A nyár érkezése kissé késlekedik, de már most is gyűjthetjük a lucfenyő friss hajtásait és a vadrózsa bimbóit.

Az ősz és a tavasz a legkedvezőbb időszak a gyűjtési szándékkal történő látogatásokra. A virágzás időszakában a növény könnyebben azonosítható, így ha visszatérünk a gyűjtőhelyre, más alkalommal is tudunk belőle szedni. A leveleit óvatosan, egyesével csipkedjük le, ügyelve arra, hogy ne tépjük ki a növényt a földből. Ez a növény főként szélbeporzású, és nektárban szegénynek számít. Szegényes gyepeken fontos pollenforrást jelent a bogarak, zengőlegyek és hangyák számára. Különösen a pollenje iránti kereslet miatt látogatják, amikor más lehetőségek korlátozottak. Egyedi megjelenésének köszönhetően nem lehet könnyen összetéveszteni más növényekkel, de a pontos azonosítás érdekében mindig legyünk körültekintőek.

Ne hagyjuk ki a friss és üde fenyőhajtásokat a kosarunkból! Ezeknek a hajtásoknak a citrusos, enyhén savanykás íze igazán különleges, és sokféleképpen felhasználhatók a konyhában. Fontos, hogy tudatosan válasszuk ki őket, hiszen a fenyők között akadnak mérgező fajták is, mint a tiszafa, ezért érdemes alaposan tájékozódni.

A tiszafa különleges, húsos, piros termésekkel büszkélkedik, amelyek vonzó látványt nyújtanak. Hazánkban vadon csak ritkán találkozhatunk vele, de dísznövényként népszerű választás a kertekben, ahol eleganciájával és színpompájával ékesíti a tájat.

A közönséges lucfenyő hajtásait biztonságosan használhatjuk, de szétszórtan csipegessünk belőle és a hajtáscsúcsot soha ne szedjük, csak az oldalsó hajtásokból csípjünk. Így kíméletesek vagyunk és a fenyő is szépen fejlődhet, a fenyőrügy gyűjtésének etikáját érdemes betartani. Mielőtt nagyobb mennyiséget gyűjtenénk, javasolt megkóstolni, hogy az adott fának milyen ízűek a hajtásai. Nagyon változatos tud lenni ízben, ezért keressünk olyant, ami ízlik is. Azt biztosan fel fogjuk használni és öröm lesz fogyasztani.

A C-vitamin koncentrációja különösen magas, ha nyersen fogyasztjuk. Remekül illik salátákhoz, de sós és édes ételek díszítésére is ízletes választás lehet.

Az alapanyagból ízletes szirupot vagy frissítő szörpöt is készíthetünk, amelyek segíthetnek a megfázásos tünetek enyhítésében. A hűvösebb hónapokban, mint gyógynövény, remek immunerősítőként szolgálhat, így érdemes beilleszteni a házi patikánkba. A fiatal rügyekből akár fagylaltot is alkothatunk, de készíthetünk belőlük fermentált üdítőt is, amely ízében a bodzavirágra emlékeztet, és leginkább a népszerű sprite üdítőhöz hasonlítható.

Különlegessé varázsolhatjuk teának is, hiszen tökéletes alapja lehet a téli teakeverékeknek. Savanyúságként pedig ízletes ecetes vagy sós lével fermentálva is eltarthatjuk, így egész évben élvezhetjük friss ízét.

A közönséges boróka friss hajtásai és hasonlóan hasznosíthatóak, azt is javaslom kipróbálni. Idősebb tűlevelei más évszakokban is gyűjthetőek, ezeket aprítsuk át és fermentált üdítőként vagy szörpként is hasznosulhat. Friss és éretlen piros tobozait csalókaként vagy fenyő csuszaként ismerik a székelyek, kissé gyantás és piros színű szörpöt főzhetünk belőle. Nehéz gyűjteni, de nagyobb viharok után kicsit könnyebb a dolgunk és a földről felszedegetve is megtelhet velük a kosarunk.

Nyákoldó és köptető hatású, ezért útifűvel is érdemes keverni, egymás hatását erősítik.

A porzós virágok élénk piros süvegei, tele virágporral, igazi kincsek, amelyeket kedvünkre gyűjthetünk. Mivel ez a növény szélbeporzású, nem találkozunk vele a közismert beporzókkal, így egyedi jelenségnek számít a természetben. Az alapanyag csak rövid ideig érhető el, de dekorációs célokra kifejezetten vonzó látványt nyújt. Más fenyőfajok porzós virágai jellemzően nagyobbak, és virágporukat gyakran zacskóba gyűjtik. Például az erdei fenyő bőségesen termel pollen, amely gazdag fehérjében, s egészségünkre is jótékony hatással bír.

A vegán pollen remek alternatíva lehet, hiszen elkerülhetjük a méhek kizsákmányolását, miközben élvezhetjük a természet ajándékait. Az erdei fenyő apró, zöld tobozaiból ízletes lekvárt készíthetünk, vagy fekete cukorba áztatva egy különleges, aromás csemegét nyerhetünk. Ha van lehetőségünk, érdemes lucfenyőt ültetni a kertünkbe, hiszen egyetlen fa bőséges hajtásokkal képes ellátni az egész családot. Emellett fenyvesek látogatása is nagyszerű lehetőség, hogy még több hasznot húzzunk a fenyőkből. A fenyő a székely kultúra gyakran megjelenő szimbóluma, de egy dologban nem érdemes utánoznunk: viharban nem hajlik, hanem kettétörik. Ugyanakkor a fenyő gombákkal való szimbiózisban él, közkedvelt fapartnerként szolgál a rókagombák, vargányák és rizikék számára. Ez a példa arra tanít bennünket, hogy a kölcsönös támogatás és együttműködés mennyire fontos, hiszen a fenyők és a gombák egymás számára vizet és tápanyagokat biztosítanak, erősítve ezzel az ökoszisztéma egészségét.