A kóbor macskák etetésének jogi helyzetéről döntött a Kúria, és ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés: vajon illegális-e ez a tevékenység? Az állásfoglalás pontosan megvilágítja a helyzetet és irányt mutat a macskák sorsával kapcsolatban.

A helyzet számos izgalmas kérdést vet fel: vajon megengedett-e a kóbor macskák etetése, milyen módon tehetjük ezt, és ütközik-e bármilyen jogszabályba vagy közegészségügyi aggályba? Az utcasarkokon látható, a szomszédok türelmét próbára tevő macskák rendszeres etetése és odaszoktatása kapcsán a Kúria már többször is kifejtette álláspontját.

Jelenleg körülbelül 3 millió kóbor macska élhet Magyarországon. Ez a lenyűgöző szám valójában még sokkal nagyobb populációt is takarhat, mivel az ivaros macskák rendkívül gyorsan szaporodnak. Egyetlen anyamacska évente akár háromszor is vemhes lehet, és 10-15 kölyköt is világra hozhat. Ezek a kis cicák pedig általában féléves korukra már ivaréretté válnak, így a kóbor macskák száma folyamatosan növekedhet.

Egyes becslések alapján egyetlen macskapáros utódainak és leszármazottainak száma a harmadik év végére akár 400-ra is nőhet, míg az ötödik évre már meghaladhatja a 10 000-et.

Természetesen a kölykök közül nem mindegyik éri meg az ivarérett kort, hiszen számos tényező, mint a különböző betegségek, a macskanátha, a ragadozók, valamint az emberi tevékenységek is jelentősen csökkentik a számukat. A helyzet mégis aggasztó, mivel a természetes ökoszisztémában, még ha almonként csupán egyetlen utód túlél, az őshonos, védett hüllőfajok és a madárpopuláció is megsínyli jelenlétüket. Ezért jogosan merül fel a kérdés: érdemes-e, sőt, szabad-e etetni ezeket az állatokat, ha célunk egy felelősségteljes és környezettudatos életmód fenntartása?

A Kúria állásfoglalása alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy bár sokan jelzik a helyi jegyzők felé az illegálisnak vélt kóbor macskák etetését, valójában nem áll fenn tilalom a gondoskodásukra. Érdemes megvizsgálni, hogyan segíthet a macskák populációjának szabályozásában, ha az emberek folyamatosan jelen vannak a faluszéli kóborkák és városi utcai macskák életében. De először nézzük meg, milyen lépéseket tehetünk a javukra:

A Kúria már számos alkalommal megerősítette, hogy az állatok közterületen történő etetése, feltéve, hogy nem okoz szennyeződést, nem lépi túl a jogi normák határait, így nem vonható felelősségre a helyi önkormányzati szabályozás keretein belül.

-fogalmazta meg a Bojtár Telefonos Állatvédő Jogsegélyszolgálat friss posztjában.

Mint írják, amennyiben a kóbor állatok etetése szennyezéssel jár, úgy az önkormányzat szankcionálhatja saját hatáskörében. Ha tehát figyelünk arra, hogy környezetünk rendben legyen, etethetjük a kóbor macskákat.

Az állatok etetése és gondozása jelentősen javítja életben maradási esélyeiket, és ezzel párhuzamosan fokozza a szaporodásuk lehetőségeit is. Így egészséges utódok jöhetnek a világra, akik tovább gyarapítják a kóbor macskák közösségét.

Az elvadult macskák ivartalanítása jelentős kihívásokat jelent, mivel ez a folyamat sokkal időigényesebb és erőforrás-igényesebb, mint a szocializált állatok esetében. Az élve fogó csapdák segítségével történő befogás, a kolóniák elszállítása és ivartalanítása igazi logisztikai feladat, amely sok türelmet és kitartást igényel. Ezzel szemben egy, az emberekhez hozzászokott macska esetében a folyamat általában sokkal simábban zajlik. Szerencsére számos településen szerveznek már ivartalanítási akciókat, ahol az önkormányzatok aktívan támogatják a lakosokat abban, hogy a saját vagy a környékbeli macskákat ingyenesen ivartalaníthassák helyi állatorvosok segítségével. A hazánkban is egyre elterjedtebb TNR-módszer (trap-neuter-return – csapdázz-ivartalaníts-helyezd vissza) lehetőséget ad arra, hogy évente több száz macskát ellássanak. Azok, akik nem alkalmasak gazdásításra, szocializációs problémáik miatt, visszakerülnek saját területükre, így biztosítva a kolónia stabilitását és egészségét.

A szelídebb, emberi környezethez szokott macskák, különösen a kölykök, sokkal nagyobb valószínűséggel találnak szerető gazdira az állatbarátok körében. Ha jól tápláltak, egészségesek és már megszokták az emberek társaságát, akkor bizonyára vágynak is arra, hogy a közelükben lehessenek.