Magyarországon keresztül özönlik Európába az ujgur kényszermunkások által előállított termékek sokasága.
Az utóbbi év során számos új légi járat indult a kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület és Európa között. Ezen az útvonalon leginkább nem utasok, hanem áruk érkeznek, méghozzá jelentős mennyiségben: évente több ezer tonna termék cserél gazdát.
Jelenleg több mint 40 légi teherjárat biztosít összeköttetést európai repülőterek és a Hszincsiang régió között, ahol a kommunista rezsim muszlim ujgurokat zár el átnevelő táborokba és kényszermunkára kötelezi őket. Az Ujgur Polgárjogi Projekt (UHRP) legújabb elemzése alapján legalább kilenc cargo légitársaság működtet járatokat Hszincsiangból az Egyesült Királyság, Németország, Magyarország, Görögország, Svájc, Belgium, Írország, Spanyolország és számos más európai célállomás felé.
Ezek a tehergépek főleg azokat a termékeket szállítják, amelyeket az európaiak az interneten vásároltak: ruhaneműket, elektronikus kütyüket és alkatrészeket. Márpedig az bizonyított, hogy ezek egy részét kényszermunkatáborokban állítják elő.
David Alton, a brit parlament Emberi Jogi Vegyesbizottságának elnöke aggodalmát fejezte ki a közelmúltban. Meglátása szerint a járatok számának növekedése ellentétes azzal az uniós irányelvvel, amelynek célja a kényszermunkából származó áruk kiszűrése.
Alton úgy fogalmazott, hogy
Így az egyetlen megoldás a politikus szerint az importtilalom.
Peking kitart azon állítása mellett, hogy minden kényszermunkáról szóló hír "az évszázad hazugsága", és a tartomány gazdasági-társadalmi fejlődését semmilyen "rágalom" nem tudja beárnyékolni.
A Volkswagen nemrég kivonult a térségből, mivel - saját bevallása szerint - képtelen volt ellenőrizni, milyen mértékben érinti beszállítói láncát a kényszermunka. A helyzeten az sem javít, hogy a kínai kormány évek óta nem engedélyezi az ENSZ-megfigyelőknek, hogy vizsgálódjanak a környéken.
Nemzetközi kutatások, titkosszolgálati jelentések és túlélők beszámolói alapján már egy ideje világos, hogy Hszincsiangban hatalmas ipari létesítményekben, embertelen körülmények között kényszerítik munkára a rendszer ellenfeleit. Ezek a létesítmények lényegében szovjet mintájú munkatáborok, ahová politikai okokból bárki bekerülhet, de leggyakrabban a vallásuk miatt felforgatónak minősített ujgurokat száműzik ide.
Az Egyesült Királyság parlamentje 2021-ben hivatalosan is "népirtásként" nyilvánította azt, ami az ujgurokkal történik, míg az Egyesült Államok ugyanebben az évben elrendelte a térségből származó importok alapos vizsgálatát. Sian Lea, az Anti-Slavery International európai vezetője kijelentette, hogy "minden Hszincsiangban gyártott termékről feltételezhető, hogy kényszermunkával készült", hiszen ez a gyakorlat állami szinten olyan mértékben elterjedt és rendszerszintű, hogy szinte lehetetlen elkerülni a gyanút.
A kínai kormányzat Ürümcsit, az autonóm tartomány fővárosát, kiemelkedő szerephez juttatta a "Légi Selyemút" stratégiájában. Ez a város vált a legtöbb kínai teherszállító repülőgép kiindulópontjává, valamint fontos tankolóhelyévé is.
2024 júniusa előtt mindössze két légijárat kötötte össze Ürümcsit Európával, ám mára a helyzet jelentősen megváltozott: jelenleg már több tucat közvetlen vagy átszállásos járat közlekedik a két régió között. Tavaly a teherforgalom csúcsát az Egyesült Királyság érte el, ahova 313 gép érkezett, míg Magyarország a második helyen végzett 162 érkezéssel.
2025 májusában csupán 30 nap leforgása alatt 2000 tonna áru érkezett Ürümcsiből az Európai Unióba, Svájcba és az Egyesült Királyság területére.
A légitársaságok üzemeltetői azt hangoztatják, hogy nem rendelkeznek információval arról, honnan ered az áru, illetve milyen körülmények között készült. A brit European Cargo azonban külön figyelmet fordít erre a kérdésre, és megígérte, hogy a lehetőségeihez mérten ellenőrizni fogja a szállítmányait, valamint a 2015-ös Modern Slavery Act előírásait fogja betartani.
A Magyarország területének tizenhatszorosán elhelyezkedő régióban már jelenleg is 26 repülőtér működik, és idén újabb hét légi kikötő átadását tervezik. A kínai kormány azonban nem szándékozik a térség turizmusának fejlesztésére. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy Hszincsiangot inkább kiindulópontként, semmint végcélként kezelik, elkerülve, hogy bárki olyan látnivalókra bukkanjon, amelyeket Kína nem kíván megosztani a nemzetközi közönséggel.
