Miből merítette Hitler a bizalmát abban, hogy képes legyőzni a Szovjetuniót?

Ki kell végre mondani: sohasem fogjuk előre jelezni a földrengéseket

Nyolcvan év telt el azóta, hogy Berlin elfoglalása és a náci Németország kapitulációja véget vetett a második világháborúnak, amely az emberi történelem legnagyobb és legköltségesebb fegyveres konfliktusa volt. A becslések szerint a háború körülbelül 73 millió ember életébe került. Ha azt gondolnánk, hogy ennyi idő elteltével már minden fontos kérdés a világégés kapcsán tisztázódott, akkor tévedünk. A történészek között ma is élénk viták folynak arról, hogy vajon Hitler legnagyobb tévedése az volt-e, amikor a Szovjetuniót megtámadta.

A helyzet látszólag nem indokolta Moszkva elleni támadás megkezdését, hiszen 1940 közepére a német hadsereg szinte egész Európát megszállta, a villámháborús (Blitzkrieg) stratégiájával pedig sokkolta ellenfeleit. 1939. szeptember 1-jén Lengyelország megszállásával megkezdődött a második világháború. 1940 nyarára a brit támogatással rendelkező francia szárazföldi hadsereg, amelyet sokáig a legnagyobbnak tartottak, mindössze hat hét alatt megadásra kényszerült. Ezen idő alatt a németek sikeresen elfoglalták Dániát, Norvégiát, Hollandiát és Belgiumot, miközben korábban már megszállták Csehországot és Ausztriát is. Magyarország, Olaszország és Románia a náci rezsim szövetségeseiként álltak Hitler oldalán, aki így szinte minden hatalom birtokában volt Európában.

Ha a legnagyobb kontinentális rivális, Franciaország veresége után fenntartotta volna az új status quót, és a már megszállt országok erőforrásait felhasználva folyamatosan erősítette volna hadseregét, nagyon erős pozícióba kerülhetett volna.

Antony Beevor, a neves brit hadtörténész, aki olyan bestseller könyvek szerzője, mint A második világháború, Sztálingrád, A D-nap, és Berlin, 1945 - Az összeomlás, hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió inváziója (Barbarossa hadművelet) a háború kulcsfontosságú fordulópontját jelentette. A Wehrmacht hadseregének veszteségei körülbelül 80 százalékát a keleti fronton szenvedte el, ami nemcsak a német hadsereg erejét, hanem a háború menetét is alapvetően megváltoztatta. A Szovjetunióval folytatott harc valójában a német hadigép gerincét törte meg.

Hitler 1941. június 22-én a szovjet határ átlépésével megszegte a két évvel korábban a szovjetekkel megkötött megnemtámadási szerződést, más néven Molotov-Ribbentrop-paktumot. Ennek okai több szempontból is érthetők, és a történészek között széles körű egyetértés van a motivációk tekintetében. A fő indokok között szerepel a náci ideológia, a terjeszkedési ambíciók és a szovjet erőforrások iránti vágy. Hitler célja a keleti területek meghódítása és a Szovjetunió legyőzése volt, hogy biztosítsa Németország hegemóniáját Európában. Ezen tényezők összessége vezetett a paktum megszegéséhez és a Barbarossa hadművelet elindításához.

Először is Hitler zsigerileg gyűlölte a vallás- és nemzetellenes bolsevizmust, aminél szerinte kártékonyabb eszme nem létezett még a történelem során, ezért el kell törölni a Föld színéről. Mélyen hitt abban, hogy Németországnak keleti irányban kell terjeszkednie, hogy biztosítsa a német nép életterét ("Lebensraum"). Mindezeket már Mein Kampf című könyvében részletesen kifejtette. Sztálin pedig már a 1930-as években olvasta, lefordíttatta és kiosztotta a Szovjet Kommunista Párt vezetőinek.

De talán a gazdasági kényszer még nagyobb szerepet játszott. Akárcsak az első világháború idején, Lengyelország támadása után is jelentős hatással volt Németország gazdasági helyzetére.

Bármilyen jelentős európai hatalom is, távolról sem volt önellátó egyikből sem. Az első világháborús német vereség egyik döntő oka éppen az éhezés volt. Már Ukrajna 1918-as rövid életű német megszállása elültette Hitler fejében a tervet, hogy a jövőben ez a hatalmas termékeny térség lesz Németország kenyereskosara. A Szovjetunió óriási természeti erőforrásait, különösen a kőolajat és más ásványkincseket pedig úgyszintén nélkülözhetetlennek tartotta a Harmadik Birodalom hegemóniájához.

Tehát már a háború legeslegelején sem volt kérdéses, hogy Hitler valamikor meg fogja támadni a Szovjetuniót, de előbb Nyugat-Európa megszállására koncentrált. Nem akart kétfrontos háborúba bocsátkozni, ezért időre volt szüksége. Némi vita övezi, hogy ki keresett meg kit, de az uralkodó kánon szerint Sztálin fogadta el Hitler javaslatát egy megnemtámadási szerződés megkötésére, amit 1939. augusztus 23-án alá is írtak Moszkvában. Hitler nem volt ott személyesen, de Sztálin igen, és a fotók tanúsága szerint igencsak elégedett volt.

Amikor az újságokban megjelentek a hírek, Európa döbbenten állt. Akkoriban még senki sem sejtette a legmegdöbbentőbb titkot: Hitler és Sztálin titkos megállapodásban osztották fel Közép- és Kelet-Európa nemzetállamait. A paktumon alig száradt meg a tinta, amikor a német hadsereg 1939. szeptember 1-jén, mint egy vihar, berobbant Lengyelország területére. Ezt követően, két héttel később, már csak felületesen említik, hogy...

Sztálin Lengyelország keleti részén túl Hitlertől Finnországot, a Balti államokat, valamint Romániával határos Besszarábiát is megkapta. Az erre vonatkozó titkos záradék olyan bizalmas volt, hogy a létezését még Gorbacsov idején is cáfolták. Ma pedig Oroszországban kockázatos dolog nyíltan beszélni vagy írni arról, hogy...

Sztálin motivációja a történészek körében ma is megosztó téma. A hivatalos szovjet és a jelenlegi orosz álláspont szerint a paktum célja az volt, hogy időt nyerjen a Generalisszimusz, miután az antifasiszta szövetség kialakítására tett kísérletei a britekkel és a franciákkal kudarcot vallottak, így kénytelen volt Hitlerrel szövetkezni. Azonban ha csak ennyiről lenne szó, akkor is megdöbbentő, hogy miért döntöttek úgy, hogy megállapodást kötnek egy potenciális ellenséggel, közösen elfoglalják a szuverén Lengyelország területét, és közvetlen szomszédokká válnak. Az ilyen lépések mélyebb politikai és stratégiai megfontolásokat sejtetnek, amelyek mögött több rétegű érdekek állhatnak.

Évtizedek óta él a köztudatban az a narratíva, amely szerint a békés Szovjetuniót 1941. június 22-én váratlanul támadta meg a gonosz náci agresszor. Miközben a náci agresszió tényét senki sem vitatja, az előbbi állítás már sokkal problematikusabb. Érdemes megemlíteni, hogy a két ország között fennálló paktum értelmében másfél évig a Szovjetunió jelentős mennyiségű gabonát és kőolajat biztosított a náciknak, ezzel is hozzájárulva a háborús gépezetük működéséhez. Ebből a szempontból úgy is fogalmazhatunk, hogy a Szovjetunió valójában nem csupán passzív elszenvedője volt a történéseknek, hanem aktívan részt vett a konfliktus előkészítésében.

Amiért ezt a lépést tette, azt az évek során fokozatosan előbukkanó levéltári iratok árnyékaiba rejtett titkok mesélik el.

Ahogy Hitler az "élettér" fogalmával hódította meg a közvéleményt, úgy Sztálin is a proletár világforradalom víziójában látta a jövőt. Tudta, hogy elkerülhetetlen a náci Németország és a Szovjetunió közötti összecsapás, de e várakozás közben nem csupán passzívan figyelte a történéseket, hanem aktívan támogatta is Hitler törekvéseit, amelyeket Európa átalakítására irányultak. Beszédeiből egyértelműen kiderült, hogy bár tervezte a náci Németország és a Nyugat megtámadását, ezt nem azonnal kívánta végrehajtani.

Sztálin számára rendkívül előnyös volt a Hitlerrel kötött paktum, hiszen mindkét vezető hasonló céllal lépett a megállapodásra: időt akartak nyerni. A szovjet vezető éppen akkor zárta le az 1930-as évek közepén megkezdett, több százezer áldozatot követelő "nagy tisztogatását", amely során a Vörös Hadsereg tapasztalt tisztjeinek jelentős részét eltávolította. Ennek következtében Sztálin számára elengedhetetlen volt, hogy időt nyerjen, hogy a meggyengült szovjet fegyveres erők újra talpra állhassanak. Bár Sztálin már készült a háborúra, a legnagyobb összecsapásokat csak 1942-43 környékére tervezte.

Hitler tisztában volt azzal, hogy diktátortársa képes volt megingatni saját haderejét. Örömmel figyelte, hogy a Vörös Hadsereg alig képes megbirkózni a Finnországgal kötött paktumban foglaltakkal, hiszen a finn katonák hónapokig sikeresen tartották magukat a számukra kedvezőtlen körülmények ellenére is, és bátran szembeszálltak a létszámbeli fölénnyel.

Mindezt csak tetézte, hogy a német katonai hírszerzés, az Abwehr jelentősen alábecsülte a szovjet hadsereg létszámát és felszereltségét. Franciaország 1940-es gyors legyőzése, és általában a német hadsereg korai sikerei valósággal megrészegítették Hitlert, aki túláradó önbizalmában 1940 decemberében kiadta az utasítást a szovjet invázió, a Barbarossa hadművelet kidolgozására, és fél év múlva magabiztosan megtámadta a bolsevik hatalmat.

Tényleg óriási tévedés volt a Szovjetunió megtámadása? Utólag könnyű ítélkezni. Az akkori körülmények között nem tűnt teljesen lehetetlennek, hogy a kitűzött cél, a Balti-tengertől a Volgáig terjedő európai területek, elérhetőek legyenek. A mai napig élénk viták folynak arról, hogy miért vallott kudarcot Hitler stratégiája, és miért nem a németek, hanem a szövetségesek foglalták el Moszkvát, illetve Berlint. Csak néhány gyakran emlegetett ok:

Antony Beevor hadtörténész állítása szerint 1941-ben csupán egy tényező növelhette volna Hitler győzelmi esélyeit: egy egymilliós ukrán hadsereg megalakítása. Ezt néhány német tiszt is támogatta, hiszen Ukrajnában a Sztálin iránti gyűlöletet kihasználva könnyen ki lehetett volna provokálni egy polgárháborút, amely a több millió embert megölő éhínség sújtotta területen zajlott. Az ukrán szimpatizánsok révén pedig a német hadsereg létszámhiányát is orvosolhatták volna egy ilyen hatalmas területen. Azonban Hitler rasszista nézetei miatt elutasította ezt az ötletet. Noha kezdetben az ukránok a németek mellé álltak, hamarosan felfedezték, hogy csupán manipulálják őket.

Hosszan lehetne még sorolni az indokokat, de egy dolog biztos: Hitler legfőbb tévedése nem csupán a Szovjetunió agresszív támadása volt, hanem az, hogy elindította a második világháborút. Ezzel mérhetetlen szenvedést okozott tízmilliók számára. Csak remélhetjük, hogy egyszer és mindenkorra világossá válik: a világot terrorral, népirtásokkal és eszement ideológiákkal nem lehet leigázni, bárki is próbálja ezt megtenni.