titkosított online kommunikációkhoz. Az adatvédelmi jogok védelmében fellépő aktivisták azonban úgy vélik, hogy ez a lépés nem a gyermekek védelmét szolgálja, hanem inkább egy orwelli jellegű, széleskörű megfigyelési rendszer kiépítésének első lépcsőfoka.
Tavaly beszámoltunk arról, hogy a csetkontroll elfogadásának folyamata gyakorlatilag megakadt, miután a belga uniós elnökség befejezte tevékenységét, és az új magyar elnökség sem mutatott sürgetőbb fellépést a féléves időszak alatt. Azóta azonban jelentős események zajlottak le Európa különböző országaiban, amelyek főként a tagállami szinteken figyelhetők meg, nem annyira az uniós politikai színtéren. 2022 júniusától kezdve számos uniós ország megkezdte a kísérletezést a titkosítást alkalmazó üzenetküldő szolgáltatások szabályozásával, saját hatáskörben.
Az informatikai szakértők kiemelik, hogy a biztonsági kiskapuk vagy hátsóajtók beépítése nem csupán a hatóságok számára biztosít hozzáférést a titkosított kommunikációkhoz. Ez a megoldás lehetőséget ad arra is, hogy ellenséges országok titkosszolgálatai, terroristák, és valójában bárki, aki rendelkezik elegendő technikai tudással, kihasználhassa a szándékosan létrehozott gyengeségeket a rendszerekben.
Egyébként a titkosítást ígérő cégek szolgáltatásaiba vetett bizalom mértékét jól szemlélteti, hogy Donald Trump amerikai elnök tanácsadói is a Signalon beszélték meg a húszik elleni támadást, amely beszélgetésbe valaki - valószínűleg Mike Waltz - véletlenül felvette a The Atlantic főszerkesztőjét világraszóló botrányt okozva ezzel.
A szakértők kiemelik, hogy e cégek valódi szabályozása szinte lehetetlen feladat, hiszen az internet világában nincsenek államhatárok. Ha bármilyen biztonsági kiskaput beépítenének, az azonnal új versenytársak megjelenését vonná maga után, akik ugyanezeket a szolgáltatásokat kínálnák, olyan országokból, ahol nincs szigorú szabályozás. Ezek a vállalatok pedig a kampányukban azt hangsúlyoznák, hogy az Európai Unió nem tudja ellenőrizni a platformjaikat.
Fontos megjegyezni, hogy Brüsszel a múltban már próbálkozott valami hasonlóval, a 2022-es Ukrajna elleni invázió után betiltotta az orosz állami irányítású média működését, továbbá blokkolta a weboldalaik elérését az Unió területéről. Ennek ellenére az orosz dezinformáció ugyanúgy él és virul, csak átköltözött a közösségi médiára. Kérdéses, hogyan szeretnének elérhetetlenné tenni egy teljes iparágat, ha arra kerülne sor.
A tervezet ellen a német gyermekvédelmi hatóság is éles kritikát fogalmazott meg, mivel a tavalyi szöveg áttekintése után arra a következtetésre jutott, hogy az nem tartalmaz elegendő konkrét intézkedést a pedofil bűncselekmények megelőzésére. Ezen túlmenően hangsúlyosabbá vált az a megközelítés, miszerint az Európai Unió a tömeges megfigyelés eszközével kívánja nyomon követni a kiskorúakat érintő szexuális tartalmak terjesztőit. Azonban felmerül a jogos kérdés: miért lenne ez valóban hatékony? Hiszen a pedofil bűnözők - vagy bármilyen más bűnelkövető - valószínűleg nem fognak olyan titkosított platformokat használni, amelyekhez a hatóságok nyilvánvalóan bármikor és korlátlanul hozzáférhetnek.
A csetkontroll gyermekvédelmi szerepét számos kritika övezi, amelyek különböző megvalósíthatósági és logikai aggályokat fogalmaznak meg. Ennek ellenére az üzenetküldő alkalmazások ellenőrzésének kérdése továbbra is napirenden marad. Az európai uniós szintéren pedig egy új narratíva bontakozik ki, amelyet a csetkontrollt támogató politikai szereplők hangoztatnak.
Peter Hummelgaard, Dánia igazságügyi minisztere a Politicónak adott szerdai interjújában csak érintőlegesen említette a gyermekvédelmi célokat. Kijelentette, hogy "nem titok, hogy célunk egy ambiciózus szabályozás kidolgozása a gyermekek szexuális bántalmazása ellen".
A dán politikus a titkosítás megszüntetésének szükségességét azzal indokolta, hogy a digitális platformokat a szervezett bűnözői csoportok arra használják, hogy erőszakos cselekményekre toborozzanak embereket, akik aztán Dániában "gyilkolnak és robbantanak". Hummelgaard miniszter szavainak komolyan vételére különösen figyelni érdemes, hiszen kormánya júliusban átveszi az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Ebben a pozícióban valószínűleg a csetkontroll uniós szintű bevezetéséért fognak kampányolni.
A Tanács csupán az Európai Unió három meghatározó hatalmi szervének egyikeként funkcionál, ahol a jogszabályoknak át kell haladniuk ahhoz, hogy uniós szintű jogi keretet nyerjenek. Ugyanakkor a csetkontroll elfogadása szempontjából az Európai Bizottságban is kedvező helyzetben van.
Az Ursula von der Leyen elnök által vezetett szervezet a múlt hónapban hozta nyilvánosságra az úgynevezett "belső biztonsági stratégiáját", amely határozottan állást foglal amellett, hogy a bűnüldöző szerveknek bizonyos esetekben hozzáférést kell biztosítani a magánbeszélgetésekhez, és kijelenti, a Bizottság dolgozik azon, hogy "törvényes és hatékony" megoldást találjon arra, hogy miképpen lehetséges hozzáférni a titkosított üzenetekhez anélkül, hogy az EU belső biztonsága veszélybe kerüljön.
A digitális jogok aktivistái szerint ez teljesen földtől elrugaszkodott elképzelés, ami jól mutatja, hogy az Európai Unió döntéshozói mennyire nincsenek képben az informatikával. A hátsó ajtó beépítése ugyanis olyan, mintha nagyon erős láncszemekhez kapcsolnának egy nagyon gyenge láncszemet, a lánc attól még ugyanúgy gyenge lesz.
A harmadik hatalmi ág, a parlament azonban már többször finomított a tervezeten. Az online gyermekvédelemről szóló jogszabály első változatát még 2022 májusában nyújtotta be az Európai Bizottság belügyi biztosa, Ylva Johansson. A szélsőbaloldali svéd politikus tervezete eredetileg úgy szeretett volna leszámolni a gyermekek online szexuális bántalmazásának valós és egyre nagyobb veszélyével, hogy a teljes európai lakosság minden privát üzenetváltását egy erre szolgáló mesterséges intelligencia (MI) - és az MI-ellenőrzés eredményeit feldolgozó európai intézmények, például az Europol - felügyelete alá helyezte volna.
Továbbá a CSAR-ral szemben több európai intézmény is kritikákat fogalmazott meg. Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy másik ügyben úgy határozott, hogy a végpontok között titkosított üzenetekhez nincs köze sem a kormányoknak, sem az olyan szupranacionális szervezeteknek, mint az Európai Unió.
Mindezek ellenére időről időre újra felerősödik az európai intézményekben az a vélemény, amely a titkosított üzenetváltás megszüntetését szorgalmazza. Az érvelés szerint a bűnözők működését a jelenlegi helyzet valóban megkönnyíti. Az Europol szóvivője hangsúlyozta, hogy az illegális tevékenységek annyira áttevődtek ezekre a platformokra, hogy a hatóságoknak gyakorlatilag "süketen és vakon" kell dolgozniuk.
A csetkontroll az eltelt három évben olyan problémának tűnik, amelyen az Európai Unió csak veszíthet, de a szervezet jövője szempontjából egy mérföldkő lehet. A bűnözők ugyan minden eddiginél könnyebben rejthetik el a tevékenységüket, de a demokratikus jogok komolyan sérülnének a titkosított beszélgetések szabályozásával. Az állampolgároknak pedig minden oka megvan a bizalmatlanságra, pláne az olyan személyes adatokkal történő visszaélések miatt, mint a 2018-as Cambridge Analytica-botrány, vagy éppen az olyan tömeges kormányzati lehallgatások után, mint az 2013-as NSA-ügy és a 2021-es Pegasus-botrány.
