Ukrajna megszállása csupán egy lépés az orosz birodalmi ambíciók megvalósításában, miközben Donald Trump különös politikai táncot jár Vlagyimir Putyinnal.

Kiderült, hogy Ukrajna nem hajlandó fejét lehajtva az amerikai-orosz forgatókönyvben kijelölt vágóhídra vonulni. Erre Volodimir Zelenszkijnek azért nyílt lehetősége, mert az európai szövetségesek, valamint Kanada, határozottan kiálltak mellette.

Kinek is van itt valójában igénye a békére? Megdöbbentő, de erre az egyszerű kérdésre nem könnyű választ adni. A konfliktus minden résztvevője igyekszik a béke hirdetőjeként feltűnni a médiában. Oroszország, mint a háborút kirobbantó agresszor, gondosan ügyel arra, hogy a világ előtt minden jól alakuljon, és hogy számukra ne sürgős a megegyezés. A Kreml nyilatkozata szerint nyitottak a harci cselekmények leállítására, de csak akkor, ha megkapják a biztonsági garanciákat és ha követeléseiket elfogadják. Ezek a követelések azonban olyan mértékűek, hogy teljesülésük Ukrajna kapitulációját és szuverenitásának teljes elvesztését jelentené. Vlagyimir Putyin valójában csak időt akar nyerni a teljesíthetetlen követelésekkel, és cseppet sem érdekli a fegyverek elhallgattatása.

Ukrajna inváziója csupán egy lépcsőfok Oroszország hosszú távú birodalmi ambícióinak megvalósításában. A konfliktus révén az orosz elnök, Vlagyimir Putyin, ismét globális politikai diskurzus középpontjába került, lehetőséget kapva arra, hogy az amerikai elnökkel, Joe Biden-nel tárgyaljon. Donald Trump, akinek sokak számára érthetetlen tette, hogy nyíltan kifejezte szimpátiáját Putyin iránt, szinte rehabilitálta a háborús bűncselekményekkel vádolt vezetőt. A tárgyalások mestereként számon tartott Trump egy különös, kettős táncot jár Putyinnal. Eleinte semleges közvetítőként lépett fel, a béke elérését pedig erőszakkal való kényszerítéssel tervezte. Ám amikor elérkezett a kampányígéretek betartásának ideje, gyorsan kiderült, hogy mindez csupán a politikai Trump-show egy újabb fejezete volt.

Az új amerikai elnök láthatóan tanácstalan, és úgy tűnik, hogy hiányzik a világpolitikában jártas szakemberekből álló csapata is, amely segíthetné őt a helyzet kezelésében. Lehetséges, hogy van valamilyen terve a háború lezárására, de úgy tűnik, hogy nem mer nyilvánosan kiállni vele.

Az eddigi döntései az összevisszaságon, kapkodáson túl Ukrajna megtöréséről, és az orosz érdekekhez való igazodásról szóltak.

A béketeremtés nagymesterének pózában Trump már előre magáénak tudja a sikert. A vágyott trófeák között szerepel a Nobel-békedíj is, amely állítólag különösen örömmel töltené el az amerikai elnököt, aki nemzetközi elismerésre áhítozik. Azonban úgy tűnik, hogy mindez várat magára.

Első lépésként kiderült, hogy Ukrajna nem hajlandó behódolni az amerikai-orosz forgatókönyv által kijelölt vágóhídra. Volodimir Zelenszkij számára ez a döntés lehetőséget teremtett, mivel az európai szövetségesek, valamint a Ramstein-csoportban képviselt demokratikus államok, mint például Kanada, határozottan támogatták Ukrajna álláspontját. Európa válasza az amerikai arroganciára olyan határozott, gyors és egységes volt, hogy már ez is felborította Trump eredeti terveit.

Ursula von der Leyen bejelentette, hogy a Európai Unió 800 milliárd eurós fegyverkezési programot indít.

Európa határozott lépéseket tesz önállósága megőrzése érdekében, és kiáll a saját védelme mellett, megszüntetve az amerikai befolyás dominanciáját. A kontinens vezető országai világosan látják, hogy mekkora veszélyt jelentene, ha a keleti határok közelében egy agresszív orosz birodalom terjeszkedne. Éppen ezért hangsúlyozzák, hogy Európa eddig sem volt fenyegetés senki számára, és a jövőben sem kíván azzá válni. Ugyanakkor elkötelezettek amellett, hogy olyan katonai képességeket fejlesszenek ki, amelyek – együttműködve az ukrán fegyveres erőkkel, amelyek a térség legnagyobb hadseregévé váltak – képesek lesznek megfékezni Putyin birodalmi törekvéseit.

Ukrajna olvasatában egészen mást jelent a háború befejezésének lehetősége. Volodimir Zelenszkij elnök egyértelművé tette, hogy már a tűzszüneti megállapodásnak is csak akkor van értelme, ha Ukrajna megkapja a független államisága megőrzéséhez nélkülözhetetlen biztonsági garanciákat.

Kétszer is megtörtént, hogy az ukránok megégették magukat, a naivitás nem bizonyult kifizetődőnek.

Sem a budapesti memorandum, sem a minszki egyezmények nem voltak elegendőek a háború elkerüléséhez. Ezért is hitelesebbek most az ukránok feltételei a békevágyuk megfogalmazásakor. Zelenszkij kiállta a kegyetlen próbák sorát, legutóbb még a Trump által a Fehér Házban provokált botrányból is jól jött ki. Azt, hogy Kijev és az ukrán elnök akarják a tűzszünetet, majd az annak nyomán aláírható békekötést, már csak Moszkvában és Putyin barátainak körében kérdőjelezik meg.

"Igen, megdöbbentő volt, de meglepő nem volt" - A Fehér Ház hallani sem akar Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciákról

Hasonlóan elkötelezettek a békekötés mellett Ukrajna szövetségesei Európában, és szerte a nagyvilágban, Kanadától Ausztráliáig. A Ramstein-csoportba tömörült államok Ukrajna támogatására úgy tekintenek, mint önvédelemre, sőt, mint a demokratikus világrendre leselkedő fenyegetés elleni közös harcra.

A legmegdöbbentőbb a kialakult békés káoszban, hogy Washington szerepe teljesen homályos. Trump radikálisan felforgatta azt a hagyományos működési rendet, amely eddig irányt mutatott mind a nemzetközi kapcsolatokban, mind az amerikai belpolitikában, és meghatározta, hogy milyen keretek között kell érvényesülniük a demokrácia és a jog alapelveinek.

Radikális változások söpörtek végig az új amerikai adminisztráció munkába állásával. Trump rendeletek sorával rövid idő alatt a COVID-járványnál is nagyobb zűrzavart és kárt okozott az Egyesült Államoknak.

Eredetileg még a politikai ellenfelei is azt várták, hogy a legfontosabb kormányzati pozíciókba tapasztalt szakembereket fog kinevezni. Azonban ez a várakozás nem vált valóra; a jelöltjeinek szinte mindegyikéért keményen meg kellett küzdenie a törvényhozási meghallgatások során. Sok esetben személyes elnöki befolyását latba vetve, míg máskor szinte zsarolás révén tudták megszerezni a szükséges támogatói szavazatokat a republikánus jogalkotóktól, hogy e pozíciókat betölthessék.

Donald Trump már most több válsághelyzetet hirdetett ki, mint bármelyik modern kori elnök, de vajon honnan merítette ezt az inspirációt?

A forradalmian új személyzeti politika következményei hamar megmutatkoztak. Hiába állnak a hivatalok élén a szakterületükhöz értő szakemberek, ha a felettük álló vezető, aki feltétlen hűséget esküdött Donald Trumpnak, a legcsekélyebb pénzügyi, jogi, történelmi vagy adminisztratív ismeretekkel sem bír. Így került a Pentagon élére egy olyan tengerészgyalogos, aki a katonai pályafutása csúcsán a guantánamói fogolytábor rabfelvigyázójaként dolgozott. Ugyanígy ide sorolható az oltásellenes nézeteket valló egészségügyi miniszter vagy a szövetségi oktatási tárca élére kinevezett pankrációszervező. A botrányok pedig nem maradtak el: a nukleáris ellenőrzési hivatal közel négyszáz, pótolhatatlan munkatársának elbocsátása és a titkosszolgálati szervezetek drámai lefejezése mind-mind a következmények sorát gazdagítják.

Ez a történet már a legszánalmasabb politikai bohózatok közé került az amerikai történelemben, amikor a Trump-kormányzat hat legbefolyásosabb tagja a Signal nevű üzenetküldő alkalmazás chatcsoportjában tárgyalta meg a jemeni húszik elleni katonai akció titkos részleteit. Az őrült helyzetet csak fokozta, hogy véletlenül meghívták a The Atlantic főszerkesztőjét is, aki szemtanúja lehetett ennek a páratlanul ostoba beszélgetésnek, és aki később nyilvánosságra is hozta az elnöki elit társalgását, amely a világ sorsa felett rendelkezett.

Héják helyett balfácánok - Donald Trump még védi a nemzetbiztonsági tanácsadóját, aki egy újságírót is meghívott a titkos amerikai kormányzati chatszobába

Néhány szakértő arra a következtetésre jutott, hogy sem Donald Trump, sem az elnöki adminisztráció nem rendelkezik azzal a szellemi mélységgel vagy tudással, ami szükséges lenne a komplex konfliktusok kifinomult eszközökkel való kezeléséhez. A háborús feszültségek, valamint a komoly gazdasági érdekellentétek kezeléséhez elengedhetetlen az összetett problémák alapos feltárása és megértése. Ideális esetben ez a folyamat számos lehetséges megoldási alternatíva kidolgozásához vezetne.

Az Egyesült Államok elnökeinek feladatait hagyományosan egy hatalmas, több ezer főből álló csapat segíti, amely szakmai területekre osztva, titkosszolgálati információkkal és alapos elemzésekkel alátámasztva készíti elő a döntéseket. Washingtoni pletykák szerint ezek a hosszú évek alatt kiépített, tapasztalatokon alapuló rendszerek szenvedték el a legnagyobb csapást.

Így alakult, hogy Trump békeelnökként úgy viselkedik, mint egy elefánt a porcelángyárban. A jemeni húszik ellen indított légicsapásokkal a Fehér Ház a hatalom demonstrálására törekedett. Az erőfitogtatás sikerült, de az kérdéses maradt, hogy ez mennyit javított az olajtankerek biztonságán a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalán.

A katonai műveletek mellett még komolyabb aggodalomra ad okot Donald Trump döntése, amely a globális gazdaság egészét érintő következményekkel járhat. Az amerikai elnök országspecifikus importvámok bevezetésével hirdette meg a világkereskedelmi háborút, ezzel pedig gyakorlatilag senki sem maradhat érintetlenül. A célja elsősorban Kína gazdasági befolyásának csökkentése, de az első lépések máris legközelebbi szövetségeseit sújtják. Kanadát és Mexikót fenyegette, majd az Európai Unióra is lecsapott, és bár most felfüggesztette az intézkedéseket, az együttműködési hajlandóságot és a bizalmat már alaposan megingatta. Jelenleg egy olyan kereskedelmi háború kibontakozása fenyeget, amelynek következményei beláthatatlanok. Sokan egy új világrend lehetőségéről beszélnek, míg a higgadtabbak abban reménykednek, hogy a jövőben egy másfajta, részben igazságosabb világra ébredünk.

Vlagyimir Putyin talán még a vártnál is nehezebb helyzetbe kerülhet az olajpiac ingadozásai miatt, míg Donald Trump váratlan lépéseinek köszönhetően a háborús költségvetése jelentősen megcsappanhat.

Jelenleg az egyik legzavaróbb fejlemény, hogy a vállalati csődhullám mind Kínát, mind az Egyesült Államokat sokkolja. Ez a helyzet pedig könnyen a gazdasági szakadék szélére sodorhatja a világot, és egy ugrásra lehetünk egy újabb globális válságtól. Trump kaotikus intézkedései olyan pánikreakciót váltottak ki a New York-i tőzsdén, hogy az amerikai elnöknek ideiglenesen vissza kellett lépnie. Ez is tükrözi, hogy még "Donald király" sem tudja figyelmen kívül hagyni döntéseinek hazai következményeit és a választók akaratát.

Hszi Csin-ping: A vámháború nem hoz győzteseket Hszi Csin-ping, Kína elnöke hangsúlyozta, hogy a vámháborúk nem vezetnek tartós előnyökhöz, és senki sem jön ki belőlük nyertesként. Az ilyen konfliktusok csak feszültséget gerjesztenek, és gazdasági károkat okoznak mindkét fél számára. Az elnök véleménye szerint a párbeszéd és az együttműködés a legjobb megoldás a kereskedelmi nézeteltérések rendezésére.

Vannak olyanok, akik a szokásosnál is élesebb szemmel figyelik az elnök szeszélyeit, és hajlamosak tudatosságot feltételezni a döntései mögött. Ennek érdekében vizsgálatot indítottak, hogy kiderítsék, zajlott-e bennfentes tőzsdei kereskedés Trump közvetlen környezetében. Ezt a cselekedetet az Egyesült Államok jogrendje rendkívüli szigorral bünteti.

Most két elnöknek is megvan az oka az aggodalomra. Moszkvában Vlagyimir Putyin kétségtelenül a kereskedelmi vámháború következményeivel küzd, hiszen a kőolaj- és más nyersanyagárak valószínűleg tovább csökkennek. Washingtonban pedig Donald Trump figyelme a tőzsdei vizsgálatok mélysége felé irányul, ami szintén aggasztó helyzetet teremt számára.

Az Egyesült Államok szólt, hogy ha nincs előrelépés, néhány hét múlva kiszáll az oroszok és az ukránok közötti közvetítésbőlCélegyenesben az amerikai-ukrán megállapodás Ukrajna ásványkincseirőlUkrajna és Oroszország is a tűzszünet megsértésével vádolja egymástHarmincórás húsvéti tűzszünetet hirdetett az orosz-ukrán háborúban Vlagyimir Putyin, Ukrajna "tükrözni fogja" Oroszország cselekedeteit