Irán drámai helyzetben van: miért nem adja meg magát az ajatollah?

Az iráni haderő gyakorlatilag tehetetlen az izraeli bombázások folyamatos áradatával szemben. A légvédelem szinte működésképtelen, a katonai vezérkar súlyosan megrongálódott, és az ajatollah egy bunker mélyén rejtőzködik. Donald Trump amerikai elnök bármikor aktiválhatja a B-2 Spirit bombázókat Irán ellen, hogy véglegesen letartóztassa a perzsa állam nukleáris programját, katonai hatalmát és esetleg politikai vezetését is. Iránnak nem lenne nehéz elkerülnie a legrosszabb kimeneteleket: csupán annyit kellene tenniük, hogy bejelentik, lemondanak atomprogramjukról és ballisztikus rakétáikról. Az ajatollah azonban alig pár percre értesítette a világot, hogy nem hajlandók megadni magukat. Nézzük meg, mi állhat ennek a határozott ellenállásnak a hátterében.

Több írásban is foglalkoztunk már azzal, hogy az iráni fegyveres erők néhány nap leforgása alatt kritikussá vált helyzetbe sodródtak. Az izraeli légierő gyakorlatilag zavartalanul tevékenykedik az ellenséges légtérben, és hatékonyan csökkenti a perzsa állam katonai potenciálját. Az igazság az, hogy folyamatosan megindulnak a ballisztikus rakétatámadások Izrael irányába, azonban ezek eddig nem tudtak jelentős károkat okozni az iráni haderő eszközeiben.

Donald Trump amerikai elnök tegnap este többször is egyértelműen arra utalt, hogy ha Irán nem adja meg magát, az Egyesült Államok be fog lépni a háborúba: ez Irán számára azért kifejezetten kellemetlen, mert az USA bombázóflottája le tudja rombolni Fordót és az iszfaháni komplexumot is, olyan létesítményeket, melyek 200-500 méterrel a föld alá vannak ásva.

Ma délután Ali Hámenei, Irán legfőbb vallási és politikai vezetője, kifejtette véleményét arról, hogy...

Teherán nem hajlandó megadni magát.

az Egyesült Államok pedig csak "helyrehozhatatlan károkat" fog okozni azzal, ha beavatkozik a háborúba.

Joggal merül fel a kérdés: ha Irán tényleg ilyen szörnyű helyzetben van és Amerika beavatkozásával csak rosszabb lesz a helyzet, mégis miért nem adja meg magát az ajatollah?

A válasz lényegében annyi, hogy…

Hámenei valószínűleg úgy látja, a megadással még rosszabb helyzetbe kerül, a fegyveres ellenállás folytatásával még érhet el eredményeket.

A jelenlegi stratégiai megközelítés valószínűleg a következőképpen alakul: Irán abban bízik, hogy sikerül megakadályoznia az Egyesült Államok beavatkozását a konfliktusba. Ha ezt a helyzetet néhány hétig el tudják húzni, talán képesek lesznek "kifárasztani" Izraelt, ami arra ösztönözheti őket, hogy mérsékeljék háborús céljaikat, és nyitottabbá váljanak a nukleáris programjukkal kapcsolatos kompromisszumokra.

Ehhez nem szükséges Izrael legyőzése: elegendő, ha kiderül, hogy nem képesek önállóan megsemmisíteni az iráni bunkerrendszereket, felszámolni a rakétakészleteket vagy megakadályozni a nukleáris programot.

A precíziós rakéták készlete csökken, a bunkerrombolók egyre fogynak, és az elfogórakéták is kifogynak. Lehetséges, hogy néhány rendkívül drága vadászgép is a földre zuhan, ugyanakkor Izrael területére egyre több iráni ballisztikus rakéta csapódhat be. Az Egyesült Államok bizonyos ideig szilárdan támogatni fogja Izraelt, ám egy ilyen rendkívül költséges konfliktus elhúzódása súlyos anyagi és politikai nyomást gyakorolhat Washingtonra is.

Ha az izraeli offenzíva alábbhagy, és sikerül megakadályozni, hogy az Egyesült Államok beavatkozzon, lehetőség nyílhat arra, hogy Washington és Jeruzsálem is engedjen követeléseiből. Ez azt jelentheti, hogy például nem a teljes uránkészlet felszámolását, hanem csupán annak csökkentését szeretnék elérni. Irán esetleg megtarthat néhány ballisztikus rakétát, és nem szükséges jelentősen korlátozniuk drónképességeiket. Valószínűleg ebben a forgatókönyvben reménykedik az ajatollah.

Irán legfőbb vezére alighanem úgy látja: ha Irán elveszti nukleáris képességeit és ballisztikus rakétáit is, ezzel egyfajta örökös "sakkhelyzetbe" kerül:

Izrael, az USA és a régió szunnita hatalmai lényegében bármikor úgy dönthetnek, hogy "befejezik a munkát" és rezsimváltást hajtanak végre Iránban, olyan megalázó módon likvidálva a teheráni elitet, mint ahogy például Szaddam Husszein néhai iraki diktátort is megölték. Mindemellett az is lehet, hogy az ajatollah attól tart: ha most veszít, az iráni belső ellenzék olyan erős lesz, hogy végül saját polgártársai rángatják majd ki a bunkeréből és akasztják fel Teherán főterén.

Egy szó, mint száz: ha Irán beleegyezne a kapitulációba, az drámai módon megingatná védelmi képességeit és a rezsim stabilitását. Ilyen esetben valószínűleg csupán idő kérdése lenne, hogy hatalomváltás következzen be, akár külső beavatkozás, akár belső nyomás révén. Ezzel szemben a harcok folytatása egy aprócska lehetőséget nyújt arra, hogy Irán ne kerüljön teljesen védtelen helyzetbe a jelenlegi konfliktus során.

Ezért az ajatollah még nem hajlandó letételni a fegyvert. Az Egyesült Államok beavatkozása viszont akár azt is eredményezheti, hogy a helyzet véglegesen tarthatatlanná válik. Elképzelhető, hogy ekkor Irán legfőbb vezetője inkább azt választja, hogy "iszlám világ mártírjaként" lép fel, semmint hogy passzívan nézze, ahogy ellenségei lassan kikezdik a teheráni rezsim alapjait.