Ez az új hajós thriller a Netflixen még a Titanicnál is drámaibb sorsra jut, hiszen mélyebb vizekbe merül, és olyan izgalmakat tartogat, amik még a legnagyobb tengeri tragédiákat is felülmúlják.
Feltűnt a legígéretesebb Bond-lány, ám a filmszakmában még nem rendelkezik túl széleskörű tapasztalattal.
2025-re a "whodunnit" filmek áradatával találkozunk, és úgy tűnik, hogy a boldog boldogtalan mind mind készíteni próbálja ezeket a titokzatos történeteket. Az okokat pedig könnyű megfogalmazni: a Tőrbe ejtve-filmsorozat és Kenneth Branagh Poirot-adaptációi mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nyomozós műfaj annyira elhasználódjon, hogy a készítők már a közepesnél is gyengébb alapanyagokhoz nyúlnak. Itt jön képbe Ruth Ware A nő a tízes kabinból című regénye, amely mostanában a filmváltozat bejelentésével került a figyelem középpontjába. Az előzetes kritikák alapján a film nem ígérkezik sok jónak: gyenge, vontatott jelzők sorakoznak a premier elé, ami október 10-én vár ránk a Netflixen. Én pedig remegve várom, de nem az izgalommal teli várakozástól, hanem inkább a félelemtől, hogy mit hoz ki ebből a történetből a filmadaptáció.
Rossz könyvből általában csak gyenge adaptáció születik, hacsak nem találkozik a megfelelő író-rendező páros, akik képesek újraértelmezni az eredeti koncepciót. A "Nő a tízes kabinból" című film rendezője, Simon Stone, aki korábban az "Ásatás" című Netflix-produkcióval hívta fel magára a figyelmet, most egy új kihívás elé néz. A forgatókönyvet jegyző trió pedig nem éppen a legismertebb nevek sorát gyarapítja – mégis, valami titokzatos vonzerőt hordoznak magukban, amely felkeltette az érdeklődést.
Aki feljebb húzhatta, legalábbis az előzetes elvárásaim alapján ezt az új Netflix-thrillert, az Keira Knightley személye volt. A színésznő remekelt nemrég a Fekete galambban, de ő az, aki a legközépszerűbb alkotásokat is képes kirángatni a gödörből. A nő a tízes kabinból című filmnek egyértelműen a legerősebb pontjának bizonyul Knightley, csakhogy ezúttal még ő is kevés az üdvösséghez.
A történet középpontjában Laura Blacklock (Keira Knightley), a Guardian elismert újságírója áll, akinek legutóbbi oknyomozó munkája tragikus véget ért: egy ember életébe került az általa feltárt igazság. Nem meglepő, hogy a szerkesztőség úgy dönt, ideje pihenőt adni a fiatal zsurnalisztának. Laura azonban nem adja fel, és újabb izgalmas sztorira vadászik. Az események gyorsan felgyorsulnak, és máris Richard Bullmer (Guy Pearce) luxusjachtján találjuk magunkat, ahol Laura részt vesz egy háromnapos jótékonysági eseményen. A hajóra csak a legelőkelőbb vendégek kaptak meghívást – hírességek, gazdag üzletemberek és a társadalmi elit tagjai. Laura, mint az esemény tudósítója, izgatottan figyeli a történéseket, és úgy érzi, hogy a jótékonysági út során újabb lehetőségek nyílnak meg előtte.
Tipikus alapfelállás, amelyből egy izgalmas sztori bontakozhatna ki. Már számtalan helyen találkoztunk hasonlóval, de A nő a tízes kabinból, noha egy erőteljes szereplőgárdát vonultat fel — mint például Keira Knightley, Guy Pearce, Hannah Waddingham, Kaya Scodelario és David Morrissey —, mégis inkább egy papírzsebkendő sarkára firkált vázlatnak tűnik. A filmnek van egy érdekes, egymondatos premisszája, és egy elfogadható rejtélye, de azon túl, hogy a sakkjátékosokat izgalmasan és dinamikusan bemutassa, képtelen felpörgetni a nézők pulzusát. Az alatt a 90 perc alatt még Keira Knightley karakteréért sem izgulunk igazán, pedig a Netflix új produkciója folyamatosan próbálja belénk sulykolni, hogy most aztán igencsak szorul a hurok, és hogy az újságíró olyan eseménysorozatot tapasztal, amiért biztosan rá is vadásznak.
Valóban, gyilkosság zajlik a fedélzeten, de Laura az egyedüli tanúja az eseményeknek. Amikor megpróbálja felhívni a figyelmet a gyanús történésekre, a jómódú és vonzó utasok egyszerűen elutasítják a szavait, mintha csak megőrült volna. Számukra a valóság csupán egy illúzió, amelyben Laura nem illik bele, és így a nő kétségbeesett küzdelme a megértésért és az igazságért egyre reménytelenebbnek tűnik.
Azt mondanám, hogy érdemes belevágni a rejtély felfedésébe, de sajnos nem lenne igaz, hiszen a történet csúcspontja annyira gyenge, nevetséges és brazil szappanoperákra emlékeztető, hogy még utólag is fáj a fejem, ha csak rágondolok. A befejezés, amely úgy néz ki, mint egy hosszúra nyúlt, kínkeserves tárgyalás, teljesen mentes a várt katarzistól. Egy tipikus Netflix-film esetében gyakori, hogy a végén felállunk, és csak annyit kérdezünk a távirányítótól: "Ez volt az egész?"
Sajnos itt tartunk. A nő a tízes kabinból nem éppen az a film, ami felkeltette volna a krimirajongók érdeklődését. Legfeljebb annyira sikerült felbosszantania minket, hogy vissza követelnénk azt a másfél órát, amit erre a káoszra pazaroltunk. De sajnos az időt nem tudjuk visszanyerni.
Keira Knightley híveinek azt tanácsolnám, hogy látogassanak el a színésznő IMDb-profiljára, és csukott szemmel válogassanak a filmjei közül. Bármelyik korábbi alkotás, akár véletlenszerűen kiválasztva, szórakoztatóbb élményt fog nyújtani, mint ez a thrillernek álcázott kínlódás. Személy szerint sajnálom Keirát, mert úgy tűnik, az utóbbi időben nem a legjobb projekteket választja.
Ennek a filmnek nincs semmiféle története, a fényképezés is hagy némi kívánnivalót maga után, és a zene is teljes hiánycikk. Pedig mindezek kulcsfontosságúak lennének a feszültség fokozásához. Igen, thrillerről van szó, de a feszültség teljesen elkerülte a produkciót.
