"Krasznahorkai László kifejezte háláját az Elkerülhetetlen Véletlen iránt" – az író magyarul is megköszönte a Nobel-díjat.
Talán a Bódi tesók véletlenül elárulták titkos gondolataikat? Kíváncsi vagyok, mi járhatott a fejükben, amikor ezt tették!
A második magyar Nobel-díjas író csütörtökön angol nyelven reagált a hírekre, miszerint elnyerte a rangos elismerést, de magyarul csak szombaton osztotta meg gondolatait közösségi oldalán. Bejegyzése szokatlanul tömör volt: "Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, ami ennyi embernek örömet szerzett. Köszöni a jókívánságokat. Ha Magyarországon néhány pillanat alatt sokan boldognak érezték magukat, talán ezt még el is lehet fogadni" – olvasható a Facebook posztjában.
A díjat odaítélő bizottság indoklása alapján a magyar író az "apokaliptikus félelmek közepette is a művészet hatalmát ünneplő, lenyűgöző és víziókkal átitatott életművéért" kapta meg ezt a rangos elismerést.
Krasznahorkai László 1954-ben látta meg a napvilágot Gyulán. 1985-ben debütált első regényével, a Sátántangóval, amely azonnal felkeltette a szakma figyelmét. Ez a sötét, hipnotikus mű a széthulló vidéki közösségek megrázó képét festi elénk. A kötetből később, jó barátja, Tarr Béla készített egy kultikus filmet, amely tovább növelte a regény hírnevét. Érdekesség, hogy a regény nemcsak hazai, hanem nemzetközi elismerésben is részesült: 2013-ban megkapta az angol nyelvű Best Translated Book Award díjat, amely a legjobban fordított könyveknek jár.
A posztmodern íróra jellemzőek a terjedelmes, áradó mondatai, amelyek disztópikus és melankolikus világokba kalauzolják az olvasót. Műveinek könyörtelen intenzitása sokakban felidézi Gogol, Melville és Kafka különleges stílusát és témáit, így nem meglepő, hogy a kritikusok gyakran párhuzamot vonnak közöttük.
A Nobel-díj hivatalos weboldalán Krasznahorkait a közép-európai irodalom kiemelkedő epikus mestereként emelik ki, aki a Kafka és Thomas Bernhard által fémjelezett hagyományt képviseli. Művei az abszurd és groteszk elemekre építenek, amelyek túlzásaival sokkolják az olvasót. Ugyanakkor Krasznahorkaia művészetében felfedezhetők mélyebb, sokrétű rétegek is: a kelet felé irányuló figyelme révén meditatív, finoman csiszolt hangvételt is megjelenít, amely új dimenziókat ad az írásainak.
