A Bükk erdeiben egy lenyűgöző, több ezer éves kincsesbányára bukkantak, amely új fejezetet nyithat a magyar történelem lapjain.

Sikerült kideríteni, hogy kik állhattak a brutális támadás mögött.

Dédestapolcsány melletti Verebcén egy különösen izgalmas történelmi helyszín rejtőzik, ahol a pontusi sztyeppéről (a mai Ukrajna és Dél-Oroszország területéről) érkező szkíta harcosok pusztították el a falut. Ezt a teóriát erősíti meg, hogy a környéken több száz szkíta bronz nyílhegy került elő, amelyek tanúskodnak a régió viharos múltjáról. A támadás hátterében értékes földalatti nyersanyagok rejtőztek, hiszen a település híres volt a vasfeldolgozásról. A talált nyersanyagok és a nagy mennyiségű, körülbelül 600 ipari tárgy azt jelzi, hogy a helyszín jelentős ipari központként működött. Az elmúlt hat évben bronz- és vaskor szakértői folyamatosan figyelemmel kísérik a kutatási projektet, amely már a harmadik hivatalos ásatási szezonját éli. A kutatók mellett helyi önkéntesek és más szakemberek is részt vesznek a munkában, közösen felfedezve a múlt titkait.

Számos neves európai régész csatlakozott a csapathoz, köztük Bernard Heeb, a berlini régészet kiemelkedő alakja, akinek szakmai fókusza az őskori kohászat tudományos vizsgálata. Martin Golec, az Olmützi Egyetem professzora, szintén jelentős hozzájárulást tett a projekthez, hiszen felbecsülhetetlen értékű régészeti tudásával gazdagította azt. Különösen figyelemre méltó Mogyorós Péter szerepe, aki az ELTE hallgatójaként aktívan részt vett a munkában; fő érdeklődési területe a népvándorlás kori társadalmak kutatása.

A projekt nem titkolt célja az ismeretek bővítése mellett az, hogy a régészek következő generációjának lehetőséget biztosítson arra, hogy testközelből élhessék át és ismerhessék meg az általuk választott szakma szépségeit és nehézségeit, ezzel valódi gyakorlati tapasztalatot szerezve.