A szöveg egyediségének érdekében itt van egy alternatív megfogalmazás: „A dalia továbbra is megmaradt benne.”
Szimpatizálok a Volvókkal: egyedi hangulatú, különutas tárgyak, amelyek az otthonos északi minimalizmus autóipari kifejeződései. Ezen a gondolatmeneten merengtem, miközben Tibi második generációs S80-asához közeledtem: tudom, hogy sok Ford alkatrész található benne, mégis olyan svéd, olyan különleges aurája van. Ez az autó egyszerre nagyszerű és barátságos, álló helyzetében pedig a belőle áradó nyugalom szinte tapintható.
A dizájn terén jelentős átalakulásokon ment keresztül a második generációs S80 a korábbi modellhez képest. Az előző, kissé retró formanyelvet felváltotta egy sokkal letisztultabb és modernebb megjelenés. Míg az első generáció masszív, karcos vonásai domináltak, a második S80 gömbölydedebb és lágyabb formákat öltött magára. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a Volvo klasszikus elemei megmaradtak: a domború géptető, a jellegzetesen apró hűtőrács, az alacsonyan elhelyezett fényszórók formája, valamint a hátsó rész fokozatos szűkülése mind-mind a Volvo örökségét idézik. A 2006-ban debütáló S80 talán kevésbé feltűnő, mint elődje, de mégis megőrzi azt a rokonszenves karaktert, ami miatt sokan kedvelik a márkát.
Tibi S80-asa egy 2008-as évjáratú, facelift előtti modell, a széria elejéről. Noha már bő tizenhat éve az utakon szeli a kilométereket, a kor nem bánik vele kegyetlenül, és a korábbi gazdái is ügyeltek rá, így még mindig magabiztosan áll a lábán. A mélybordó metálfényezés, a világos belső tér és a csinos felnik hármasa igazán vonzó összképet alkot, öröm ránézni egy olyan autóra, amely nem olvad bele a forgalom monotóniájába. A fényezés szép egységet mutat, az illesztések precízen illeszkednek, és úgy tűnik, sosem szenvedett komoly balesetet, amit egy ügyes lakatos ne tudott volna helyrehozni. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük, észrevehetjük rajta az idő nyomait: itt-ott egy kisebb karcolás, egy nagyobb horpadás, és apró húzások a hátsó sárvédőn. De ezek mind csupán a korának megfelelő apróságok, hiszen összességében egy megbízható, használható autóról van szó, amely még mindig megőrzi eleganciáját és karakterét.
A kétezres évek Volvóinak belső terét és az Ikeában kapható bútorokat nézve, egy érdekes párhuzamot fedezek fel. Mindkettő esztétikailag vonzó, letisztult formavilágú, és a skandináv dizájn bájával bír. Azonban, ahogyan a megfizethető Lack asztalról idővel a borítás lekopik, úgy az S80 belsejében is felfedezhetők a használat nyomai, és bizonyos elemek is elveszíthetik eredeti frissességüket. A minőség és tartósság terén mindkét esetben előfordulhatnak problémák, így bár a külső megjelenés kellemes, a hosszú távú megbízhatóság nem mindig garantált.
Első pillantásra a beltér szinte újszerűnek hat, csupán az első ülések enyhe ráncai, a kormány megkopott bőrfelülete, valamint néhány apró karcolás és kopás árulkodik az S80 koráról. E tekintetben messze felülmúlja kortársait, hiszen a hasonló életkorú autók általában sokkal elnyűttebb állapotban vannak. A problémák azonban máshol rejlenek: a műanyag elemek recsegése és nyöszörgése állandóan emlékezteti az utasokat a jármű állapotára, mintha minden egyes mozdulatban a fájdalmukat hangoztatnák.
Végül semmi nem maradt a kezemben, sőt, a beltér semelyik részéhez nem fájt hozzáérni, de az összeszerelési minőség nem az igazi, amit a műanyagok sírása is megerősít. Pozitív, hogy ebben az autóban szinte minden funkció tökéletesen üzemelt. A tulaj szerint egyedül az ablakok működnek olykor esetlegesen, a kapcsolókkal lehet gond.
Az előbb említett hiányosságok ellenére a beltér hangulata valóban lenyűgöző. Elmerültem a húsos, masszív bőrfotelek kényelmében, ahol a pihenés igazi luxusélménnyé vált. A világos, letisztult műszerfal pedig egyfajta eleganciát sugallt, ami harmonikusan beleillett az összképbe, még a szokásosnak mondható sötét fabetétek is meglepően jól mutattak. A 2,84 méteres tengelytávnak köszönhetően a hátsó ülések mögött hatalmas tér tárult elém, ráadásul az ablakok méretei is kedveztek a szellős érzésnek. Az impozáns belső térhez társul a kategóriájában viszonylag aprónak számító, 422 literes csomagtartó, amelybe a pakolás nem éppen egyszerű, hiszen a szűk nyílás nem éppen a legideálisabb.
Az S80 az úton pontosan azt nyújtja, amit a legtöbben elvárnak tőle: egy hatalmas, kényelmes hajóként ringatózik, hosszú rugóutakkal és a komfortra optimalizált lengéscsillapítókkal. Sportos vonásokat nem igazán találni benne, de a kényelem nem megy a magabiztosság rovására. A futómű hihetetlenül simává varázsolja a magyar utakat, miközben stabilan és feszesen tartja a bő 1,6 tonnás - meglepően könnyű - karosszériát. A hardver minősége is kiváló, semmilyen szokatlan zaj vagy rezgés nem hallatszott vagy érződött a futómű irányából.
A 2,4 literes, soros öt hengeres dízelmotor igazi különlegesség a maga nemében: bár a 163 lóerő és 340 Nm nyomaték elsőre nem tűnik túlságosan impozánsnak egy ekkora méretű jármű esetében, a valóságban meglepően dinamikusan reagál, ha szükség van rá. Az öt henger mély és karakteres hangzása pedig csak egy extra élvezet, ami fűszerezi az utazást. Nem igazán az a típusú autó, amivel a sebességmániások versenyeznének, de jó érzés tudni, hogy ha a szituáció úgy hozza, képes meglepően erőteljesen megindulni.
A kettőnégyes dízelmotor valóban egy megbízható választás, ami mindenféle felesleges cirkusz nélkül teszi a dolgát. Az autó motorja még 250 ezer kilométer után is kiváló állapotban van: Tibi közel két év alatt csak 28 ezer kilométert futott vele, és mindössze egy izzítógyertya-cserére volt szüksége. Az előző tulajdonosok is gondosan karbantartották az S80-at, a szervizszámlák pedig a járműhöz tartoznak. Az elmúlt tizenhat év alatt komolyabb gondja nem akadt. Most azonban a kipufogógázok csípős szaga arra figyelmeztet, hogy érdemes lenne egy pillantást vetni a részecskeszűrőre.
A hatsebességes Geartronic automata váltó a legtöbb helyzetben kiválóan teljesített, a fokozatok váltása simán és zökkenőmentesen zajlott, mindig ott kapcsolt, ahol szükséges volt. Ugyanakkor akadt néhány, egyelőre alig észlelhető, de annál figyelmeztetőbb jel, ami arra engedett következtetni, hogy érdemes lesz a váltót a közeljövőben szakemberre bízni. Néhány hirtelen gázelvételnél apró ütéseket tapasztaltam, továbbá a tempós visszaváltások is kissé darabosabbnak tűntek a megszokott simasághoz képest. Ezekre érdemes odafigyelni vásárláskor is, hiszen egy automata váltó felújítása mindig jelentős költségekkel járhat.
A gépkocsi fogyasztása a méretéhez viszonyítva meglehetősen kedvező: Tibinél a fogyasztási értékek 7,2 és 7,7 liter között mozognak, főleg Budapest és a környező települések közti ingázás során, gyakran csúcsforgalomban. A kopó-fogyó alkatrészek ára jellemzően elfogadható, de érdemes felkészülni arra, hogy ezek költségei magasabbak lehetnek, mint egy hasonló korú, egyszerűbb típusnál. A jó hír viszont, hogy a gumiabroncsok ára barátságos: az elterjedt 235/45R17-es méretű gumik darabára 30-40 ezer forint között változik, attól függően, hogy melyik márkát választjuk, ami manapság kedvező árnak számít.
Ezen az autón a részecskeszűrő cseréje és a Geartronic automata esetleges javítása jelentős költségeket jelenthet. Az öregedő dízelmotorok esetében mindig hangsúlyozzuk, hogy a 2,4 literes dízel motor megbízhatónak számít, de bizony már a maga korát éli. Negyedmillió kilométer – főleg ennél a típussal – és tizenhat év nem számít végzetesnek, de aki egy ehhez hasonló Volvót választ, annak érdemes előre terveznie a költségekkel, hiszen a hosszú élettartam ellenére is előfordulhatnak problémák. Egy modern, közös nyomócsöves turbódízel esetében pedig egy komolyabb meghibásodás javítása sosem lesz olcsó mulatság.
A kettőnégyes dízellel felszerelt S80-asok piacán a leharcoltabb példányokat már 1,5 millió forint körüli áron kínálják, de ha valaki egy értékesebb, jobban karbantartott járművet keres, az bizony mélyebben a zsebébe kell nyúlnia. A hirdetések többségében található dízel S80-asok már bőven túllépték a 300 ezer kilométert, sok esetben a 400 ezres határt is elérik, így a keveset futott, korai modellek igencsak ritkák. Azok a 300 ezer kilométer feletti, idősebb, de esztétikailag elfogadható állapotú autók, amelyekre a kereslet mutatkozik, körülbelül 2,5 millió forintos áron kelnek el. A kiemelkedően szép állapotú, 200 ezer kilométert futott S80-asok viszont már komolyabb befektetést igényelnek, hiszen ezek ára inkább 4 millió forint környékén mozog.
Teljesen megértem azokat, akik szenvedélyesen kötődnek a Volvókhoz; én is mélyen megéltem a csodálatos bordó S80 varázsát. Bármikor szívesen útnak indulnék vele, a puha ülésekbe süppedve, a fantasztikus futómű kényelmén hintázva, miközben a soros öthengeres dízel motorjának kellemes moraját hallgatom. Nyilvánvaló, hogy már tizenhat éve az utakon van; itt-ott nyikorog, esztétikai hibák is fellelhetők, sőt, néhány aggasztó jel is megjelenik körülötte. De összességében még mindig egyben van, és érzik rajta, hogy az eddigi tulajdonosai szerették. Biztos vagyok benne, hogy még sokáig találkozom majd friss műszaki vizsgával a rendszáma mellett a JSZP parkolójában.
