Mező Gábor: Elmélkedések Bödőcsről, Hofiról és a "masináról" - Mandiner A cikkben Mező Gábor mélyrehatóan elemzi Bödőc és Hofi karakterét, valamint a "masina" szerepét a hazai kultúrában. A humor és a társadalomkritika ötvözésével a szerző rávilágít arra

Többen megkerestek, hogy hogyan is mondhattam azt, hogy igazán élvezem Bödőcs Tibor humorát.

"Többen megkerestek, hogy hogyan is mondhattam azt, hogy igazán élvezem Bödőcs Tibor humorát. Hiszen keményen, provokatívan kormánykritikus/nemzetellenes/független/szabad (a jelző továbbra is választható), így nincs jogom dicsérni, hiszen én meg... Én meg mi? Nersevik/hazafi/Putyin-bérenc, kinek mi vagyok.

A mondandóm lényege nem ez volt. Azt próbáltam elmondani a Hofi-adásban, hogy vele is megtörtént az, ami annyi tehetséges, sokra hivatott emberrel: az aktuálpolitika "rabja" lett. Meg akar felelni annak a képnek, amelyet a rajongói raktak fel a falra. Az új Hofi, aki elküldi Orbánékat a fenébe. Mindenkivel ez történik? Kétségtelen, hogy Hofi Géza sem kádári szelepnek indult, Komlós idomította, aztán a tehetséges parodista megszerette ezt a kényelmes, jól fizető, vadászgatós "bohóc-létet". Elhitte a saját - kitalált - bátorságát. És amikor felébredt - a rendszerváltoztatás idején - már nem maradt más, csak a gyűlölet, az elkeseredettség. Mint Moldova Györgynek a gátlástalan Kádár-imádat.

A változás sötét és alattomos, mint egy árnyék, ami mindig ott leselkedik. Ez a gépezet pedig kegyetlen, mint a legrosszabb álom. A média két arca között ellentét feszül: az egyik oldal ünnepli a megújulást, míg a másik oldal támadásba lendül, vagy éppen elfordítja a tekintetét. Az egyik lázadó, mint egy félisten, a másik megvetett köpedelemként tűnik fel. Nyilvánvaló, hogy a sorsod már meg van írva, és a választásaid csak megerősítik azt az irányt, amerre haladsz, akit magadnak kijelöltél, akit a sorsod rád bízott.