Schwarzenegger fia korábban túlsúlyos volt, de miután eltávolította az étrendjéből egy bizonyos ételt, drámai átalakuláson ment keresztül, és lenyűgöző, izmos testet épített.

Egyszer egy ország szívéből jött a zene, ahol a nagyszülők és dédszülők őrült lelkesedéssel ünnepelték a koncertjeit. Aztán, mint egy varázsütésre, eltűnt a magyar zenei palettáról, sokak bánatára. Csak a bennfentesek susogtak arról, hogy egy impozáns hajóra szegődött, hogy ott adjon elő, és sokan irigykedtek azokra, akik a luxus tengerjáró fedélzetén élvezhették a show-t, még akkor is, ha Sanyika nem a Piramis vagy a Generál dalait hozta el saját, egyedi stílusában. Amikor végre hazaérkezett, már egy új, másik Révész Sándor lépett a színpadra. Elvonult egy távoli tanyára, és csak ritkán hallottunk róla. Három évvel ezelőtt pedig egy komoly betegségen ment keresztül. Mégsem engedte, hogy ez a kihívás letartóztassa, fegyelmezetten és bátoran fogadta el a sorsát. Beszélgetésünkből kiderült, hogy ő a jelenben él, és ezt a szemléletet többször is hangsúlyozta.

Nyilvánvaló, hogy én is az alternatívák tengerében gondolkodom, és az élet különböző eseményei éles kontúrokkal rajzolódnak ki előttem. Vannak olyan pillanatok, amikor a sors üzenete egyértelműen megérkezik, és ezt el kell fogadnom. Volt olyan időszak az életemben, amikor rendkívül intenzíven éltem,

Az a típusú intenzitás, ami mentén éltem az életemet, biztos, hogy nem volt okvetlenül harmóniában az alapvető lelki alkatommal, mert egyébként én egy rendkívül nyugodt ember vagyok. Alapos, megfigyelő, kontemplatív, mindig teljességgel benne élek a pillanatban, úgy érzem, hogy ennek hiteles tanújelét adtam, hiszen a könyvem írásakor mindenre emlékeztem a múltamból.

A zúzós, zenész életformája mély nyomokat hagyott a lelkeden?

- Nem, egyáltalán. A magánéletemnek és a hétköznapi történéseknek is meg tudtam élni a teljességét, de ugyanakkor robbanékonyan és abszolút rendelkezésre állóan tudtam a színpadi körülményben, az adott pillanatban felvenni azt a rezgésszámot, amit a dobütések, a süvítő gitár és a lendületes éneklés megkívánt.

Ne vegyük félvállról: ezek nem csupán lírai darabok, hanem dinamikus, lendületes dalok, amelyek megkövetelték a megfelelő színpadi jelenlétet. Szerencsére egy rendkívül lelkes közönség támogatta a produkciónkat, ami még élvezetesebbé tette ezt a közös élményt.

Hogyan vált valakiből sztár? Milyen utakon jártak, hogy elérjék a csillagfényes hírnevet? A válasz gyakran nem csupán a tehetségben rejlik: a kitartás, a szenvedély és a megfelelő pillanat kihasználása mind kulcsszerepet játszik. A sztárok mögött gyakran állnak kemény munkával teli évek, a kritikák és a sikertelenségek legyőzése, valamint a lehetőségek keresése. De vajon mi az, ami igazán megkülönbözteti őket a többiektől? Talán az, hogy képesek voltak a saját történetüket megélni és megosztani a világgal.

19 éves koromban, 1972-ben megnyertük a Generállal a Ki mit tud?-ot. Ez olyan volt, mintha ma valaki egy népszerű dalversenyt nyerne, és hirtelen sztárrá válna. A hirtelen jött siker és a reflektorfény varázsa elképzelhetetlen érzés volt számunkra, így...

A villamoson kapkodták a fejüket utánunk az emberek, ehhez hozzá kellett szokni.

Intenzív műhelymunkát folytattunk, mindenki tapasztalt zenész volt, míg én autodidakta úton fejlődtem. A többiek néha igencsak kihívást jelentő feladatokkal álltak elő, ami nem mindig volt könnyű, de ezzel folyamatosan ösztönöztek. Volt olyan alkalom, amikor úgy éreztem, sosem fogom tudni kiénekelni azt a magas, szinte sikító hangot, amit kértek tőlem, de végül sikerült elsajátítanom a szükséges technikát. Ugyanez igaz volt a gitározásra is; kitartással és szorgalommal mindkét területen előre tudtam lépni.

- Nyugodtsága ellenére, nagyon karizmatikus, kirobbanó személyiség volt a színpadon...

- Apám, aki sebész orvos volt, mindig azt mondta, fiam a sikernél nagyobb stimulus nincs. Hálával tartozom azért, hogy ebben gazdagon megfürödhettem a zenekaraimmal. Lelkesített, hiszen

A zenei élmény varázslatos atmoszférája, amely körülölelt minket, azonnal magával ragadott. A tömeg hullámzása, ahogy együtt éltük meg a pillanatot, olyan erővel hatott ránk, ami szavakkal nehezen kifejezhető. A Piramis és a Generál zenekarok mindkettője mély nyomot hagyott bennünk, bár stílusuk és műfajuk eltérő volt, a zene iránti szenvedélyük közös nevezőként kötötte össze az élményt.

Milyen érzés most visszatekinteni erre?

- Nem véletlenül mondtam el többször, hogy a Piramissal megélt sikerek a zenekar mind az öt tagjának legemlékezetesebb évei voltak.

A jelen pillanat rezgése más frekvencián mozog, de mélyen elégedett vagyok azzal, ami az életem része lett. Belső békém tökéletes összhangban áll ezzel az új valósággal. Bár minden más, mint ami régen volt, mégis ebben az életszakaszban is megtalálom az elégedettséget és a harmóniát.

- Ez összefügg a spiritualitással vagy érettséggel?

- Szerintem igen. Ma is rengeteget olvasok, megfigyelem a világot, a minden mindennel összefügg törvénye izgalmas rébusz, gondolkodást serkentő. De nyilvánvalóan a magammal hozott muníció is számít, amit a múltban kaptam. Él bennem az önművelés ösztönző fontossága is. Ez olyan, mint egy utazás. Elég sokat utaztam az elmúlt évtizedekben és a közelmúltban is. Egy, a múltban megélt élmény élő valóság ma is a szívemben, és a sikerek emléke ugyanúgy. A szellemiséget gyarapító tényezők manapság sokkal termékenyebb termőtalajra hullanak a lelkemben.

Az, hogy miket kellene még olvasnom, tanulnom, megismernem, annak most teljességgel itt van az ideje, ahhoz minden adott ebben a statikus élethelyzetben.

Külföldön is eltöltött egy időt, és érdekes helyeken járt. Melyik országokban tapasztalta meg a munka világát?

Dél-Amerika lenyűgöző tájain egy világjáró hajó fedélzetén harminchat különböző országot fedeztem fel. A Generál és a Piramis pódiumzenéje különleges élményt nyújtott. A hajón egy nyolctagú zenekarral léptünk fel, elegáns ruhákban és csokornyakkendőben, minden este varázslatos atmoszférát teremtve. Ez a feladat teljesen eltért a megszokott koncertek világától, de rendkívül élveztem, mert minden nap újra és újra meg kellett mutatnunk, hogy mennyire alkalmasak vagyunk erre a kihívásra.

A zenekarunk tagjai igazán különleges és tehetséges zenészekből álltak, akik nemcsak a modern dallamokban, hanem a klasszikus zene világában is otthonosan mozogtak. Gyakran tartottunk klasszikus zenei esteket, ahol én két nyelven, angolul és németül vezényeltem a műsort.

Pont azokban a hónapokban, amikor az Álom hajó című filmsorozatot forgattuk az MS Astoron, a hajón dolgoztam. A kétszáz fős stáb egy teljes hónapon át élte a hajós élet mindennapjait, ami igazán izgalmas élményt nyújtott számomra. Látni a filmes munkafolyamatokat közelről rendkívül inspiráló volt. A sorozat hatalmas népszerűségnek örvendett, és a mai napig több tévécsatorna is műsorra tűzi, bizonyítva ezzel a sikerét.

- Mi vitte erre a munkára?

- 1981 nyarán kiváltam a Piramisból. Gyakran meglátogattam az Alföldön élő barátaimat. Egy náluk töltött pár nap után hazautaztam Budapestre, és másnap hajnalban váratlanul jött a megkeresés, amit, mivel ráértem, elvállaltam.

- Nem gazdálkodni költöztem le, bár ültettem fákat, és kertészkedtem is egy kicsit. A tanyasi békességben a zenei pályámmal is foglalkoztam,

Nem mondható, hogy unatkoztam, gyakran utaztam fel Pestre, mert ott történtek a dolgok valójában. Mindezek ellenére a tanya volt az otthonom, és annak örültem a legjobban amikor hónapokig nem kellett kimozdulnom sehova. Felkínált az élet egy nyugodtabb ritmust, én ezt egy másik ütemnek mondom, ami végképp harmonizált az alkati adottságommal, nagyon nekem való volt.

Erre a különleges szabadságra vágyom, és a "kontinentális óceán" varázslatos tája iránti szerelmem továbbra is lángol bennem.

- Mégis visszaköltözött Pestre...

Új energiákkal feltöltődve, mélyrehatóan átgondoltam az életem fontos pillanatait. Egy új ritmusra váltottam, amelyet saját magam választottam, és tizenhét csodás év után úgy döntöttem, megválok a tanyámtól. Visszatértem szülővárosomba, Budapestre, ahol mindig is otthon éreztem magam. A döntésem egyértelmű volt, hiszen itt is megtaláltam a saját helyemet, és elhatároztam, hogy még aktívabb szerepet vállalok a munkámban.

- Most ismét a vidéki élet mellett döntött, mi motiválta ezt a választását?

A Kelet-Mecsek csodás tájain élek, ahol már 1979-ben otthonra leltem. Az évek során sokszor nosztalgiával gondoltam vissza erre a helyre, még akkor is, amikor a tanyámon éltem, pedig két teljesen eltérő világot képviselnek. Soha nem akadt problémám a beilleszkedéssel; közösségi emberként mindig is nyitott voltam a világra, és minden erőmmel azon voltam, hogy megteremtsem a saját, belső békém. Ugyanakkor mélyen szociális lénynek érzem magam, aki örömmel élvezi a társaságot. A vidéki élet ritmusát könnyedén magamra öltöttem, és a múltam hírneve nem jelentett akadályt, csupán új lehetőségeket hozott. Mindig is szerető közeg vett körül, és ezt a szeretetet mindig igyekeztem viszonozni.

Ma is rengeteg követője és rajongója van?

A legújabb könyvem valahogy felrázta a körülöttem lévő csendet, ami igazán örömteli számomra, mert...

ahol nettó 2-3 órás, néha iszonyatosan mély beszélgetések alakulnak ki. Kortársak, zenebarátok megtisztelő atmoszférája vesz körül, ami olykor könnyekig meghat.

- A könyvében sok mindent elmesél, régen is ennyire őszintén kitárulkozó típus volt?

A múltban ritkán osztottam meg a gondolataimat, hiszen a zenekar irányítója, Som Lajos, volt az, aki általában kifejezte a csapat véleményét. Amikor azonban a többiek is megszólalhattak, én mindig igyekeztem távol tartani magam a bulvárhírektől. Ha mégis megkerestek, hajlandó voltam mesélni az életemről, a gyökereimről és a belső világomról. Persze, a zene mindig is a középpontban állt, de ezek a személyes témák sokszor háttérbe szorultak.

mindezek turbulenciája felkeltett sok egyéb érdeklődést is velem kapcsolatban. Szerintem sokan most kezdenek igazán megismerni mint embert, mert a színpadi életemet ugyan sokan látták, de az, hogy honnan is jövök, kik voltak az őseim, ezekről nem nagyon nyilatkoztam korábban.

- A közönsége mire a legkíváncsibb manapság?

A zene kulcsszerepet játszik az életemben, és az általam megélt barátságok, a társaimhoz fűződő kapcsolatok mind színesítik a történeteimet. Az emberek érdeklődése feléjük, továbbá a hitem, a természet iránti vonzalom és az utazásaim sokszínűsége mind olyan elemek, amelyek izgalmasan vonzzák a közönséget a könyvbemutatókon.

Ez valóban szívhez szóló élmény. Emlékszem, volt egy alkalom, amikor belemerültem egy 1977-es történetbe, és a közönség soraiból egy zenekedvelő felállt, hogy megossza a saját emlékeit. Elmondta, hogy ott volt azon a különleges szegedi koncerten, és kértem, hogy folytassa, hiszen ő jobban emlékszik a részletekre. Ahogy mesélte a dalokat és az élményeket, egy varázslatos nosztalgiázás vette kezdetét köztünk. Az elmúlt 72 év sok kincset rejt számos emlék formájában, és minden egyes történet újabb színt visz az életem palettájára.

Hogyan tapasztalja meg a mai világ kihívásait és lehetőségeit?

- Egyáltalán nem foglalkozom vele; néha rápillantok a hírekre, de igazából nem izgat.

Igyekszem a belső világomra és a magasabb céljaimra összpontosítani, és ezt a megközelítést gyakran megosztom másokkal is. Ez a bölcs tanács tőle származik, és nagyon értékes számomra. A felesleges információk tengerében nem kívánom elveszíteni magam, ezért tudatosan távol tartom magam tőlük.

- Nehéz volt megírni a könyvet?

- Nem, hiszen már a kezdetektől Derksen Gyöngyi rögzítette magánéletem fontosabb eseményeit, míg dr. Bálint Csaba barátom, aki a Rockmúzeum elnöke és a hazai zenészszakma igazi lexikona, a szakmai pályafutásom meghatározó pillanatait idézte fel. Összegyűltünk, és én meséltem, meséltem, ami rendkívül inspiráló volt, mert egyedül talán nem lett volna elég türelmem mindezt papírra vetni. De így, hogy ők szeretetteljes érdeklődéssel figyeltek rám és kérdeztek, igazán különleges élményben volt részem.

Gyöngyivel együtt felfedeztük azt a 240 különleges darabot, amelyek a könyv lapjain életre kelnek.

Milyen a viszonya a kislányával?

A lányom most már 15 éves, és hiába nem élünk egy fedél alatt, mindennap szívhez szóló leveleket váltunk, és rendszeresen találkozunk, hogy megosszuk egymással az élet apró örömeit.

Hogyan viszonyul a mai modern kütyükhöz?

- Beláttam, hogy a modern kommunikációs eszközök nélkül ma már nem megy, kell ez a fajta kapcsolódás a világgal.

ami sok erőt akkumulált bennem. Voltak, akik gyógyulási praktikákat javaslatokat, mások segédeszközöket kínáltak, kedves volt, ahogy szeretethálót szőttek körém. Önzetlenségüket megköszönendő, kinek-kinek hosszabb-rövidebb választ írtam. A Révész Sándor Hivatalos facebook oldalamat adminként Gyöngyi kezeli, de a válaszokat, ajánlókat sajátkezűleg csak én írom. Az igényesség vezérel, mindig úgy írok, hogy nekem is örömöt okozzon, amikor visszaolvasom. Ez is Szepes Mária néni hagyatéka aki azt mondta magáról, hogy szóötvös. Szerény igyekezettel nyomdokában járok.

- Ez valamiféle spirituális barátság volt kettejük között?

- Különleges kötelék fűzött bennünket. Ő 70 éves volt, amikor először találkoztunk, én pedig mindössze 26. Egy kedves mosoly ragyogott az arcán, és egyenes tartásával, bájával, valamint frissességével azonnal lenyűgözött. Az előttem álló hölgy nem csupán az évei számát, hanem a tapasztalatát és a bölcsességét is magán hordozta.

Éreztem, hogy ő abban a pillanatban amikor elkezdtünk elmélyülten beszélgetni, lehántotta a sallangot rólam és kibogozta belőlem a lényeget.

Az ő léleksebészeti beavatkozása lenyűgöző volt, ahogyan a lélek és a karakter mélységeit feltárta. A diagnózisom ismeretében minden egyes darab a helyére került bennem, mintha egy rejtélyes kirakós játékot fejeztem volna be.

- Lehet ha nem találkozik vele minden másképp lenne az életében?

- Nem hiszek a véletlenekben, szerintem nem történhetett volna semmi másként. Mária néni csodálatos barát volt, sok mindenre megtanított. Már akkoriban megismerhettem veretes életművét, amiből akkor még semmi nem jelent meg nyomtatásban. Gépelt formában kaptam meg tőle, hogy elolvashassam. Ez óriási bizalom volt a részéről, titokként őriztem.

Ő mindig csak osztogatott, sosem vágyott semmire, ez volt a legszebb vonása.

Mivel őrzi meg a testi kondícióját?

A természet ölelésében élek már több mint negyven éve, és az időm nagy részét ma is ott töltöm. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a különleges élményt megélhetem.

Ezen kívül ráébredtem, hogy a szellemi felfedezés egy határtalan univerzum, amelyben való barangolás és kutatás igazi felfrissülést nyújt. Úgy vélem, hogy ez a folyamat is hozzájárul a frissességem megőrzéséhez. Talán ez az energia árad belőlem, hiszen a tanulás egy igazán nemes vállalkozás.

A természetjárás nem csupán a túrázásra korlátozódik; sokkal inkább egy széles spektrumot ölel fel, amely magában foglalja a felfedezést, a megismerést és a természet közelségét. A természetben való barangolás lehetőséget ad arra, hogy a különböző ökoszisztémákban gyönyörködjünk, felfedezzük a helyi növény- és állatvilágot, vagy akár csak a csendes pillanatokban élvezzük a természet varázsát. A túrázás csupán egy módja ennek az élménynek; a természetjárás magába foglalhatja a kerékpározást, a madármegfigyelést, a fotózást vagy éppen a kempingezést is. Az igazi természetjárás lényege, hogy kapcsolatba lépjünk a természettel, és élvezzük annak szépségét és nyugalmát.

Voltak olyan szeretett útvonalaim és karakteres ösvényeim, amelyeket akár ötvenszer is bejártam, alaposan átnéztem minden részletét, de mindig vonzottak az új felfedezések is. Ismerős az a helyzet, amikor az ember a friss lakókörnyezetében folyamatosan tágítja a felfedezései körét, és egyre inkább otthon érzi magát? Általában egyedül indultam útnak, soha nem cipeltem magammal semmit, csupán rövidnadrágban, trikóban és egy kényelmes cipőben vágtam bele a kalandokba.

Én mindig is értékeltem, hogy saját ritmusomban haladhatok. Ez nem éppen a lassú sétálás művészete volt, de lehetőségem volt arra, hogy a saját időbeosztásomat alakítsam. Nem voltam kényszerítve a rohanásra, így megállhattam, hogy elmerüljek a látványban és csodáljam a természet szépségét.

- Nem érezted magad egyedül ebben a helyzetben?

- Szeretem Hamvas Béla írásait, nála olvastam: magam és köztem állok én, tehát a magány dialógikus atmoszféra, ez nagyon lényeges. Ennek tudatában felemelő volt szótlanul megélni az ámuló, gyönyörködő perceket, múlatni az időt a természet fenséges békességében. Lélekben és gondolatban ma is könnyedén visszaröppenek ezekbe a pillanatokba.

A fegyelem szükséges erény egy ilyen egészségügyi fordulatnál, mindenre oda kell figyelni, például nyugodtan, békésen végiggondolom, ha oda lépnék mi lenne.

- Mik a könyv után a tervek?

Örömmel jelenthetem, hogy a Helikon kiadótól újabb felkérés érkezett hozzám. Nagyon hálás vagyok, mert rendkívül figyelmesek voltak a promóció során. Semmiféle megterhelő feladatot nem hárítottak rám, minden szükséges részletet ügyesen köré rendeztek. Figyelembe vették a határaimat, és tapintatosan kezeltek, ami igazán megtisztelő számomra.

A könyv kapcsán rendezett közönségtalálkozókon különleges öröm számomra, hogy személyesen találkozhatok a zeneszeretetükkel bíró olvasókkal; ez az élmény mélyen rezonál a lelkemmel. A könyvbemutatókon pedig soha nem tudom felületesen megközelíteni az életem különböző aspektusait; minden egyes pillanatot intenzíven átérzek és megélek.

Mikor tér vissza a színpadra újra a zene varázsával?

Két rendkívül tehetséges zenésztársammal formáltuk meg a háromfős zenekarunkat, a Közlegényeket. Ha lenne rá lehetőségem, velük együttműködni mindig öröm lenne számomra.

Életem során mindig is az eredetiséget és a tisztességet helyeztem a középpontba. Soha nem szeretnék csalódást okozni sem másoknak, sem pedig önmagamnak.

Egyenlőre elfoglalnak a közönségtalálkozók, rengeteg meghívásom van, de miután be kell osztanom az erőmet, saját ütemezés szerint vállalok felkéréseket, nem ömlesztve egymás után.

nekem különösen, aki a személyes varázs híve vagyok. Ünnepélyes jelen lenni sokakkal az itt és mostban, és hálás vagyok érte, hogy mindenütt szeretet vesz körül akár merre megyek.