Tudd meg, hogy egyre többen választják ezt az innovatív módszert a zöldségek kertbe ültetésére: ez a titkos trükk valóban hatékony! - Agro Napló
A helytakarékosság az összes kertészeti termesztési ágazatban kulcskérdés. Gondoljunk csak bele, hogy ha egységnyi területen több növény állítható elő valamilyen módszerrel, mint korábban, akkor kisebb területen kell a gondozási, növényvédelmi munkákat elvégezni, ami az önköltség csökkenését eredményezi. Kicsiben és nagyban is.
A kiskertekben élhetünk a térbeli és időbeli elkülönítés lehetőségével. Az időbeli elkülönítés lényege a jól megválasztott növényi sorrend. Egy adott ágyás tavasztól őszig több növény számára is helyet adhat. Először valami korai, hidegtűrő, rövid tenyészidejű fajt teszünk bele, például hónapos retket, rukkolát, vagy tépősalátát. Májusban pedig mire ezeket betakarítjuk kerülhet a helyére paprika, vagy paradicsom, ami az első fagyokig terem majd. Ha ehelyett ismét egy nem túl hosszú tenyészidejű fajt tervezünk oda, például friss fogyasztásra karalábét (a tárolási fajták hosszú tenyészidejűek), akkor még az után is újabb rövid tenyészidejű utónövény kerülhet majd ugyanarra a helyre. Például téli retek, áttelelő hagyma, vagy fordoskel.
A térbeli elkülönítés nagyszerű példáját a klasszikus "három nővér" ültetési technikában találjuk, amelyet az őslakos indiánok mesterségétől tanultunk. Ebben a módszerben a kukorica, a bab és a tök harmonikus együttműködésben fejlődik. Ahogy a kukorica szárba szökken, a babnak lehetősége nyílik arra, hogy felfelé kapaszkodjon, így kihasználva a kukorica nyújtotta támaszt. Eközben a tökök a talajon elterülve terjednek, árnyékolva a földet, ezzel megakadályozva a gyomnövények burjánzását és csökkentve a talaj nedvességének párolgását. E három növény együttese tehát nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem okos megoldásként is szolgál egy területen, ahol három különböző kultúrnövény teremhet.
A dombos és magaságyások kialakítása nem csupán a hely hatékony kihasználását szolgálja, hanem a gondozást is megkönnyíti. A magasítás révén a növények ápolása egyszerűbbé válik, és optimális körülmények között a termelés is eredményesebbé válhat. Ezekben az ágyásokban könnyebben befolyásolhatjuk a talaj összetételét, mint ha a kertünk hagyományos talaján gazdálkodnánk. Az agrárerdészeti megoldások szintén jól alkalmazhatók kisebb területeken, és nem csupán a helykihasználás szempontjából előnyösek. Egy frissen telepített erdő esetében például évekig folytathatunk kertészeti tevékenységet a sorok között, amíg a fák lombja nem záródik be, így árnyékot nem biztosítanak. Ezek a fiatal fák ideális mikroklímát teremtenek, amely segíti a közöttük növekvő zöldségek nyári napégéstől való megóvását. A fasorok között lehetőség nyílik lucerna, fűszernövények és gyógynövények termesztésére is. Érdekes megoldás a szarvasgombával beoltott mogyorócsemeték használata. Ezzel a megközelítéssel szintén évekig termelhetünk zöldségeket, majd amikor a fák megnőnek, a zöldségtermesztés háttérbe szorul, helyette viszont szarvasgombát és mogyorót szüretelhetünk. A faanyag kitermelése pedig az állomány elöregedése után válik lehetővé, így a növények adta előnyök hosszú távon is fenntarthatók.
A csírazöldség és mikrozöld termesztő üzemekben mivel a növények nevelése amúgy is mesterséges megvilágítás mellett zajlik, több szintes polcrendszeren, igen helytakarékos módon történik a termesztés. Gondoljunk csak bele, hogy ha erre a célra van egy garázsban 20 négyzetméter, akkor, ha öt emeletes polcokon termeszt valaki mikrozöldet, akkor az 100 négyzetméteres termesztőfelületnek felel meg. Jól átgondolt növényváltással egy kis kertben is nagyban fokozható a termelés hatékonysága, de erre világviszonylatban is vannak kísérleti projektek. Arra is, hogy az egyébként termesztésre alkalmatlan területeken, például a vízfelszínen lehessen termelni.
A Föld vízkészletének hatalmas többsége, 97 százaléka, sós vízként található meg az óceánokban, míg csupán 1 százaléknyit foglal magába a jég. Ennek következtében mindössze 2 százalék áll rendelkezésünkre édesvízként, amit valóban hasznosíthatunk. Nyugaton sokáig természetesnek vettük, hogy az ivóvíz folyamatosan elérhető, így ritkán gondolunk arra, hogy a világ más részein emberek számára ez a legnagyobb luxus. Nehezen ismerjük el, hogy ez a vízkészlet véges, pedig a földi élet fenntartása édesvíz nélkül szinte elképzelhetetlen.
Az utóbbi években a tengerszint emelkedése következtében egyre több terület válik terméketlenné. A sós víz beszivárgása súlyosan károsítja az édesvíz készleteket, vagy egyszerűen elárasztja a part menti övezeteket. Ennek következtében egyes földterületek a megnövekedett sótartalom miatt már nem alkalmasak mezőgazdasági termelésre. A szikes talajok arányának növekedése is a klímaváltozás egyik súlyos következménye. Ezen a területen csupán néhány növényfaj képes megélni, így a vegetáció rendkívül szegényes. Ezért létfontosságú, hogy új, a sótartalommal szemben ellenállóbb élelmiszernövényfajokat keressünk és honosítsunk meg. Miközben a termőföldek és az édesvíz készleteink drámai mértékben csökkennek, a lakosság élelmiszerellátása egyre sürgetőbbé válik, és a légszennyezés problémája is egyre égetőbb kihívást jelent.
Egy innovatív szerkezettel új lehetőségek nyílnak meg a tengeri növénytermesztés terén. A Cristiana Favretto és Antonio Girardi által tervezett lebegő üvegház, más néven Jellyfish Barge, ígéretes megoldást kínál a mezőgazdasági kihívásokra. Ez a vízen úszó konstrukció szinte minimális energiaigénnyel működik, mégis számos előnnyel rendelkezik. A moduláris, bővíthető fa vázszerkezet 96 műanyag hengerre támaszkodik, lehetővé téve a stabil lebegést a vízfelszínen. Fontos szempont volt, hogy minden felhasznált anyag újrahasznosítható legyen, sőt, ha lehetséges, preferálják az újrahasznosításból származó elemeket. Ez a különleges rendszer képes édesvizet előállítani a tengervízből, csupán napenergia segítségével. A Földközi-tenger klímájában ez napi több mint 200 liter friss vizet jelent. Ezt a vizet a növénytermesztés során használják fel, bár a keletkező víz túltisztított, így 10%-ban tengervizet kevernek hozzá az ásványi anyagok pótlására. Érdekessége, hogy a növények termesztése itt termőföld nélkül valósul meg.
