Leonard Cohen karakterei olyan mélyen és gazdagon vannak megformálva, hogy szinte minden határt átlépnek, legyenek azok érzelmi, morális vagy akár létezési határok. Ezek a figurák gyakran a sötétség és a fény határvonalán egyensúlyoznak, keresve az élet é
A Leprások balettje Leonard Cohen kanadai énekes-dalszerző és író posztumusz szépirodalmi gyűjteménye, amely 2022-ben látott napvilágot. A kötet nemcsak a címadó kisregényt, hanem novellákat és egy rádiójátékot is magában foglal. A fiatal Cohen, mielőtt zenei pályafutását megkezdte volna, 1956 és 1961 között alkotta meg a Leprások balettjét, valamint a kötet többi elbeszélését. A művek minden egyes szegmense meglepő és elgondolkodtató. Már a húszas éveinek elején is nyilvánvaló volt, hogy Cohen kiemelkedő írói tehetséggel bír, akit nagy hatással voltak Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Camus Közönye, Salinger Zabhegyezője és Philip Roth provokatív, szexuálisan túlfűtött írásai.
Cohen nem csupán a költői technikák mestere, hanem képes egy pszichopata érzelmi világát is hitelesen megragadni. Kiválóan ábrázolja a boldogtalan feleség mindennapjait, valamint egy huszonegy éves fiatalember belső vívódását, aki szinte megőrül attól, hogy még mindig szűz. A könyv legmeghatározóbb darabja a címét adó, százhúsz oldalas kisregény, amelyben a főszereplő egy montréal-i Stanley Street-i bérlő, egy könyvelő, aki a megtisztulásra és újjászületésre törekszik. Úgy érzi, hogy az erőszak lehet az az eszköz, amely révén elérheti ezt az áhított transzformációt.
"Körülöttünk a világ tele van erőszakkal: bombák robbannak, közlekedési balesetek történnek, krematóriumok működnek a koncentrációs táborok mélyén. Ezek az emlékek könnyen bevésődnek a tudatunkba; az erőszak már annyira ismerős, hogy csodálkozom, miért nem sokan nyúlnak hozzá" - meséli Marilyn a történet narrátorának, ezzel próbálva megindokolni egyre agresszívebb szeretője viselkedését. A könyvelő számára a nagyapa az erőszak vallásának beavatója lesz. A mese ott kezdődik, hogy egy napon váratlanul felhívják a harmincöt éves főszereplőt, hogy fogadja be bérleményébe sosem látott, köpködő, krákogó, dühöngő nagyapját, és ő ezt olyan természetesnek veszi, mintha csak egy Kafka-novellát olvasna.
Az öregember megjelenése szinte mágikus módon oldja fel a benne rejlő feszültségeket, és felszínre hozza a sötét indulatokat, amelyek eddig mélyen rejtőztek. Brutalitásának vonzásában csak az a vágy él, hogy ördögi terveket szőjön, amelyek mások pusztulásához vezetnek. Még a munkahelyéről is távozik, hogy teljes mértékben a kegyetlen rituáléira tudjon fókuszálni, egyre inkább besötétedve körülötte a világ.
Nem öldöklésre készül, elegendő neki, ha másokat megalázhat. Véletlenszerűen kiszemel egy vasúti poggyászkiadót, aki rendszeresen a vécében keresi az örömét, majd ravaszul magához édesgeti a feleségét. Miután tönkretette az életüket, tűnik el mindkettejük életéből, mintha soha nem létezett volna. Tetteinek nincs racionális magyarázata; egyszerűen így képzelte el a zűrzavaros önmegtisztulását. Marilyn, a szeretője, egyik este boldogan mond igent, de másnap a férfi szívtelenül kirúgja, majd a nagyapjával együtt brutálisan megtöri a lelkileg már amúgy is összetört nőt.
A történet annyira torz és zavaros, hogy szinte menekülni akarunk a címadó írás elől, de aztán a „Szent Jig” című fejezetben Henry, a főszereplő, szembesül a nőgyűlölet nyers valóságával, miközben barátja, Jig, így fogalmaz: „Minden nő prosti, mindegyiknek megvan a maga ára. Ha nem tíz dollár, akkor jegygyűrű.” Cohen karakterei szinte minden határt átlépnek, azonban a címadó írás könyvelője nem gyilkol, ellentétben Raszkolnyikovval vagy Meursault-val a Közönyben. A könyvelő nem rendelkezik morális súllyal, nem vágyik eszmék képviseletére; inkább a saját frusztrációihoz és a benne burjánzó zsigeri dühhöz keres ideológiát, amely az erőszakon keresztül próbálja megvalósítani a megtisztulást. A történet végén kiderül, hogy az agresszív, minden szabályt figyelmen kívül hagyó öregember, akit befogadott az albérletébe, nem is a nagyapja, így végül senkije sem marad, csupán egy végtelennek tűnő, kiüresedett szabadság, amely talán inkább átok, mintsem áldás.
A kisregény és a novellagyűjtemény elsődleges példányai a Torontói Egyetem Leonard Cohen-archívumában találhatók. A címadó történetnek négy különböző verziója létezik, és a legteljesebb változat került kiválasztásra a kiadás során. Cohen műveit tanulmányozó szakértők valószínűleg felfedezni próbálják a dalok és novellák közötti rejtett összefonódásokat, és nem fognak csalódni, hiszen a kreatív elme számára könnyen felmerülhet a párhuzam Marilyn és a The Famous Blue Raincoat Jane között, aki szintén egy idősebb asszony, akit senki sem kívánt magának.
Ah, amikor legutóbb találkoztunk, úgy éreztem, hogy az idő nyomot hagyott rajtad, és sokkal érettebbnek tűntél.
A legendás kék esőkabátod válla megadta magát, és elszakadt.
Minden vonathoz kimentél az állomásra, és
Lili Marlene nélkül érkeztél haza.
Ez a képzeletbeli kék esőkabát nem csupán Jane-t és az átvert, megalázott Marilyn-t rejti magában, hanem a később Grammy-életműdíjjal kitüntetett Cohen történetét is magával hozza. Ott fog állni egy megsebzett lélek, aki készen áll arra, hogy elhagyja olcsó hivatalnokzakóját, és egy elegánsabb öltönyre váltson, miközben hotelek elegáns termeiben pózol az újságírók fényképezőgépei előtt. Végül pedig a színpadra lép, hogy a közönség előtt meghajoljon, megkoronázva ezzel a saját útját.
