"Nem helytálló az a nézet, hogy a lányok ne érdeklődnének a mérnöki pálya iránt."
Dr. Litauszki Katalin kutató-gépészmérnök mindennapjai izgalmasan telnek három különböző helyszínen: az irodában, a tárgyalóteremben és a laborban. A BME Gépészmérnöki Kar Polimertechnika Tanszékének adjunktusaként szakirodalmat tanulmányoz, kutatási projekteket tervez, és aktívan együttműködik kollégáival és hallgatóival a laboratóriumban. Ezen helyszínek váltakozása lehetővé teszi számára, hogy a tudományos kutatás és az oktatás területén egyaránt maradandó nyomot hagyjon.
A helyszínünk most az egyetem egyik izgalmas szeglete, ahol a hétköznapok délelőttjén pezsgő élet zajlik a munkatársak és hallgatók között. Rögtönzött körbevezetést kapok, miközben körülöttem hatalmas gépek sorakoznak. Először egy atomerő-mikroszkópot mutat be a kutató, majd következik a lenyűgöző pásztázó elektronmikroszkóp, amely a legapróbb részleteket is képes felnagyítani.
Ez az eszköz hihetetlen, több ezer szoros nagyítást kínál, ami lehetővé teszi, hogy alaposan megvizsgáljuk a különböző anyagok szerkezetét.
Kilépünk a BME T-épületének udvarára, újabb laboratóriumi helyiség felé tartva. "Az extrudercsiga nem csupán az anyag szállítására szolgál, hanem hőátadásra is képes, sőt, meg is olvasztja az anyagot. Ezen folyamat során nagy nyomás alatt homogenizáljuk, majd nyitott szerszámon átsajtolva formáljuk meg, végül pedig hűtéssel rögzítjük a végső alakját. A gépen belül jellemzően 200-300 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik" - magyarázza a másik laborban, miközben egy extruder-berendezés mellett állunk.
A folyamat lényege, hogy apró műanyagszemcsékből termékeket állítanak elő, például lemezeket, csöveket, profilokat. Így készülhet például a politejsav-alapú termék, ami egy biológiai úton lebontható, iparilag komposztálható műanyag. Litauszki Katalin ugyanis bioműanyagok kutatásával foglalkozik.
A fiatal mérnök nemrégiben részt vett a BME-n megrendezett Lányok Napja eseményen, ahol előadóként osztotta meg gondolatait. Szerinte rendkívül fontos, hogy a nők is aktívan képviseltessék magukat a mérnöki és kutatói pályákon. Kiemelte, hogy a lányok többsége nem azért nem választja ezt az irányt, mert ne lenne kedvük vagy tehetségük hozzá, hanem inkább az információhiány a fő akadály. Szükség van arra, hogy mind ők, mind a környezetük jobban megismerje a lehetőségeket, amelyek előttük állnak.
A Lányok Napja egy különleges esemény, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a lányok jogaira, lehetőségeire és kihívásaira világszerte. Ezen a napon a középpontban a lányok empowerment-je áll, amely magában foglalja az oktatáshoz való hozzáférést, a szexuális és reproduktív egészségügyi jogokat, valamint a nemi alapú erőszak ellen való fellépést. A Lányok Napja lehetőséget ad arra, hogy a közösségek, iskolák és szervezetek együttműködjenek, programokat szervezzenek, és megosszák a lányok történeteit és tapasztalatait. Ezen a napon sok helyen workshopokat, előadásokat és kreatív tevékenységeket tartanak, hogy inspirálják a fiatal lányokat, és erősítse a hangjukat a társadalomban.
Egy nap, amikor az ország tech-vállalatai, egyetemei és kutatóintézetei bepillantást engednek a kulisszáik mögé. Tudományos, technológiai és műszaki szakmák nyílnak meg a középiskolás lányok előtt, akik életre szóló inspirációt szerezhetnek pályaválasztásukhoz. A BME Gépészmérnöki Karán többek közt fröccsöntést és 3D-nyomtatást láthattak testközelből, de tesztelhették azt is, hogy a mindennapi életük mekkora hatással van a klímaváltozásra.
Katalin szavai szerint egy ilyen esemény nem csupán a döntések megkönnyítésére szolgál, hanem lehetőséget teremt arra, hogy a mérnöki és kutatói pálya ne maradjon rejtélyes fekete doboz. Ez egy nyitott ajtó, ahol a fiatalok bepillantást nyerhetnek a szakmába, beszélgetéseket folytathatnak és bátran kérdezhetnek. Különösen lelkesek a fiatal lányok, akik szeretnének aktívan részt venni olyan kutatásokban, amelyekkel valódi módon hozzájárulhatnak a világunkhoz. Katalin ezt a tapasztalatát a saját irodájában osztja meg, hangsúlyozva, hogy számára rendkívül fontos a jövő generáció oktatása. Ennek jegyében nem csupán egyetemi hallgatókkal foglalkozik, hanem középiskolásokkal is, hogy inspirálja őket a tudományos pályák iránt.
Volt már középiskolás Tudományos Diákköri Konferencia-, azaz TDK-versenyzője is, akivel közösen kutatott a laborban.
"Amikor én a kétezres évek közepén kezdtem az egyetemet, nagyon sokan jelentkeztünk gépészmérnök szakra. Emlékszem, hogy az Auditorium Maximumban voltak a nagyelőadásaink, ami mindig tele volt. Viszont nagyjából tíz-húsz százalék lehetett a lányok aránya, túlnyomó többségben fiúk voltak a szaktársaim. Ha csoportokra osztottak minket, adott esetben azt vettem észre, hogy már csak én vagyok egyedül lány" - meséli.
2014-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnök alapszakára (BSc) mindössze 35 női hallgatót és közel 400 férfit vettek fel. Ez a női arány, amely csupán 8,2%-ot tett ki, az elmúlt évtized alatt nem sokat változott: 2024-re 36 nő (11%) és 327 férfi kezdhette meg tanulmányait. Ha azonban az egész Gépészmérnöki Kart vizsgáljuk, a helyzet kedvezőbb: míg 2014-ben a női felvettek aránya 14,44% volt, tavalyra ez már 18,17%-ra emelkedett, figyelembe véve az alapképzést és a mesterképzést is.
Dr. Litauszki Katalin Szarvason, a Békés megye szívében látta meg a napvilágot, egy olyan családban, ahol a műszaki és természettudományos ismeretek iránti szenvedély szerves részét képezte a mindennapoknak. Érettségi után a BME Gépészmérnöki Karára vezetett az útja – bár ezt a pályát nem teljesen sima útként élte meg.
"Nagyon jó, motivált tanároktól tanultam a matematikát és a fizikát, ezért erős alaptudásra tettem szert. Matematika fakultációt választottam, de ettől függetlenül széles az érdeklődési köröm: a sport - versenyszerűen kosaraztam -, a festészet és az irodalom is fontos szerepet játszott az életemben. A mai napig előttem van, amikor pályaválasztáskor az irodalomtanárom megkérdezte, ki, hova jelentkezik. Én bemondtam, hogy Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar, ő pedig nagyot nézett, mert az gondolta, az irodalommal megyek tovább" - folytatja.
Katalin a gépészmérnöki alapképzés és a mesterképzés sikeres befejezése után a szegedi iparban helyezkedett el, ahol kutatás-fejlesztési feladatokat látott el. A munkája során különféle anyagokat vizsgált és fejlesztett ki, kezdetben laboratóriumi körülmények között. E folyamat eredményeként sikerült kész műanyag alapanyagokat előállítaniuk, amelyek végül széleskörű termékek – így például nyílászárók, árnyékolástechnikai megoldások, profilok, csövek és tömlők – gyártásához szolgáltak alapul, és eljutottak a boltok polcaira.
Az üzemi környezetben a férfiak dominálnak, de tapasztalataim szerint rendkívül segítőkészek. Sikerült mindig harmonikusan együttműködnöm velük. A kommunikáció kulcsfontosságú szerepet játszik ebben, hiszen ennek köszönhetően soha nem akadtam el az ötleteim megvalósításában.
A fiatal mérnök azonban pár év után úgy döntött, visszatér az egyetemre PhD képzés keretein belül, hogy még jobban elmélyedhessen az anyagtudományban, a technológiában, és a jövő generáció oktatása is motiválta.
"Fontos érték számomra a fenntarthatóság. Az egyszerű élet híve vagyok. Szeretem azt a koncepciót és lehetőséget, hogy "tizenöt perces városban" lakhatok; viszonylag gyorsan odaérek a munkahelyemre és minden más helyszínre, ami fontos az életemben. Biciklivel közlekedek, emellett a tömegközlekedés számomra prioritás. Sokat járok sétálni és túrázni, de legfőképpen igyekszem átgondolni a vásárlásaimat, megbecsülni, újrahasználni azt, ami már megvan, javítani, végül pedig a szelektív hulladékgyűjtés és a hulladékudvarok használata a minimum" - fejti ki.
A mindennapok során, és a szakmai pályafutásában egyaránt, a fenntarthatóság kiemelt szerepet játszott, amikor a bioműanyagok és az ezekből előállított habok kutatására összpontosított. De mit is takar ez a megközelítés? A mindennapi életünkben találkozó műanyagok, mint például egy PET-palack, kőolajból származnak, amelyek megújuló erőforrások helyett kerülnek felhasználásra. Az ilyen anyagok évtizedekig, sőt évszázadokig is velünk maradhatnak, miközben sok esetben csupán néhány percig szolgálnak minket. Bár a műanyagok nélkülözhetetlenek az élelmiszerek eltarthatóságának javításában és az élelmiszerhulladék csökkentésében, elengedhetetlen a felelős anyaghasználat, a termékek tudatos megválasztása, valamint a megfelelő újrahasznosítás. Éppen ezért fontos, hogy alternatív megoldásokon is gondolkodjunk. De mik is lehetnek ezek az alternatívák?
"Léteznek olyan polimerek, amelyek nem kőolaj-, hanem megújulóerőforrás-alapúak. A polimerek többek közt szénatomokból épülnek fel, és ez esetben a polimer láncokat felépítő szénatom például kukoricakeményítőből vagy krumplihéjból származhat. Létezik már olyan megoldás is, hogy a légkörből befogott szén-dioxidot hasznosítják.
A bioműanyag életciklusa végén lehetőség nyílik arra, hogy annak típusától függően természetes vagy ipari környezetben komposztáljuk. Néhány fajta pedig olyan különleges tulajdonságokkal rendelkezik, hogy akár tengervízben vagy óceánokban is lebomlanak.
A bioműanyagok tulajdonságainak széles spektrumot ölel fel, amely nagymértékben függ a molekuláris összetételtől. A Polimertechnika Tanszéken kollégáimmal közösen elkötelezettek vagyunk az új anyagok módosítása és vizsgálata iránt. Emellett termékek fejlesztésével is foglalkozunk, miközben alaposan feltérképezzük azok lebomlási folyamatait. Ipari partnereinkkel szoros együttműködésben jelenleg azon munkálkodunk, hogy képesek legyünk szintetizálni és tisztítani ezeket az innovatív anyagokat - teszi hozzá.
Dr. Litauszki Katalin szakterülete a biopolimer habok kutatása, amelyek például a csomagolóiparban vagy a sportszergyártásnál is alkalmazhatók.
