Munkácsy kék chip - Békéscsaba: Egy gyűjtemény különleges története A Munkácsy kék chip elnevezés nem csupán a művészet világában elismert festő, Munkácsy Mihály nevét idézi fel, hanem egy olyan gyűjtemény izgalmas és egyedülálló történetét is, amely Bék
Munkácsy Mihály sikereit Európában és Amerikában kortársai csodálattal szemlélték. A 21. század művészetkedvelői számára viszont szinte felfoghatatlan, hogy milyen hatalmas alkotói energiával és vibráló személyiséggel rendelkezett. Nehéz elképzelni, hogyan születtek meg egymás után lenyűgöző művei, amelyek mind a mai napig lenyűgöznek és inspirálnak.
A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum már jó néhány éve büszkélkedhet A világ legnagyobb Munkácsy-gyűjteménye elismeréssel. Ez a lenyűgöző gyűjtemény nem csupán a festőművész életének és munkásságának bemutatására hivatott, hanem arra is, hogy elkalauzolja a látogatókat Munkácsy Mihály izgalmas pályájának állomásain. A múzeum gazdag anyaga folyamatosan új felfedezéseket kínál, így a művészetkedvelők számára mindig tartogat meglepetéseket.
A békéscsabai gyűjtemény történetének feltárásához vissza kell tekintenünk Munkácsy Mihály festőóriás életének záróakkordjára, amely 1900. május 1-jén következett be, amikor elhunyt. Ezt követően a csabaiak levelezésbe kezdtek Munkácsy feleségével, Marie Anne Cécile Papier-rel, hogy a művész alkotásait Békéscsabára juttathassák. A válaszlevelében a feleség ígéretet tett arra, hogy a Krisztus töviskoszorúval című, Ecce homo festménye adományozásra kerül. Csak egy év elteltével találkozunk az özveggyel Békéscsabán, ahol az emléktábla avatásán vesz részt. Munkácsy Mihályné tizenöt év múlva követte férjét a túlvilágra. Végrendeletének végrehajtója, Cécile von Barnewitz, 1917-ben, miután áttekintette a hagyatékot, számos értékes és sokszínű tárgyat csomagolt faládákba, amelyeket Magyarországra küldött. Az első világháborúra való hivatkozással azonban a ládákat a kultuszminisztérium padlásán tárolták, majd a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították, ahol a személyes használati tárgyak és néhány fénykép a békéscsabai múzeumnak lett átadva. 1941-ben a Szépművészeti Múzeum vette át a modellfotókat. Dunai Andrea, Berlinben élő provenienciakutató, közzétette a Békéscsabára szánt ládák felnyitásakor készült részletes lajstromot. A Budapesten megjelent Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1918/1. füzete beszámolt arról, hogy C. Barnewitz úrhölgy Munkácsy Mihályné hagyatékából az előző évben a következő emléktárgyakat küldte Budapestre, a Békéscsabának való adományozás szándékával: "Munkácsy M. feltámasztható festőasztala, öt festőeszköz, két szemüveg, egy pár kesztyű, hét fénykép Munkácsy életének végéről, egy mappa fényképekkel a műteremből, egy vázlatkönyv, a festő palettája, egy tölgyfa szekrény, egy kesztyűtágító, egy cipőhúzó, egy fésű, egy írómappa, egy pohár és Munkácsy M. kezének gipszöntvénye."
A becses relikviákat átmeneti őrizetbe vette a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, amely azt tervezte, hogy azokat a közben múzeummá vált békéscsabai gyűjteménynek adja át. Azonban a világháború és a forradalmak váratlan eseményei miatt ez a szándék nem valósulhatott meg. 1930-ban a főfelügyelőség végül beolvadt a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba.
Nem volt tanulságok nélkül való az eredeti lista összevetése a Békéscsabára körülbelül másfél évtized alatt eljutó, azóta is a múzeumban őrzött tárgyegyüttessel. A felsorolásban azonban több olyan tárgy is szerepel, amely nem érkezett meg címzettjéhez, ilyen például a feltámasztható festőasztal, a tölgyfa szekrény és többek között az egyik legérdekesebb darab, Munkácsy kezének gipszöntvénye. A Békéscsabára el nem küldött tárgyak útja magyar közgyűjteményi keretek között követhető. A békéscsabaiak végül hozzájutottak örökségük java részéhez, így a város múzeuma már 1935 körül egy kisebb teremben kiállítást nyithatott a Munkácsy előtt való tiszteletadás szándékával.
A Szépművészeti Múzeum Irattára számos értékes dokumentumot őriz, amelyek fontos információkat nyújtanak a békéscsabai múzeumnak szánt műtárgyak történetéről. Munkácsy Mihályné 1912. szeptember 20-án kelt végrendelete, amelyet Felix Bian közjegyző hitelesített, három közgyűjtemény, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum mellett a békéscsabai múzeumot is kedvezményezettként említi. Az 1917. július 31-én keltezett dokumentum alapján a szállítási költségeket a két nagy múzeum egyenlő arányban vállalta magára. A Cécile von Barnewitz által összeállított műtárgyakat dr. Takács Zoltán, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum kurátora kísérte el Luxemburgból Magyarországra. A tárgyak hazaszállítását az 1855-ben alapított Ullmann és Seligmann Szállítási és Elvámolási Üzlet végezte. Az említett dokumentumban azt is olvashatjuk, hogy "levélben értesítettük a békéscsabai múzeum igazgatóságát, hogy Munkácsy Mihályné által adományozott, jelenleg hozzánk szállított két képet - Munkácsy Mihály Tanulmány az 'Ecce Homo'-hoz (of) és Wauters K. E. Munkácsy Mihály képmása - kérjük, hogy mielőbb átvegyék intézetünkből. A békéscsabai múzeumot érintő, Barnewitz Cécilia úrasszony által ajándékozott ereklyék, amelyek szintén ez alkalommal érkeztek Luxemburgból Budapestre, egyelőre a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók."
Az összefoglaló dokumentum keltének napján, 1917. július 31-én a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatói irodájában a Luxemburgban összeállított tárgyanyagot magában foglaló hat faládát felnyitották, és a tapasztaltakról jegyzőkönyvet vettek fel. A Munkácsy Mihály Múzeum szemszögéből ez a részlet a legérdekesebb, hisz a végül a békéscsabai múzeumba került tárgyanyagról szól: "Megjegyzendő, hogy az egyik ládában, melyben magyar népies ruhadarabok, továbbá koszorúk szalagjai, díszpolgári oklevelek, egyéb iratok, ecsetek stb. foglaltattak, egérpusztítás nyomai voltak láthatók, sőt ugyaninnen két egér hullája is előkerült."[7]
Előbbiekről talán nem is értesült, mégis a teljes tárgyanyag Békéscsabára juttatását sürgette Rell Lajos, a Békéscsabai Múzeum igazgatója az 1917. december 24-én írt válaszlevelében. "A jelzett tárgyakat személyesen óhajtottuk volna átvenni, mivel azonban ez idő szerint ez lehetetlen, mély tisztelettel kérjük Méltóságodat: méltóztassék a néhai özv. Munkácsy Mihályné úrasszony 1912. szeptember 20-án kelt végrendeletével a Békéscsabai Múzeumnak hagyományozott összes műtárgyakat múzeumunk címére és költségére a szükséges intézkedések (biztosítás, stb.) megtételével elszállíttatni."[8]
Munkácsyné végrendeletének végrehajtója, Cécile von Barnewitz 1929-ben arról érdeklődött a békéscsabai múzeumnál, hogy az általa 1917-ben küldött relikviákat láthatja-e a közönség Békéscsabán. A Magyarországra szállítástól számítva eltelt tizennégy év (!), az ügyben azonban még mindig nem történt előrelépés. 1931 májusának elején dr. Korniss Géza városi tanácsnok levélben igyekezett kieszközölni a végrendeletben említett festmény és pasztellrajz Békéscsabára küldetését.[9] Néhány nap múlva megérkezett Békéscsabára az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum válaszlevele, első mondatában biztosítva címzettjét, miszerint a múzeum igazgatója "legott intézkedik...". "A képek, mint méltóztatik tudni, eddig ugyanabban a gyenge ládában voltak, melyben a hagyaték átvétele idején ideérkeztek. (...) most új láda készült a szállítás biztonsága érdekében." A levél arról tájékoztatta dr. Korniss Gézát, hogy megbízták a T. Ullmann és Seligmann szállítócéget a faláda elkészítésével és a műtárgyak Békéscsabára juttatásával. A cég képviseletében Szép József átvette a tárgyakat, majd gyorsáruként vitte Békéscsabára. Dr. Korniss Géza, a Békéscsabai Múzeum bizottságának elnöke 1931. május 12-én aláírásával igazolta a két műtárgy átvételét, majd rövid levélben köszönte meg dr. Petrovics Elek főigazgató úrnak az "előzékeny elintézést".[10] A relikviaanyag érkezésére 1933-ig azonban még két esztendőt kellett várni Békéscsabán. Az akkori alig több mint négyszáz darabot kitevő tárgyegyüttes ma, 2024 decemberének elején 605 műtárgyat számlál.
A Munkácsy Mihály Múzeum 2024. december 16-án bemutatja évkönyvét, amely a "Munkácsy blue chip - Békéscsaba" címet viseli. Ez a különleges kiadvány a múzeum Munkácsy-gyűjteményének páratlan kincsein keresztül kalauzolja az olvasókat a neves festő életének és munkásságának világába. Az album gazdag tartalmát 590 műtárgyfotó gazdagítja, és összesen 416 oldal terjedelemmel nyújt mélyebb betekintést Munkácsy Mihály művészetébe és örökségébe. Az évkönyv célja, hogy ne csupán az életútját, hanem kivételes életművét is méltóképpen bemutassa.
