Több tízezer magyar nő intim fényképeit gyűjtötték össze egy online platformon: "Ez a hatalomgyakorlás a bántalmazó kapcsolatok egyik jellemzője."

Kategóriákban csoportosítva gyűjtötték nők fotóit az online portálon. A lesifotók és a bosszúpornó korszaka még mindig virágzik, miközben számtalan hírolvasó továbbra is az áldozatokat hibáztatja.

Több ezer magyar férfi egy internetes platformon ipari mennyiségű lesifotóval és bosszúpornóval szórakoztatta magát. Sokan közülük a saját partnerük képeit is feltöltötték. A nőket különböző kategóriákba sorolva lehetett böngészni, ami még inkább felkeltette az érdeklődést. A hírre a Patent Egyesület a közösségi oldalán reagált, és mi is tervezünk egy véleménycikket írni a történtekről.

Mi lehet a véleményünk az ilyen cselekedetekről? Felháborító, hogy egyesek ilyen aljas tettekre vetemednek? Talán ijesztő, hogy a világban léteznek ilyen emberek? Nehéz elképzelni, hogyan dolgozhatja fel egy áldozat a vele történteket, és mit tanácsolhatunk kamasz lányunknak, azon kívül, hogy soha ne osszon meg senkivel semmit, még a gondolatait sem? Milyen irányba terelhetjük a beszélgetést, hogy erőt és bátorságot nyerjen ahhoz, hogy megbirkózzon a félelmeivel, és biztonságban érezze magát?

Érdekes lenne tisztázni, vajon léteznek-e valójában olyan jelek, amelyek segíthetik a megértésünket. Ráadásul az is fontos kérdés, hogy érintettként van-e valódi esélyünk a gyógyulásra. Ezért úgy határoztunk, hogy ahelyett, hogy saját véleményünket formálnánk, szakértői nézőpontot keresünk. Ahogy azt a pszichológus válaszai mutatják, a helyzet sokkal bonyolultabb, mint elsőre gondolnánk.

F. Takács István mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy bár ilyen cselekmény mögött több, egymást erősítő pszichológiai mechanizmus is állhat, a magyarázat egyetlen esetben sem egyenlő a felmentéssel.

Kétségtelen, hogy egy drámai és súlyos határátlépésről beszélünk. Ilyen helyzetekben gyakran a hatalom és a kontroll érzése motiválja az elkövetőt: a másik személy intimitásához való hozzáférést a saját fölénye bizonyítékaként éli meg. Az ilyen bántalmazó kapcsolatokra jellemző ez a fajta hatalomgyakorlás, amely mellett a tárgyiasítás is gyakran megjelenik. A sértett itt nem egyénként, hanem csupán egyfajta eszközként tűnik fel, akinek érzései és jogai lényegtelenné válnak. Továbbá, az online tér még inkább felerősíti ezt a dinamikát, mivel az anonimitás csökkenti a lehetséges bűntudatot és a felelősségérzetet.

Előfordulhat, hogy a szakítás, a sértettség, a féltékenység vagy a sérelem érzése bosszúvágyat ébreszt bennünk, amelyet morális önigazolás kísérhet.

A szakértő szerint sokaknál a rejtett, tiltottnak számító tartalom iránti vonzalom képezi a legfőbb motivációt. Ez gyakran együtt jár olyan pornográf fogyasztási szokásokkal, amelyek az ingerkeresés fokozódásához és a határok átlépésének elfogadásához vezetnek.

Hogyan előzhetjük meg, hogy gyanútlanul áldozattá váljunk? Az online világban számos, mások által készített fénykép kering, amelyeket a nők nem saját kezük által küldtek el, hanem a partnerük titokban, szinte lesben állva örökített meg róluk. Vajon képesek vagyunk-e felismerni a jeleket, amelyek egy ilyen megdöbbentő cselekedet lehetőségét sejtetik? Bárcsak lenne egy világos útmutató, amely segítene elkerülni az ilyen helyzeteket...

Nincsenek egyértelmű és megbízható személyiségjegyek, amelyek előre jeleznék a visszaéléseket. Egyetlen viselkedési minta sem tekinthető bizonyítéknak, és az is téves elképzelés, hogy ha nincsenek nyilvánvaló jelek, akkor a visszaélés kizárt. Inkább néhány olyan témát javaslok, amelyeken érdemes mindenkinek elgondolkodnia. Fontos figyelni a határok folyamatos átlépésére, például amikor valaki engedély nélkül készít fényképeket, üzeneteket vagy képeket küld tovább vicc kedvéért, vagy intim részleteket oszt meg harmadik féllel. A tárgyiasító beszédmód, az empátia hiánya és a bagatellizálás (például amikor valaki azt mondja: "ne hisztizz, ez semmi") szintén figyelemre méltó jelek. A kontrolláló és birtokló viselkedés, mint a másik telefonjához vagy jelszavaihoz való jogosulatlan igény, vagy akár féltékenységi tesztek, szintén árulkodó lehet. Érdemes odafigyelni a kóros titkolózásra is, mint például a folyamatos képernyőelfordítás, a sürgetett jelszócsere, vagy a rejtett fiókok használata. Ne hagyjuk figyelmen kívül a határsértő, szexista humor normalizálódását sem, hiszen ezek a viselkedések hosszú távon súlyos következményekkel járhatnak.

Gondolkodjunk el egy pillanatra ezeken a helyzeteken: amikor a partnerem folyamatosan tréfálkozik rajtam egy társaságban, vagy akár nyilvánosan simogatja a fenekemet, miközben én ezt kényelmetlenül érzem. Ezeket a cselekedeteket bátran kikérhetem magamnak, és világosan jelezhetem, hogy számomra ez nem megfelelő. Fontos megérteni, hogy ezek a példák nem diagnózisok, és sok esetben a mindennapi társadalmi interakciók részei. Azt tanultuk, hogy elfogadjuk ezeket, vagy éppen nevetünk rajtuk. De mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy ne egyezzen bele ezekbe a helyzetekbe! - emeli ki F. Takács István.

Ha felfedezzük, hogy testünkkel, bizalmunkkal és lelkünkkel visszaéltek, akkor sajnos hosszú és nehéz út elé nézünk. De lényeges megjegyezni: nincsenek egyedül, és nem a mi felelősségünk, hogy ilyen szörnyűség történt velünk!

"A legtöbb áldozat szégyent, bűntudatot, dühöt és megalázottságot él át, miközben gyakran éppen őt hibáztatja a környezet. Sokszor halljuk azt, hogy a környezet így reagál: minek küldtél képet? Minek mentél bele? Ez a társadalmi reakció tovább erősíti az izoláltságot és az önvádat. Pszichológiai értelemben ilyenkor az ember kontrollvesztést is megél: úgy érzi, nincs hatalma többé a saját teste, képe, és az önálló életre kelt története fölött. Ehhez társulhat bizalomvesztés, komoly önrétékelési zavar, de akár testi tünetek is jelentkezhetnek például irritáltság, alvászavar formájában. A szégyen különösen romboló érzés, mert a figyelmet a külvilágról önmagunkra fordítja: "bennem van a hiba". Ez nagyban nehezítheti a segítségkérést" - emeli ki a pszichológus.

A feldolgozás során nem lenne helyénvaló túlzott ígéretekkel kecsegtetni senkit: a folyamat távolról sem zökkenőmentes. Az első lépés a képek eltávolítása, amit jogi szakértők bevonásával érdemes végezni. Ezt követően elengedhetetlen a belső biztonság újbóli helyreállítása, amihez nélkülözhetetlen, hogy szakértők segítségét kérjük.

"A kérdés, hogy fel lehet-e dolgozni... Igen, fel lehet, de meggyőződésem szerint nem felejteni kell, hanem újraértelmezni. A cél nem a múlt eltörlése, hanem az, hogy az élmény elveszítse bénító erejét, és ne határozza meg a mindennapi önértékelést" - hangzik F. Takács István útravalója.

Szülőként a felelősség súlya talán még nagyobb terhet ró ránk, mint amikor bántalmazottak voltunk. A saját sérüléseinket esetleg képesek lennénk elviselni, de amikor a lányunk testi és lelki jólétére gondolunk, természetes, hogy mindent megteszünk azért, hogy védelmezzük őt. Az igazi kérdés az, hogy vajon van-e lehetőségünk mindezt megvalósítani.

"Ha van megfelelő tudásunk, érdemes lehet egy kis online tudatosságot tanítani. Érdemes magunkat is kiokosítani olyan témákban, mint a kétlépcsős azonosítás, biztonsági mentések használata. De ennél sokkal lényegesebb az, hogy

Még akkor sem szabad engedni, ha a másik rendkívül kedvesen, vagy akár csak viccelődve kér, esetleg érzelmi manipulációval próbálkozik. Ha végül mégis megszületik a kép, az kizárólag kettőnk titka marad. Senki sem jogosult arra, hogy továbbítsa vagy megossza másokkal. Ez nem is lehet vita tárgya. A kapcsolatokban gyakran azért nehezen mondunk nemet, mert félünk, hogy ezzel elveszítjük a másikat. Ennek a problémának a gyökerei mélyen gyökereznek bennünk. Ideális lenne, ha a kapcsolataink alapja az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet, az átláthatóság és az érzelmek szabad kifejezése lenne. Így sokkal több ember érezhetné magát magabiztosnak, és sokkal könnyebben tudna egészséges határokat felállítani maga körül – mutat rá a szakértő.

A konkrétumok tekintetében elengedhetetlen, hogy megtanítsuk gyermekünknek: soha ne osszon meg intim fényképeket olyan személyekkel, akiben nem bízik teljes szívéből. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a kedvesség nem feltétlenül jelenti a megbízhatóságot; ez a két fogalom nem mindig jár együtt.

Fontos emellett a kockázatfelmérést is megtanítanunk gyermekeinknek: elmagyaráznunk az online kapcsolatok idealizált és kockázatos terepét, tisztázni azt is, hogy kikhez fordulhat a biztonsága érdekében, hangsúlyozni, hogy a segítségkérés nem gyengeség, hanem a tudatos önvédelem része. Elsősorban pedig nem csupán azt az információt átadnunk: "ne engedd másnak, hogy lefotózzon". Ennél jóval fontosabb, hogy megtanuljon gyermekünk olvasni saját testi és érzelmi reakcióiban, jelzéseiben. Tudni, hogy kimondhatja, ha valami nem komfortos számára, tisztában lenni saját határaival!

F. Takács István hangsúlyozza, hogy a digitális beleegyezés és a felelősség kérdése minden fiatal számára fontos téma. Fontos, hogy ne csak az elméletet ismerjék, hanem azt is, hogyan kell etikus nézőként viselkedniük. Ha valaki intim képet kap vagy lát, kulcsfontosságú, hogy tudja, mit kezdjen vele és hogyan reagáljon. A csendes továbbküldés jelensége is hozzájárul a problémákhoz, ezért elengedhetetlen, hogy a fiatalok megértsék: az igazi erő nem a határok átlépésében rejlik, hanem azok tiszteletében. Ezzel a tudással jobban felkészülhetnek a digitális világ kihívásaira.

A szakértő hangsúlyozza, mennyire lényeges, hogy mi, szülők, valamint gyermekeink is tisztában legyünk azzal, hogy ha problémák adódnak, az nem a gyerek hibája. "A szégyen és a félelem gyakran gátolja a fiatalokat abban, hogy segítséget kérjenek. Jó előre érdemes biztosítani őket arról, hogy ha nehézség adódik, bátran elmondhatják, és a szülő vagy más felnőtt nem büntetni fog, hanem inkább támogatni" - emeli ki a szakértő.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a saját fejlődésünket, amikor gyermekünk jövőjéről van szó. Hiszen nemcsak az ő képességeit és tudását kell formálnunk, hanem a saját magunkét is. Fontos, hogy tudatosan figyeljünk arra, hogyan kommunikálunk, miként beszélünk más emberekről, és hogyan reagálunk a körülöttünk zajló eseményekre, legyenek azok akár a gyermekünket érintő hírek, vagy a mindennapi élet kihívásai.

A pszichológus hangsúlyozza, hogy amikor a gyermek észleli, hogy a szülő tiszteletteljesen, ítéletmentesen és önkritikusan közelít másokhoz, akkor ezt a viselkedést saját magában is megerősíti és belső normaként építi fel.

Az egyensúly megteremtése rendkívül lényeges: nem az a célunk, hogy minden online tevékenységet megtiltsunk, hanem hogy a gyermekünk felkészült, magabiztos és tájékozott legyen. Fontos, hogy a korának és érettségének megfelelően fokozatosan építsük be az online készségeket, miközben biztosítunk számára egy támogató és szeretetteljes környezetet. Ez az alapozza meg a leghatékonyabb védelmet számukra.