Szőnyi Ferenc elindult a világ leghosszabb kerékpárversenyén | ma7.sk Szőnyi Ferenc, a szenvedélyes kerékpáros, bátorsággal és elszántsággal vágott neki a világ leghosszabb kerékpárversenyének. Az esemény nem csupán fizikai kihívás, hanem igazi próba a l
Szőnyi Ferenc utolsó képe a civilizációból, mielőtt nekivágna a Yukon erdőségeinek
Csendes-óceáni nyári idő szerint reggel 6 órakor - ami a közép-európai nyári idő szerint 15 órát jelent - Szőnyi Ferenc útnak indult a TransCanada kerékpáros verseny keretében. Ez a kihívásokkal teli verseny 12 500 kilométert ölel fel, és bámulatos módon 11 Mount Everest magasságának megfelelő szintemelkedést rejt magában.
Ezen a versenyen a saját ellátásra való támaszkodás miatt a résztvevőknek nem lehet csapatuk. A versenykiírás szigorú rendelkezései között szerepel, hogy a sportolók csak olyan forrásokhoz nyúlhatnak, amelyek mindenki számára nyitva állnak. Így ha a lelkes kanadai magyar közösség egy parkolóban pacalpörkölttel és hortobágyi palacsintával várná hazaérkező sportolóikat, a szabályok értelmében a versenyzőknek ezt el kellene utasítaniuk.
A verseny célja, hogy minden résztvevő számára egyenlő és tisztességes körülmények között valósuljon meg, beleértve a nemzetközi versenyzőket is. Minden résztvevőnek ugyanazok a szabályok vonatkoznak: a verseny megszervezését saját maguknak kell lebonyolítaniuk, külső segítséget csak akkor vehetnek igénybe, ha az mindenki számára hozzáférhető. Például igénybe vehetik az AirBnB vagy a Warmshowers szolgáltatásait, de nem tölthetnek időt barátaiknál, kivéve, ha a barát előzetesen, a Facebook-csoportban nyilvánosan felajánlotta a lehetőséget, és vállalta, hogy bármely más versenyzőt is szívesen fogad. A verseny hossza és a magányosság miatt azonban van egy kivétel: minden résztvevő engedélyezheti, hogy egy magán jellegű szálláslehetőséget jelezzen a versenyszervezőnek az applikáción keresztül, még a rajt előtt. Ha ezt elmulasztja, kizárásra kerül.
Szőnyi Ferenc június 4-én indult el kalandos útjára. Biciklije és felszerelése szerencsésen átvészelte a repülőutat, amiért ő is hálás volt, hiszen sajnos nem mindenki mondhatja el ugyanezt. Június 5-én már Whitehorse városában találta magát. Az akklimatizálódásra nem sok ideje maradt, hiszen sürgősen pótolnia kellett azokat a dolgokat, amelyeket a súlykorlátok miatt nem hozhatott magával.
Félsz? Az ismeretlentől gyakran távolságot tartunk. Itt Yukonban azonban a helyzet még inkább különös, hiszen a Saint Johns-i távolság - 12,800 km - szinte felfoghatatlan. Ez körülbelül 64 Balaton-kört jelent. Az idő is furcsa játszmát űz velem: már hat hónapja várom ezt a pillanatot. És még csak két nap van hátra... Készen állok, de tudom, hogy ez minden eddiginél nehezebb lesz. Minden eddigi fájdalom, ami a múltban ért, most csak egy előzetes volt ahhoz, ami előttem áll. Az eddigi várakozásaim és keresgéléseim most üressé váltak. Most már nem várok semmire, csak arra, hogy nyolcadikán reggel hat órakor elindulhassak. Így, valahogy... – osztotta meg érzéseit a komáromi ultrasportoló a közösségi médiában.
Jöttére két hónap múlva számítsunk, az Atlanti-óceán partján.
