Idén újra megjelenik a nyugdíjasokat legjobban fenyegető kihívás, amely komoly aggodalmakat ébreszt.

A nyugdíjak növekedése szorosan összefonódik a nyugdíjigénylés évével, ami elkerülhetetlenül ahhoz a helyzethez vezet, hogy a nyugdíjasok fokozatosan eltávolodnak az aktív munkavállalóktól.

Mint korábban említettük, január 1-jén 3,2 százalékkal növekedtek a nyugdíjak, valamint számos egyéb ellátás, hiszen az idei költségvetési törvényben ennyi inflációs mérték szerepel.

A Statista elemzései alapján megállapítottuk, hogy az európai lakosság átlagosan körülbelül 12 egészséges évet élhet a nyugdíjba vonulást követően. Ezzel szemben Magyarország esetében ez az időtartam csupán 8-11 évre tehető.

A tapasztalatok szerint nem elhanyagolható, hogy valaki folyamatos elszegényedést él meg, vagy inkább a viszonylag stabil anyagi helyzetét élvezi ezekben az években. De vajon mi határozza meg ezt a különbséget?

A KSH legfrissebb adatai szerint minden harmadik nyugdíjas a szegénységi küszöb alatti havi járulékot kap, és minden hatodik nyugdíj a mélyszegénységi küszöbnél is alacsonyabb - emlékeztetett Farkas András nyugdíjszakértő, aki szerint az aktív keresőkhöz viszonyított nyugdíjas szegényedés a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjemelés eltérő alapelveiből és eljárásaiból fakad.

A magyar öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő hosszától és a nettó életpálya-átlagkereset összegétől függ. Utóbbit pedig a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve is.

A nyugdíjak értéke a megállapítás évében előtti országos nettó átlagkeresetek nominális növekedésének figyelembevételével alakul, amit a valorizációs folyamat eredményez. Ennek köszönhetően egy frissen megállapított nyugdíj viszonylag jól tükrözi a bérszínvonal változásait.

A nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintje alapján történik a korábbi évek jövedelmeinek figyelembe vétele, ami 1988 óta érvényben van. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre inkább felerősödik az a tendencia, amely szerint a nyugdíjigénylés időpontja meghatározó hatással bír a nyugellátás összegére. 2025-ben ez a jelenség tovább fokozódik. Ez azt jelenti, hogy ha a jogosult késlekedik a nyugdíj iránti kérelmével, akkor még a hasonló pályafutású egyének között is kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülhet.

Miközben a valorizáció során az újonnan megállapított nyugdíjak alapját képező életpálya-átlagkereset összegét a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresetéhez igazítják, addig a már megállapított nyugdíjak emelése kizárólag az infláció mértékétől függ. A bérszínvonal változását már nem veszik figyelembe a nyugdíjak évente történő kiigazításánál.

Az inflációhoz kizárólagosan igazodó nyugdíjemelés elkerülhetetlenül a dolgozóktól való leszakadáshoz vezet, ami a nyugdíjasok relatív elszegényedésének folyamatát idézi elő. Ez nem csupán a nyugdíjasok közötti különbségek növekedéséhez járul hozzá, hanem a nyugdíjas társadalom belső feszültségeit is fokozza. Az évről évre halmozódó értékvesztés a korábban megállapított nyugdíjak esetében egyre égetőbb problémát jelent, hiszen a később megállapított nyugdíjak folyamatosan veszítik el vásárlóerejüket.

Valójában nem a nyugdíjas csúszik lefelé, hanem a csúszda épül mögötte fölfelé. Aki például 2017-ben vált nyugdíjassá, jobban érzi magát a 2016-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest, hiszen a nyugdíját 7,8 százalékkal magasabb valorizációval számították, mint a 2016-osokat, ráadásul a 2016-os (és korábbi) nyugdíjakat csak 2,4 százalékkal emelték 2017-ben.

Aki 2018-ban vált nyugdíjassá, jobban érzi magát a 2017-ben (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest, hiszen a nyugdíját 12,9 százalékkal magasabb valorizációval számították, mint a 2017-es nyugdíjakat, ráadásul a 2017-es (és korábbi) nyugdíjakat csak 3 százalékkal emelték 2017-ben.

Aki 2019-ben vált nyugdíjassá, jobban érzi magát a 2018-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest, hiszen a nyugdíját 11,3 százalékkal magasabb valorizációval számították, mint a 2018-as nyugdíjakat, ráadásul a 2018-as (és korábbi) nyugdíjakat csak 3,4 százalékkal emelték 2017-ben.

Hasonlóképpen, aki idén megy majd nyugdíjba, minden korábbi évben megállapított nyugdíjjal rendelkezőhöz képest sokkal jobban érezheti magát, hiszen például a 2024-ben megállapított nyugdíjakhoz képest az ő nyugdíját várhatóan 13,6 százalékkal magasabb valorizációval számítják, miközben a 2024-ben és korábban megállapított nyugdíjak összegét csak 3,2 százalékkal emelték.

Farkas András hangsúlyozza, hogy az Európai Unió minden tagállama folyamatosan azon dolgozik, hogy megtalálja a legoptimálisabb megoldásokat a nyugdíjak fenntartására és javítására. A kormányok három fő irányt vehetnek figyelembe e cél eléréséhez:

Egyes további tagállamok esetében a vegyítés során a nyugdíjak emelésénél teljes mértékben figyelembe veszik az inflációt, emellett pedig, amennyiben van reálbérnövekedés, azt is egy előre meghatározott százalékban belevonják a számításba. A nyugdíjemelés mértékét tehát az érintett országok a következő szempontok figyelembevételével állapítják meg: