Felejthetetlen magyar zseni, aki messze túlszárnyalta a saját idejét | 24.hu

Kliegl József az 1800-as évek során két olyan forradalmi ötlettel rukkolt elő, amelyek jelentős hatással voltak a korabeli innovációkra.

Sok tehetséges emberrel kapcsolatban dobálóznak a "polihisztor", esetleg az "igazi reneszánsz ember" kifejezésekkel, de az 1795-ben, Baján született Kliegl Józsefről valóban elmondható, hogy kiemelkedő képességeket csillantott meg egymástól nagyon távol álló területeken is. Kliegl pesti egyetemi tanulmányai után katonatisztként kereste kenyerét, majd leszerelése után gazdatiszt lett, tanult a bécsi képzőművészeti akadémián, később pedig nyomdászként dolgozott, utolsó éveiben pedig a festményei eladásából tartotta fenn magát. Már ez is igen változatos pályafutás, Kliegl azonban a szabadidejében

Valódi szenvedélyét a különböző gépezetek megálmodása és tervezése iránti vonzalma adta.

Elsőként egy tengeralattjáró és egy mechanikus számológép koncepciójának finomításába kezdett, ám ezek a megoldások még nem kapták meg a maguk elismerését. 1835-ben azonban egy rendkívüli lelkesedéssel övezett új találmánnyal állt elő. A mechanikus nyomdai szedőgép, valamint a hozzá tartozó osztógép radikálisan lerövidíthette volna a szedési folyamatok időigényes menetét, és akár két tucat ember munkáját is pótolhatta volna. Sajnos nem maradtak fenn olyan részletes rajzok, amelyek alapján pontosan megérthetnénk a gépek működését, de az nyilvánvaló, hogy ezek a találmányok több voltak puszta elméleti vízióknál.

A feltaláló 1839-1840 között Pozsonyban tartott országgyűlés során bemutatta innovatív prototípusait, amelyek hatalmas lelkesedést váltottak ki a közönségből.

A hazai találmány kiválóságát a Kliegl támogatásával létrejött budapesti bizottság egyöntetűen elismerte, és felkérte a feltalálót, hogy elsődlegesen a teljesen működőképes osztógép megalkotására koncentráljon. Ez a forradalmi gép mindössze másfél óra alatt képes lesz egy ívre való ciceró betűt elosztani, míg jelenleg ennek a feladatnak a teljesítése tízszer hosszabb időt vesz igénybe.

"A gép, amely emberi beavatkozás nélkül, éjjel-nappal, mint egy precíz óramű, folyamatosan végzi a munkáját: nyolcszorosan képes építkezni. Kliegl úr szerint ez a gépe naponta legalább harminchat ívet képes elosztani! Azonban az osztógép hihetetlen sebessége miatt használhatatlanná válna, ha nem lenne összekapcsolva egy szedőgéppel. A már kiosztott szedőszekrények azonnal felhasználásra kerülnek. Az osztógép egy fogantyú segítségével működik, míg a szedőgép, mint egy zongora, klaviatúrával van felszerelve. A szedő itt csupán "játszik". A szerkezete rendkívül találékony és igazán lenyűgöző, ami lehetővé teszi, hogy a szedési folyamat olyan gyorsan haladjon, mint a beszéd. Ez nem csupán túlzás; ez a valóság."

A probléma csupán annyi volt, hogy hiába voltak a pesti bizottságok, Kliegl sohasem rendelkezett elegendő anyagi háttérrel ahhoz, hogy véglegesen tökéletesítse és megkezdje a gépe gyártását. Néhányan úgy vélik, hogy a század második felében Nyugat-Európában megjelenő szedőgépek valójában Kliegl ötletének másolatai voltak, de ezt nem tudjuk biztosan megerősíteni.

Egy másik, hatalmas érdeklődést kiváltó találmány, amely már az 1850-es években született, a hangjegyíró volt, amelynek sorsa szintén megtépázott. A zongora által megszólaltatott hangokból azonnali kottát létrehozó készülékről a Vasárnapi Újság lelkes írásban számolt be, ám sajnálatos módon az egyetlen, állítólag működő prototípus végül tönkrement és nyomtalanul eltűnt – csupán néhány nehezen értelmezhető vázlat maradt hátra tőle.

Kliegl egysínű vasútja és a vasútépítést forradalmasítani igyekvő sínlerakó mozdonya valóban figyelemre méltó ötletnek számított, de valószínűleg gazdasági szempontból nem volt életképes. A korszakban mások is hasonló kísérletekbe fogtak, ám ezek legtöbbször eredménytelenül zárultak. Elképzelhető, hogy Kliegl összes találmánya hasonló sorsra jutott volna, de sajnos nem kapott elegendő támogatást ahhoz, hogy megvalósíthassa őket. 155 évvel ezelőtt, szegénységben és elfeledetten távozott az élők sorából. Az ő emlékére talán a legjobb, ha úgy tekintünk munkáira, hogy nem a gépei voltak hibásak, hanem az a hiányzó anyagi háttér, amely lehetővé tehette volna számukra, hogy a valóságban is megvalósuljanak.