A hajdúsági méhlegelő különleges menedéket nyújt a sisakos sáskák számára, ahol ezek a lenyűgöző kis lények tenyérnyi területen találják meg otthonukat. Ez a sokszínű vidék tele van élettel és vibráló színekkel, ahol a természet csodái mindenütt jelen van
Egy hajdúsági természetvédő különleges, színes és rendezett élőhelyet varázsolt a rovarok számára, ahol a kis lények otthonra lelhetnek.
Debrecen szívében Kántás Zoltán egy csodálatos méhlegelőt gondoz a családi háza előtt, amelyet nemrégiben megosztott a követőivel egy szívhez szóló bejegyzésben. Ez a körülbelül egy méter széles sáv, amelyet néhány éve alakított ki az előkertjében, mostanra igazi kis oázissá vált, tele színpompás virágokkal, amelyek nemcsak a szemnek, hanem a méheknek is kedveskednek. Az utcán elhelyezett zöld sziget igazi ékszerdoboz a környéken, és Zoltán büszkén mutatja meg, milyen szépségeket tud teremteni a természet segítségével.
Zoltán régebben szenvedélyesen gyűjtögetett a környéken, és különféle magokat szerzett be, mint például pipacs, fehér mécsvirág, pipitér, bakszakáll és pitypang. Emellett hazai, őshonos magkeverékeket is vásárolt, melyeket az utcán vetett el. Az a keskeny kis sáv, ahol a magok szépen kifejlődtek, három nyáron keresztül megúszta a kaszálást, így virágzó oázissá vált a városi környezetben.
Ezen a területen a talaj minősége nem éppen ideális: homokos és köves, ráadásul tápanyagokban is szegény, így gyorsan kiszárad. A gyep itt nem igazán nő meg magasra, de ez a környezet kifejezetten vonzó a sisakos sáskák számára, akik éppen ezt a szárazabb, szegényesebb élőhelyet kedvelik.
A sávtól az úttestig található részt idén júliusban óvatosan elkezdte lenyírni, hisz ha nem teszi meg, akkor az önkormányzat vágatja le. Zoltán mindig nagyon óvatosan tolja a fűnyírót, figyel arra, hogy lehetőleg legyen ideje a rovaroknak elmenni az útból.
Ez különösen júniusban válik fontossá, amikor az imádkozó sáskák, sisakos sáskák és más kis élőlények még csak kezdeti fejlődési szakaszukban járnak, szárnyak nélkül, és nem képesek hatékonyan elmenekülni. Júliusban megkezdődött a fűnyírás, de az első néhány méter után máris néhány sisakos sáska ugrott fel. Ekkor leállítottam a gépet, és úgy döntöttem, hogy a korábban védett sávot jelentősen kibővítem. Az út mentén levágtam némi füvet, de a többi területet érintetlenül hagytam.
- mondta Zoltán a Sokszínű vidéknek.
A természetvédő számos figyelemfelkeltő táblát alkotott, majd gondosan körbekerítette a területet, hogy megóvja azt a káros hatásoktól.
Fontos, hogy a környezete rendben legyen a területnek, nehogy az legyen az üzenetet, hogy ez egy "elhanyagolt" terület. Tehát arra ügyelek, hogy körbe legyen nyírva. A vad és a nyírt gyep kontrasztja szerintem esztétikus. És így a mutatott példa is könnyebben talál követőkre
- Fejtsd ki részletesen, Zoltán - kérte.
Ez a terület valódi földi paradicsom az élővilág számára. A sáskák népesítik be leginkább, köztük a gyönyörű kékszárnyú sáska és a ritka, védett sisakos sáska. A kis előkertben ragadozó ájtatos manók is felbukkannak, míg a színes lepkék és a közönséges boglárkák vidáman repkednek. A szitakötők elegánsan szelik át a levegőt, míg a pókok ügyesen szövik hálóikat. A homokban magányosan élő darázsfajok üregeket ásnak, ahová hernyókat hoznak a lárváik számára, így fenntartva a természet csodás körforgását.
A tavasz beköszöntével a talaj mélyéből előbújnak a selyemméhek, melyek néhány napig szabadon szállnak a virágok között. Ezek a békés, magányos méhek nem jelentenek veszélyt, és szelíd természetük miatt könnyen észrevétlenek maradnak. A növényzet között feltűnik a hólyagos habszegfű, a fehér mécsvirág, az ökörfarkkóró, a porcsin és a konkoly, mellette pedig apró szulák és még számos olyan növényfaj, amelyet talán még Kántos Zoltán is csak találgatva ismerne.
Parlagfű nem jellemző, de ha felbukkan 1-2 tő, akkor kihúzom. Ahogy például az inváziós betyárkórót is. Most, hogy ki lett vonva a terület a rendszeres kaszálásból, tervezem gazdagítani a növényzetet. Ősszel szórok majd ki murok, festő pipitér és rengeteg pipacs magot. Ha nagyon szükséges, akkor legfeljebb késő ősszel, vagy februárban tervezem lekaszálni. Akkor is vigyázva, hogy biztonságban legyen a levágott növényzet is, hiszen az imádkozó sáska gyakran növényi szárakra rakja petecsomóját. Illetve a száraz kórókban vadméhek telelhetnek át. Illetve a magevő madarak is találhatnak téli táplálékot, ha nincs eltakarítva a növényzet idő előtt
- fejtette ki az állatokat szerető egyén.
Emlékeztetőül, korábban már foglalkoztunk azzal, hogy a májusi fűnyírás kihagyása milyen módon segíti a beporzókat. A Mondolo Egyesület együttműködésben a Szegedi Tudományegyetem kutatóival, valamint a szegedi önkormányzattal elindította a Beporzó Hadművelet 2.0 projektet. Ennek keretében huszonkét méhlegelőt alakítottak ki a város különböző helyszínein, ezzel hozzájárulva a helyi ökoszisztéma gazdagításához.
