Fedezd fel, hogy vajon van-e hajlamod mentális zavarokra! Egy innovatív magyar startup most a beszéded elemzésével kínál lehetőséget arra, hogy jobban megismerd saját mentális állapotodat.

Nem a beszéd teszi az embert, de azért elég sokat elmond róla... Többet, mint gondolnánk! Egy új, részben magyar fejlesztésű startup segítségével ma már az is megjósolható, hogy a hanglejtésed, a beszédtempód vagy a hangmagasságod alapján milyen mentális betegségre vagy zavarra vagy hajlamos. Kocsis Anett a módszer kikutatójával, Dr. Oláh Juliannával beszélgetett a mesterséges intelligenciáról, pszichológiáról és a vállalkozói lét kihívásairól.

Képzeld el, hogy most éppen a reggeli kávédat szürcsölgeted, miközben a napsugarak lágyan simogatják az arcodat. Itt, a tengerentúlon viszont már sötétség borul a tájra, és a város fényei kezdenek felgyulladni. Hol lehetsz éppen? Talán egy nyüzsgő nagyvárosban, ahol az emberek a napi rutinjukat végzik, miközben te egy izgalmas projekten dolgozol, ami éppen most bontogatja szárnyait. Milyen kihívásokkal nézel szembe, és milyen ötletekkel gazdagítod a munkádat?

Korábban sokszor jártam már szakmai rendezvények miatt az USA-ban, szeptemberben azonban véglegesen San Franciscóba költöztem. A startupom miatt élek most itt, mert a londoni tanulmányaim végére érve úgy döntöttem, hogy kvázi vállalkozás formájában folytatom a doktori kutatásom témáját, és erre a legmegfelelőbb helyszínnek Kalifornia bizonyult.

Az egyéni kutatás és a startup alapítása közötti út számomra egy izgalmas és tanulságos kaland volt. Minden a szenvedélyemmel kezdődött, amely a tudományos felfedezések iránti vágyból fakadt. Eleinte magányosan dolgoztam különböző projekteken, mélyedtem el a szakirodalomban, és saját ötleteket fejlesztettem ki. Ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, és az általam végzett kutatások eredményei egyre ígéretesebbek lettek, rájöttem, hogy az ötleteim nem csupán tudományos szempontból érdekesek, hanem piaci potenciállal is rendelkeznek. Ekkor kezdtem el kutatni, hogyan lehetne ezeket az ötleteket valósággá váltani. A következő lépés a csapatépítés volt: olyan embereket kerestem, akik osztották a víziómat, és akiknek a szakértelme kiegészítette az én tudásomat. A közös munka során rengeteget tanultam a vállalkozás működéséről, a pénzügyi tervezésről, a marketingről és a termékfejlesztésről. A startup alapítása nem volt mentes a kihívásoktól, de a kezdeti nehézségek csak még inkább megerősítettek abban, hogy jó úton járok. Az egyéni kutatás és az innováció iránti elkötelezettségem segített abban, hogy a kezdeti ötleteket valódi termékekké alakítsam, amelyek végül a piacra is kerültek. Összességében ez az út egy különleges tapasztalat volt, amely során nemcsak szakmai, hanem személyes fejlődésen is mentem keresztül. A tudományos alapok és a vállalkozói szellem ötvözése lehetővé tette számomra, hogy valami igazán egyedit hozzak létre.

Ez a téma igazán sokrétű és izgalmas, számos nézőpontból megvizsgálható. Pszichológiai végzettséggel rendelkezem, de az élet váratlan fordulatainak köszönhetően a King's College-ban a disszertációm során mélyebben belemerültem a kutatás világába. Már akkor is éreztem, hogy ez az elméleti tudás, amit megszereztem, valami különleges formában szeretném tovább vinni, lehetőleg intézményi korlátok nélkül.

A disszertációm középpontjában a modern technológia hatása a társadalmi interakciókra állt. A kutatás során azt vizsgáltam, hogyan változtatta meg a digitális kommunikáció a személyes kapcsolatok dinamikáját, és milyen következményekkel jár ez a közösségi életre. Emellett elemzéseket végeztem arról is, hogy a különböző szociális média platformok milyen szerepet játszanak az identitásformálásban és az önkifejezésben. A célom az volt, hogy feltárjam a technológia és az emberi kapcsolatok közötti összetett viszonyt, valamint új megvilágításba helyezzem a digitális világban való navigálás kihívásait és lehetőségeit.

Londoni tanulmányaim alatt a mesterséges intelligenciával történő beszédelemzést kutattam. Igazából azért érdekelt ez különösen, mert úgy tűnt, hogy a beszédből ki lehet vonni olyan jeleket, úgynevezett vokális biomarkereket, amelyek megelőző jelleggel meg tudják mondani, hogy valakinek lesznek-e nagyon súlyos mentális problémái, milyen erős hajlamokkal bír bizonyos mentális betegségekkel kapcsolatban.

Bár sok esetben a betegség kialakulása elkerülhetetlennek tűnhet, a szélsőséges állapotok, a szociális hátrányok és a kedvezőtlen előrejelzések jelentős része megelőzhető.

A pszichotikus, súlyos mentális betegségek világában már ez is csodálatos eredmény.

Korábban nem hittem volna, hogy intézményi kereteken kívül is lehet eredményes kutatást folytatni és innovatív termékeket fejleszteni. Azonban egy idő után megismertem egy ismerősömet, aki egy olyan vállalkozást hozott létre, amely az Alzheimer-kór detektálására specializálódott, méghozzá a beszéd elemzése révén. Ekkor teljesen megdöbbentem, hiszen korábban sosem találkoztam olyan példával, ahol egy cég ilyen mély tudományos kutatásokat végez. Ráadásul az akadémiai környezethez képest sokkal gyorsabban haladtak. Ahogy egyre jobban belemerültem a kutatásra és fejlesztésre épülő, úgynevezett deep-tech startupok világába, egyre világosabbá vált számomra, hogy ez az az irány, amelyben szeretnék dolgozni. Az egyetlen akadály az volt, hogy feltétlenül szükségem volt egy megbízható üzlettársra.

Közben két alapítótársra bukkantam, akik szintén osztoznak a szenvedélyemben. Az útkeresés során különböző eseményeken és workshopokon találkoztunk, ahol az ötleteink és céljaink összeértek. Az első beszélgetéseink során azonnal éreztük, hogy közös hullámhosszon vagyunk, és a kreatív szikra nem maradt el. Ez a találkozás egy új fejezet kezdetét jelentette számunkra, amely tele van lehetőségekkel és közös álmokkal.

Tudtam, hogy szükségem van egy olyan alapítótársra, aki az üzleti aspektusokat kezeli a vállalkozásunkban. Így találkoztam Ed-del egy szakmai networking esemény keretein belül. A beszélgetésünk rendkívül inspirálóan alakult, és a találkozónk után elmentünk egy sörre. Ekkor kezdett közöttünk kialakulni egy különös kapcsolat; nem romantikus értelemben, de mégis érezhető volt, hogy Ed valami igazán fontos fordulatot hoz az életembe.

Együtt indultunk el egy befektetői versenyre, amelynek meglepő módon mi lettünk a győztesei. Azonban még ennél is jelentősebb élmény volt, hogy itt találkoztunk Raheemmel, a harmadik társunkkal. Eleinte csak két hónap "próbaidőt" töltött velünk, de gyorsan összeszoktak a csapatunk. Hamar világossá vált, hogy mindhárman egy irányba szeretnénk haladni, és közösen belevágunk a kalandba.

Ahogy egyre pontosabbá váltak a részletek, úgy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Anglia helyett inkább Amerikában kívánjuk folytatni, ahol az egészségügyi rendszer sokkal decentralizáltabb, lehetővé téve, hogy a módszereink lényegesen gyorsabban elérjék a kívánt hatást.

A gyakorlatban is bizonyítottuk, hogy módszereink hatékonyak, hiszen több ohiói város mellett Bostonban, San Franciscóban és New Yorkban is alkalmazzák őket. Ráadásul a Harvard és a Yale közreműködésével egy izgalmas kutatási projektbe is belevágtunk.

Milyen betegségeket tudtok az adott módszer segítségével azonosítani?

Először a skizofrénia és a bipoláris zavar volt általunk detektálható, ami már magában nagy érték, de ennél többre volt igény, így kiterjesztettük a módszer használatát az OCD-re, az ADHD-ra, a szorongásos zavarokra, az autizmusra, a depresszióra, és a PTSD is vizsgálható már.

Hogyan tudtok beilleszkedni az egészségügybe?

Leginkább a pszichiáterek munkáját segítjük diagnózissal és kezelésajánlással. Ez részben azért jó, mert a pszichiátriai diagnosztika elsőre sokszor nem pontos, a megfelelő kezelés megtalálása pedig ennél is több időt vesz igénybe, és sokszor próba-szerencse alapon működik.

A beszédalapú biomarkerek forradalmi áttörést hozhatnak a pszichiátriai diagnosztikában, mivel lehetővé teszik a pontosabb és objektívebb kiindulópontok megállapítását. Ezek a tesztek rendszeresen, akár naponta vagy hetente is elvégezhetők, így folyamatosan nyújtanak visszajelzést a betegek állapotáról, elősegítve a megelőző intézkedések meghozatalát és a visszaesések valószínűségének előrejelzését. A pszichiátriai döntéshozatal jellemzően szubjektív értékeléseken alapul, mint például interjúk és önértékelő kérdőívek, ami gyakran eltérő következtetésekhez vezethet, ha két szakember vizsgálja ugyanezt az esetet. Ezen kívül a pszichiátriában is fellelhetők a nemi, szexuális, etnikai és kulturális előítéletek, amelyek befolyásolják a diagnózist és a kezelést.

Ellenben mi egy olyan tesztet kínálunk, amely könnyen elvégezhető, nem igényel emberi beavatkozást, és online hozzáférhető. A módszerünk szenzitív és objektív, amely rövid idő alatt nyújt eredményeket. Jelenleg a monológokból képesek vagyunk biomarkereket azonosítani, így a résztvevők feladata többnyire egy szöveg felolvasása, egy kép részletes leírása vagy egy álom elmesélése. Több mint 250 különböző beszédmarkert tudunk kinyerni és elemezni, de a részletekbe most nem bonyolódnék bele, hogy ne terheljük az olvasókat túl sok információval.

Egy rendkívül gyakori példa a kommunikációs stílusunkban a beszéd sebessége és a hangszín variálása. Ugyanakkor az artikuláció minősége, a mondatok összetettsége, a névelők használata, a szöveg koherenciája, valamint a passzív szerkezetek alkalmazása mind fontos információkat hordoznak számunkra.

Már több mint kétezer személyt elemeztünk, és rendkívül érdekes tapasztalni, hogy ki hogyan fejezi ki az érzelmeit, illetve milyen gazdag érzelmi kifejezésekkel dolgozik a beszédében.

Mi áll a fejlesztési folyamatok legnagyobb kihívásának hátterében?

Ez a modell jelenleg kizárólag angol nyelven használható, és főként az anyanyelvi beszélők körében mutatja a legjobb teljesítményt. Felső- és középfokú nyelvtudással rendelkező, de nem anyanyelvi felhasználók számára is elérhető, azonban ilyenkor a válaszok pontossága értelemszerűen csökkenhet. Izgalmas kérdés, hogy a különböző nyelvi struktúrákkal rendelkező nyelvek esetében hogyan teljesítene a program, de elsődleges célunk az angol nyelv tökéletesítése.

A piacszabályozási kihívások rendkívül összetettek, hiszen a mi megoldásaink orvosi szoftverként és eszközként funkcionálnak, így elengedhetetlen, hogy megfeleljünk az FDA (Food and Drug Administration) által előírt szabályozási követelményeknek. Pszichiátria terén eddig egyetlen MI-alapú eszköz sem teljesítette ezeket a kritériumokat. Biztos vagyok benne, hogy mi ezt elérjük, de úttörőként navigálni a szabályozási labirintusban nem éppen könnyű feladat. Egy másik jelentős kihívás, hogy a szoftver eljuthasson minél több klinikához, ami gyakran bonyolult folyamat. Egyrészt a felhasználóknak meg kell tanulniuk, hogyan használják hatékonyan az eszközt, másrészt fontos, hogy a klinikai szakemberek képesek legyenek a józan ész alapján értékelni az eredményeket és szükség esetén felülbírálni azokat. Továbbá, az innovatív technológiák bevezetésének mindig van egy természetes felfutási időszaka, amely során a felhasználói közösség fokozatosan alkalmazkodik az új eszközökhöz.

A mesterséges intelligenciával kapcsolatos attitűdök valóban szélsőségesek, és ez a jelenség egyre inkább elterjedt a társadalomban. Az emberek izgalommal fogadják az AI új lehetőségeit, ugyanakkor sokan óvatosan közelítik meg ezt a technológiát, ami szkepticizmusukból fakad. E kettősség különösen érdekes, hiszen a mesterséges intelligencia fejlődése nemcsak új perspektívákat nyújt, hanem kérdéseket is felvet a munka világában. Ez a kettős érzés a ti munkátok fogadtatására is hatással van. Az innovációk üdvözlése mellett sokan aggódnak a munkahelyek jövője, az etikai kérdések, és a technológia túlzott elterjedése miatt. Ebből adódóan fontos, hogy hogyan kommunikáljátok a mesterséges intelligencia előnyeit és a potenciális kockázatokat. Az átláthatóság és a társadalmi párbeszéd kulcsszerepet játszik abban, hogy a közvélemény pozitívan viszonyuljon a munkátokhoz, és bizalommal tekintsen a jövő felé.

Fontos, hogy a kérdés kapcsán meg tudjuk különböztetni a generatív és a prediktív mesterséges intelligenciát, amelyek közül mi az utóbbit használjuk. Ehhez azért kevesebb negatív prekoncepció tapad, de azt gondolom, hogy nem is magától az algoritmustól félünk, hanem azoktól az emberektől, cégektől vagy erőktől, akik nem megfelelően használják. Attól, hogy az emberi méltóság, a tapasztalatok elvesznek, hogy a személyek adatpontként fognak létezni, vagy éppen attól, hogy a technológia fog döntést hozni olyan helyzetekben, amelyeket embereknek kellene megoldania. Minket ez utóbbi érint talán leginkább, és ezek teljesen indokolt félelmek is, amíg valaki nem látja át a módszer egészét, nem tanulja meg használni, és nem ismeri a cégünk etikáját, adatkezelési elveit.

Lényeges megérteni, hogy vannak olyan területek, ahol ezek a szoftverek nem tudják pótolni az emberi kapcsolatokat. Nem képesek terápiás jellegű kapcsolatot kialakítani, és hiányzik belőlük a mély empátia, amelyre néha szükségünk van. Nem tudják megölelni azt, aki szomorú, és nem osztoznak az örömben sem. Az érzelmi támogatás, amit egy másik ember nyújthat, felbecsülhetetlen, és ezt a gépek sosem tudják teljes mértékben helyettesíteni.

A szakmai háttér és a módszertani eszköztár kiválóan rendelkezésre áll, például a mi esetünkben is. Azonban fontos megemlíteni, hogy mindez mögött rengeteg emberi munka és elkötelezettség rejlik.

2021-ben elindítottam egy különleges "szerelemprojektet", amely a kezdő pszichológusok támogatására összpontosít. Ez a vállalkozás lehetőséget biztosít arra, hogy a terápiák kizárólag online formában érhetők el. Az ötlet mögött az állt, hogy a digitális világban egyre fontosabbá vált a mentális egészség, és sokan nem tudják vagy nem akarják a hagyományos módszereket választani. Az online terápia rugalmas megoldást nyújt, amely lehetővé teszi, hogy bárki, bármikor és bárhonnan hozzáférjen a támogatáshoz. Ezen kívül a kezdő pszichológusoknak is teret ad, hogy tapasztalatot szerezzenek és fejlődjenek, miközben segítséget nyújtanak másoknak. A célom az volt, hogy egy olyan közösséget hozzak létre, ahol a mentális egészségügyi ellátás elérhetőbbé válik, és ahol mindenki megtalálhatja a számára megfelelő támogatást.

A vállalkozásom alapításának időszakában a világjárvány miatt szinte minden áthelyeződött az online térbe, így természetes választás volt számomra, hogy én is ebbe az irányba lépjek. Emellett fontos szempont volt, hogy minél szélesebb közönséghez eljussunk. Míg Budapesten az embereknek könnyen elérhető a pszichológusi segítség, addig vidéken ez már sokkal nehezebb feladat. Például a szülővárosomban, Komáromban mindössze két pszichológust ismerek, és az egyikük kizárólag gyermekekkel foglalkozik. Ez a helyzet nemcsak szomorú, hanem statisztikailag is aggasztó, hiszen az állami egészségügyi ellátásban sincs elegendő támogatás.

De miért fontos, hogy legyen lehetőség válogatni a pszichológusok közül? Hát azért, mert a pszichológus sem Isten, nem tud mindenkin segíteni. Könnyen előfordulhat, hogy szakember és páciens nem tud egymásra hangolódni, így a pszichológus nem tud igazi segítséget nyújtani. Ez persze függhet a módszertől, az előképzettségtől, magától a problémától, amivel a beteg küzd. Hogyha ezek a tényezők nincsenek szimbiózisban, az egy szuboptimális ellátáshoz vezethet, és sokszor csak a pszichológusok etikai érzékén múlik, hogy vissza tudnak-e utasítani olyan pácienseket, akiket valójában nem tudnak ellátni.

Nálunk lehetőség van a válogatásra életkor, nem, módszer vagy előképzettség szerint. Emellett ügyfeleink kérhetnek személyes ajánlást is, ilyenkor olyan szakembert ajánlunk, akit megfelelőnek és kompetensnek tartunk. Az online konzultációk további előnye, hogy számos kliensünk, például kisgyerekes szülők, pánikbetegséggel küzdők vagy mozgáskorlátozottak számára a személyes találkozók gyakran jelentős nehézségeket okoznak az otthonuk elhagyása miatt.

Amikor praktizálni kezdtél, párhuzamosan már kutattál is. Hogyan találtad meg az egyensúlyt a kettő között? Kiegészítették egymást?

Szerintem a kutatás és a terápia valóban kiegészítik egymást, mégis komoly kihívásokkal kellett szembenéznem. Örömmel tapasztalom, hogy a kutatások révén egy stabil elméleti alapot és széleskörű módszertani eszköztárat tudhatok magaménak. Ugyanakkor az is rendkívül megterhelő, hogy a kutatás sokszor statisztikai szempontból közelít az emberekhez, és kis túlzással az empirikus vizsgálatok során a résztvevők csupán számokká válnak. Ezzel szemben a terápiás folyamat egy teljesen más dimenziót képvisel, ahol rendkívül fontos a terapeuta és a páciens közötti erős kapcsolat. Ez a kapcsolat biztonságot teremt, és lehetőséget ad a gyógyulásra. Ebből a szempontból nézve néha hiányérzetem van a praktikus tapasztalatokból, a személyes interakciók mélységéből.

Milyen érzéseid vannak a jövőddel kapcsolatban? Úgy érzed, hogy valaha még visszatérsz a praxisodhoz? Hogyan képzeled el a szakmai utadat az elkövetkező öt-tíz évben?

Az elmúlt évtized során a terveim folyamatosan változtak, így nehezen tudom megjósolni, mit hoz a következő tíz év. Nagy meglepetés lenne számomra, ha végleg búcsút intenének a szakmai gyakorlásnak, de jelenleg a startup világ a középpontban áll.

Ez olyan, mint amikor a szíved mélyén vágyakozol a futásra, és mindent elkövetsz, hogy a legkiválóbb versenyfutóvá válj. Ám egyszer csak adódik egy lehetőség, hogy ne csupán a saját teljesítményeden dolgozz, hanem hozzájárulj a futás világának szabályainak átalakításához, hogy azok igazságosabbak és kedvezőbbek legyenek mindenki számára.

Az álmom az, hogy az elkövetkező öt év során a vokális biomarkerek széles körben elterjedjenek, hiszen ezek révén sokkal pontosabb diagnózisokat és hatékonyabb kezeléseket érhetnénk el, mint a jelenlegi módszerekkel. Képzeljétek el, hogy képesek lennénk előre jelezni egy pszichiátriai epizód bekövetkeztét, és így ahelyett, hogy csak reagálnánk a problémákra, proaktívan tudnánk segíteni az érintetteknek. Én is aktívan részt veszek ebben a forradalmi folyamatban, és azon leszek, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljak ehhez a fejlődéshez.