A toszkán életérzés varázsa a dombok lágy vonalvezetésében, a szőlőtőkék zöldellő tengerében és a naplementék aranysárga fényeiben rejlik. Itt az idő lassan telik, és minden pillanat egy festmény részévé válik. A vidéki kis falvak hangulatos utcái, a régi

Évekkel ezelőtt, még az előző világban, egy barátom mesélte, aki Kiskunfélegyházára költözött, hogy már 44 alkalommal járt Itáliában, mióta ott él. Ez nem véletlen, hiszen több nyelvet is beszél, és egyszer vállalta, hogy az üzem dolgozóit elkalauzolja Olaszország gyönyörű tájain. Ekkor valami különös varázsba került, ami végleg magával ragadta. Akkor furcsállottam a dolgot, ám nem formáltam véleményt a helyzetéről.

Ma már megértem, miért vonzza őt annyira Olaszország, hiszen az utóbbi tizenöt évben én is számtalanszor ezt az országot választottam úti célul. Az igazság az, hogy az összes utazásunk tervezésének és lebonyolításának szellemi irányítója a feleségem volt, aki minden egyes részletet precízen kidolgozott. És csodák csodájára, a terveink tökéletesen összhangba kerültek az olasz valósággal; a szálláshelyek és repülőjáratok széles választéka nem ütközött megoldhatatlan ellentétekbe.

Születésnapi ajándék gyanánt keresve sem lehetne jobbat kivitelezni, mint egy luccai kiruccanást péntektől keddig. Na persze el kell jutni Kolozsvárra, de ez megoldható autóbusszal is, ami letesz a Széchenyi téren, melyet nem a nagy államférfi lovas szobra dominál, majd taxival kihajtatni a szamosfalvi Árvajankó repülőtérre, és onnan már csak egy ugrás Bologna. Másfél órás repülőút a lilafehérekkel. (Hogy az ingyenreklámnak még az árnyékát is elkerüljük.)

Lucca Toszkána északnyugati csücskében, a tengerpart közelségében található, Pisa és Pistoia szomszédságában. Domboktól mentes elhelyezkedésével és körülbelül 80 ezer lakosával igazi kisvárosi bájjal bír, még az olasz viszonyok között is.

Vonatra szállás. Jegyváltás a szokott automatából. Kiderül, hogy nincs olcsó közvetlen járat abban az időzónában, tehát megalkuszunk (magunkkal és a vasúttal), átszállunk Pratóban. Egyórás várakozás után végre újból a szerelvényen ülünk. Május vége van, és a honi esős hideg hetek után ragyogó napfény, kék ég és mind a 31 celzius bennünket vár.

Meg Lucca városa. Fallal körülkerített óvárosának csudájára járnak a látogatók. Dupla városfal, melynek teteje kényelmes, pados, árnyas sétaút, kocogók útvonala, kerékpározó csapatok és magányos pedálbajnokok versenypályája. Innen az ó- és az újváros is kitűnően megszemlélhető. Meg az óvárosi tornyokból, melyekből bőven áll rendelkezésére annak, aki bírja a lépcsőzést csigában. A Guinigi-torony tetején szépen megnőtt tölgyfák közül pillanthatod meg a látványt. Egyébként az óvárosba szűk barlangszerű alagúton juthatsz be kívülről a vasútállomás felől. Valahol azonban a falon egy szélesebb bejáratot is nyithattak a XX. századnak, hisz a szűk utcákban gépkocsik, kis szemetesautók és minibuszok, valamint robogók is falhoz szoríthatják a járókelőket. Kiugró pihenőkövek állnak ki az öreg épületek falából.

Ne túlozzunk, hiszen a város szívében számos lenyűgöző, tágas tér és intimebb, otthonos piazzetta vár felfedezésre, ahol a sátrak szorosan egymás mellett állnak, körülölelve a nagyságok szobrait. Azon a szombat-vasárnapon, amikor felfedeztük a város zegzugait, kézművesvásár tarkította a hangulatot: a kerámiák bőséges választéka lenyűgözött minket (két cserépbaglyot is vásároltunk – ezt a szenvedélyemet szeretném megnyugtatni a barátaimnak, hiszen Olaszországban a bagoly a szerencse szimbóluma), és természetesen nem maradhattak el a képeslapok és emlékérmék sem. De igazából ez csak a hab a tortán, a lényeg sokkal inkább az élményekben rejlik.

Szállásunk egy régi patríciusház földszintjén helyezkedett el, ahol a tágas, téglamennyezetes és gerendás szoba varázslatos atmoszférája azonnal magával ragadott. A kilátásunk a tér nevét adó Szent Péter-templomra nyílt, amely a toszkán építészeti hagyományok szerint háromhajós román stílusban épült. A templom homlokzata impozáns oszlopsorokkal díszített: a felső szinten hét, míg alatta tizennégy oszlop áll, ami számomra úgy tűnik, hogy a templom jelentőségét is jelzi – minél több oszlopsor, annál fontosabb az építmény. Az épület fekete-fehér csíkos mintázata különlegessé teszi, és ez a látványos stílus visszaköszön a város főtemplomában, a Szent Márton és Szent Mihály katedrálisban is. Ezt a monumentális épületet a római fórum helyén emelték a 12. századi kőművesek és kőfaragók, akik valóban lenyűgöző mesterművet alkottak.

Mégis, ami ebbe a városba vezetett, az egy váratlanul, nem kifejezetten keresett látkép volt. Hirtelen a semmiből és a Facebookról bukkant fel Lucca főtere, amely tökéletes ellipszist mutat. Rajzolata nem véletlen, hanem a középkori ember találékony-

A keresztény közösség szellemi öröksége sokszor váratlan formákat öltött. Mit kezdhetett hát a kezdő itáliai hívő az amfiteátrummal? Vallása elítélte a nagyszabású játékokat, a színházi előadásokat és a gladiátorküzdelmeket, így nem maradt más választása, mint hogy lebontsa a régi arénát, és annak köveiből új várost építsen. Az egykori amfiteátrum négy impozáns boltozatos bejárata azonban megmaradt, és a helyszínt egy virágzó piactérré alakította át. A tágas tér most a közösség találkozóhelyévé vált, ahol két kényelmes pad várja a látogatókat, akik szabadon elfoglalhatják őket. A környező utcákban ajándékboltok sorakoznak, és számtalan vendéglátóhely kínálja ínycsiklandó specialitásait. A kávé mindig ízletes, a croissant frissen sült, a hűs Moretti sör pedig remek kísérője a jó beszélgetéseknek. Ráadásul, ha valaki esetleg nem beszélne olaszul, angolul szinte mindenütt megértik, így a találkozások és élmények még gazdagabbá válhatnak.

A turistakalauzok csupán egynapos kirándulásra javasolják a várost, de mi három nap alatt sem tudtuk megunni a hely varázsát. A nyugalom, a színek vibrálása, az illatok gazdagsága, a lenyűgöző látvány és az utcák hűs levegője, valamint az árnyas parkok mind magukkal ragadtak. Érdekesség, hogy itt született Puccini, akinek szobra és emlékháza is megtalálható Luccában.

A vasárnap esték a városban mindig különleges hangulatot árasztanak, amikor a nyüzsgés átadja a helyét az otthon élvezetének. A levegő tele van zene ütemeivel és élénk beszélgetések morajával. A terekben gyerekek futkároznak, focilabdát rugdosva, miközben a felnőttek is csatlakoznak hozzájuk, együtt élvezve a sport örömét. Lányok csapata röplabdázik, mindenki mosolyogva hajt a közös célok felé, az ismeretlenség izgalmát keresve. Az este varázsa a közösség erejében rejlik, ahol mindenki megtalálja a helyét és a saját történetét.

Elfelejtettem megérdeklődni, melyik ligában játszik Lucca. Utánpótlásból azonban nincs hiány.