Váci kávéházak: A kávézás történetének kezdete Vác 950. évfordulóján A kávézás kultúrája Vác életében is jelentős szerepet játszik, és a város 950. évfordulója alkalmából érdemes felidézni, hogyan terjedt el ez a különleges ital a helyi közösségben. A ká
A kávé, mint az egyik legkedveltebb és legelterjedtebb ital hazánkban, különös helyet foglal el kultúránkban. De vajon mióta élvezzük ezt a feketén csillogó nedűt Vácott? Az időszámításunk szerint a hosszú török hódoltság idején kezdődött a kávé felfedezése, amikor is a magyarok először találkoztak ezzel a "fekete leves"-sel. Mivel a kávé fogyasztása a törökökhöz kapcsolódott, kezdetben nem vált túl népszerűvé a magyar lakosság körében. Azonban a 18. század elején ez a tendencia megváltozott. 1714-ben Pesten megnyílt az első kávémérés, amely egy Blasius, azaz Balázs nevű rác vándorkávés nevéhez fűződik. Ezt követően német és olasz kávés mesterek is csatlakoztak a kávéforradalomhoz, hozzájárulva a kávéfogyasztás elterjedéséhez. A század végére már nemcsak a különleges alkalmak itala lett a kávé, hanem a mindennapi élet szerves részévé vált, népszerűsége pedig rohamosan növekedett.
A kávémérés története Vác városában egészen a 18. század végére nyúlik vissza. 1780-ban a helyi kávésok, hogy megóvják piaci érdekeiket, a püspöki uradalomhoz fordultak. Akkoriban elterjedt gyakorlat volt, hogy a vásárokon nemcsak helyi, hanem idegen kávésok is felállították sátraikat. Sőt, a hírek szerint ezek a kávésok „gonosz és becstelen életű nőket” alkalmaztak, akiknek feladatuk az volt, hogy csábító módon vonzzák a vendégeket a kávémérő sátrakhoz, sőt, időnként más szolgáltatásokkal is kedveskedtek nekik. A püspöki uradalom, érzékelve a helybéliek tisztességét fenyegető helyzetet, úgy döntött, hogy megvonja az idegen kávésok árusítási jogát. Ezzel a lépéssel a város vezetése a helyi Manza Domonkos kávésnak biztosította a kizárólagos árusítás jogát a vásárokon. Cserébe Domonkos évente 3 forintot fizetett be a városkasszába, összesen tehát 12 forintot, ami jelentős hozzájárulást jelentett Vác városának költségvetéséhez - mindezt a Tragor Ignác Múzeum várostörténeti sorozatának segítségével tudhatjuk meg.
Manza Domonkos a helyi görög ortodox közösség egyik meghatározó alakja volt, és úgy tűnik, a kávéfogyasztás helyi nagykövete is. A váci görögök a mai Albániához tartozó Sipiszka és Moszkopolisz városából érkeztek, ahol már ekkorra a kávézás művészete széles körben elterjedt. Nem meglepő tehát, hogy új otthonukban is igyekeztek megőrizni ezt a kedvelt hagyományt, és a kávézás iránti szenvedélyüket itt is továbbéltették.
1792-ből egy érdekes történet maradt fenn a kávémérések világából. Gruba Ferenc a Naszto Mancsuka házában található kávémérést bérelte, amely ma a Memento mori - Ars Memorandi kiállítás helyszínéül szolgál. A kávéméréshez egy kis ajtón keresztül lehetett bejutni, mely a kapualjból nyílt. A figyelmes látogatók ma is rábukkanhatnak az ajtó nyomaira. Naszto Mancsuka házának udvarán emelték az ortodox közösség templomát, így Mancsuka saját értelmezése szerint nemcsak a templom, hanem az egész épület, beleértve a kávémérést is, adómentes státust élvezett. Azonban a kávémérés bérléséből származó jövedelem elmaradt, mivel a bérlő nem teljesítette a fizetési kötelezettségét. 1792-re Gruba már 1000 forinttal adós volt a görögkeleti egyháznak. Hiába kérte Popp Antal sókereskedő közbenjárását a Váci Püspöknél, az ügy nem haladt előre. Végül csak hét év elteltével, 1799-ben küldtek végrehajtót Gruba ellen a tartozások behajtására.
A következő bérlő, Kropka Ferenc, aki szintén az ortodox közösséghez tartozott, 1801-ben hunyt el, és halála után is maradt egy 30 forintos adóssága.
A 19. század közepén már megjelentek Vácott is a billiárd tartási joggal is bíró kávéházak, mint a polgári társadalmakra jellemző közösségi terek. Ez azonban már egy másik történet. ♦
