**Kik is valójában a székelyek? - Egy különleges kiállítás válaszol Sepsiszentgyörgyön** A székelyek története és kultúrája mély gyökerekkel bír, amely évszázadok során formálódott. Sepsiszentgyörgyön egyedülálló kiállítás nyílik, amely rávilágít a széke

Kik is valójában a székelyek? A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum új, nagyszabású kiállítása erre a kérdésre próbál választ adni - tárgyakon, történeteken és emberi sorsokon keresztül. A Székelyek című tárlat kedden nyílik Sepsiszentgyörgyön, és több mint egy évig várja a látogatókat. A kiállítás a székely identitás gazdagságát mutatja be és egyúttal szembe megy a székelyekről élő sztereotípiákkal.

Október 21-én, kedden 18 órától különleges események sora várja az érdeklődőket a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Két jelentős esemény egyesül ezen a napon: a Székelyek című kiállítás megnyitójára és az Orbán Balázs-díj átadására kerül sor. Ne hagyja ki ezt az izgalmas ünnepséget, ahol a kultúra és a közösségi elismerés találkozik!

A kiállítás nem csupán a hagyományok megőrzésére összpontosít, hanem a székely néplélek gazdag világát is felfedi - a találékonyság, kitartás, vallásosság és sokszínű mentalitás megjelenésével. A kurátorok, dr. Kinda István és Gyarmati Zsolt, arra törekedtek, hogy a látogatók ne csupán múltidéző relikviákat találjanak, hanem egy élő, lélegző kultúrát, ahol a régi és az új harmonikusan fonódik össze.

A tárlat bátran merít az érzelmek tengeréből, hiszen nemcsak a múltra, hanem a jelenre is reflektál. Például látható lesz egy 1981-ből származó csíki hozomány, amely egy fiatal menyasszony számára készült, aki tragikus körülmények között, egy gázrobbanás áldozataként távozott az élők sorából. Az érzelmek mellett a sorsok összefonódását is megjeleníti egy másik történet: a cséplőgépbe esett leány balladája, melynek végkimenetele szerencsésen alakult, hiszen a baleset túlélője később boldog családot alapított. De nem csak a múlt eseményei kapnak hangsúlyt; a jelen is teret nyer a kiállításon, ahol egy 2024-es borvizes műanyag flakon idézi fel a borvizek vasas összetételét, és emlékeztet arra, miért nevezték egykor a bibarcfalviakat "rozsdásbelűeknek".

A kiállítás hét alapvető témakör köré épül, bemutatva több mint 100 különféle tárgyat és fényképet, kiegészítve 10 dokumentumfilmmel és interaktív eszközökkel, amelyek Székelyföld gazdag világát tárják fel. Dr. Kinda István hangsúlyozta, hogy céljuk "nem egy idealizált, mitikus ábrázolás" létrehozása volt, hanem egy élő, lélegző valóság bemutatása, ahol a népi kultúra, a kézművesség, a gasztronómiai hagyományok, a vallás és az identitás szervesen összefonódik.

A sepsiszentgyörgyi kiállítás három teremben és a folyosón kapott helyet, 360 négyzetméteren. A tárlatban digitális és interaktív elemek is vannak: a látogatók több száz népzenei részletet hallgathatnak meg, és akár meg is érinthetnek néhány tárgyat.

Gyarmati Zsolt, mint társkurátor, hangsúlyozta, hogy a sepsiszentgyörgyi kiállítás nem csupán a budapesti esemény átirata, hanem egyedülálló és sajátos értelmezést kínál.

Míg a magyar fővárosban egy nagy térben volt látható a anyag, itt tematizált, teremről teremre haladó koncepcióval dolgoztak: így a látogató könnyebben felismeri saját vidékét, egy kaput, egy viseletet vagy helyi tárgyat. Gyarmati szerint ez a megközelítés másféle, személyesebb élményt ad: "Itthon a mi közösségünknek szólunk -- és a látogatók rögtön felismerik a saját világukat."

Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a hétfői sajtótájékoztatón kiemelte:

Fontos, hogy megmutassuk önmagunkat, hiszen a tér, ahol élünk, a mi otthonunk. Az igazán lényeges dolgokat másoknak is látnia kell – a székelyeknek, a mellettünk élő népeknek és a turistáknak egyaránt. A székelységnek valóban vannak határai – fizikai, létszámbeli és politikai szempontból egyaránt –, de az igazi ereje a hitben és a közösségi tudatban rejlik. "Ha csupán a mindennapok monotonitásában éldegélünk, abból sosem születik semmi különös. Többet kell vállalnunk, mert hiszünk a székely néplélekben – abban a megfoghatatlan erőben, ami mindannyiunkban ott lakozik."

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, emlékeztetett arra, hogy a közös székely kiállítás ötlete már több mint húsz éve érlelődik. "Sokan kételkedtek abban, hogy ezt valaha megvalósíthatjuk - de álom nélkül semmi sem jöhet létre, és a szükséges támogatás idővel mindig megérkezik" – fogalmazott. Az első változat, amely már tízezrek érdeklődését felkeltette Budapesten, a Néprajzi Múzeummal való együttműködés, valamint tíz múzeum, különféle egyházi és civil szervezetek, és magánszemélyek közös erőfeszítése révén jött létre. Most pedig ez a kiállítás "hazatért" Székelyföldre, és ezúttal a helyi közösség számára készült.

A Székelyek kiállítás egyszerre tisztelgés a múlt előtt és tükör a jelennek. Megmutatja, honnan jöttünk, miben hiszünk, és merre tartunk. Miközben tárgyakat, történeteket, balladákat nézünk, talán mindannyian közelebb kerülünk a válaszhoz: kik is vagyunk mi, székelyek?

A sepsiszentgyörgyi kiállításmegnyitó után az Orbán Balázs-díj átadására is sor kerül, amelyet minden évben a Székelyföld Napok keretében osztanak ki. Három megye - Kovászna, Hargita és Maros - jelöl egy-egy személyt, idén Háromszék a házigazda.

A díj idei témája a népi kultúra ápolóit és továbbörökítőit, mint pedagógusokat, kézműveseket és népi mesterségeket oktatókat emeli ki. Tamás Sándor szavaival élve: "Amíg mi a család és a nemzet értékeiben gondolkodunk, mások csupán a jelen pillanatra fókuszálnak. Aki a nemzet jövőjét szem előtt tartja, annak hosszabb távú terveket kell készítenie, és ennek megfelelően felelősségteljesen kell döntéseket hoznia."