Ronald Reagan pályafutása során, miután a hollywoodi westernfilmek világában tett szert hírnévre, a politika irányába orientálódott.

Csak beiktatása után, egy kislány tanácsára növesztett szakállat Lincoln

Ronald Reagan 1911. február 6-án látta meg a napvilágot az Illinois állambeli Tampicó varázslatos kisvárosában. A konzervatív értékek elkötelezett képviselője lett, ám gyermekkorát egy demokrata érzelmű családban töltötte, ahol Franklin D. Roosevelt elnök iránti tisztelet hatotta át a mindennapokat. Apja, John Edward Reagan, ír gyökerekkel rendelkező katolikus cipőkereskedő volt, akinek alkoholproblémái miatt a családot protestáns édesanyja, Nelle Reagan igyekezett összetartani.

Az albertai Eureka College diákjaként szociológiai és közgazdasági ismereteket sajátított el. A harmincas években rádióbemondóként, majd sportriporterként dolgozott. Színészi pályafutását 1937-ben kezdte a hollywoodi filmiparban, ahol főként westernfilmekben szerepelt, ám a főszerepek elnyerése ritkán adatott meg számára. 1942 és 1946 között a haditengerészeti légierő kötelékében szolgált, ahol a századosi rangot is elérte.

Első felesége, Jane Wyman színésznő, 1940-ben lépett az életébe, ám kilenc év elteltével elváltak egymástól. Második házasságát 1952-ben kötötte Nancy Davisszel, aki férje mellett hűséges partnerként állt meg élete végéig. Az ötvenes évek és a hatvanas évek eleje a televíziós iparban eltöltött időszak volt számára, és egy ideig a Filmszínészek Egyesületének elnöki posztját is betöltötte.

A világ egy hatalmas színpad volt az 1960-as évek környékén, ahol mindenki a saját szerepét játszotta. Az emberek élete egy végtelen előadás, tele drámával, vígjátékokkal és néha tragédiákkal. Az utcákon járva a különböző karakterek, stílusok és történetek keveredtek, mintha a világ minden sarkában más-más darabot adtak volna elő. A zenei háttér, a divat és a társadalmi mozgalmak mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az időszak valóban színházi élmény legyen, ahol a közönség és a színészek egyaránt aktív résztvevői voltak a globális előadásnak.

A hatvanas évek közepén lépett be a politikai porondra, ekkor már a republikánus eszmék iránti elkötelezettségéről volt ismert. 1967-ben Kalifornia állam kormányzójává választották, és ezt a fontos tisztséget 1974-ig betöltötte. Ekkorra Kalifornia az Egyesült Államok legfejlettebb államává vált, jelentős fejlődést és modernizációt hozva magával.

Nancy és Ronald 1964-ben találkoztak Kaliforniában, ahol a napfény és a tengerpart varázsa egy új fejezet kezdetét jelentette számukra.

Ronald Reagant 1980-ban választották meg az Egyesült Államok elnökének. Hatvankilenc éves volt ekkor, az Egyesült Államokban még sosem választottak meg ilyen idős elnököt. 1984-ben újra indult az elnöki posztért, és óriási arányú győzelmet aratott a demokrata párti Walter Mondale felett, aki az 50 állam közül csak szűkebb pátriájában, Minnesotában tudta megelőzni ellenfelét.

1981 márciusában egy merényletet próbált végrehajtani John W. Hinckley, akit a bíróság végül beszámíthatatlannak nyilvánított. Hinckley vallomása szerint cselekedetével a híres színésznő, Jodie Foster figyelmét és elismerését kívánta elnyerni.

Reagan 1983-ban állt elő - részben Teller Ede atomfizikus sugallatára - a csillagháborús programnak nevezett Stratégiai Védelmi Kezdeményezéssel. Ugyanabban az évben katonákat küldött a karib-tengeri Grenada elfoglalására, ahol baloldali puccs döntötte meg a helyi kormányt.

1986-ban amerikai katonai gépek líbiai célpontokat bombáztak, válaszul egy nyugat-berlini diszkóban történt robbantásra, amely két amerikai katona életét követelte. Reagan 1987-ben, Nyugat-Berlinben, a hírhedt berlini fal előtt mondott el emlékezetes beszédében felszólította Mihail Gorbacsov szovjet vezetőt: "Mister Gorbacsov, bontsa le ezt a falat." Az események nem csupán a hidegháborús feszültségeket tükrözték, hanem a világpolitika alakulására is nagy hatással voltak.

Reagan legnagyobb ballépése az úgynevezett Irán-kontra botrány volt második elnöksége idején, amikor Amerika titokban fegyvereket adott el Iránnak, s a befolyt pénzből a nicaraguai baloldali sandinista kormány ellen harcoló kontrákat támogatta fegyverrel. Reagan tagadta, hogy tudott volna az ügyletről.

Gazdaságpolitikája, amelyet gyakran "reaganomics"-ként emlegetnek, Milton Friedman neokonzervatív közgazdász Nobel-díjas elvein nyugodott. Hivatalba lépése után az Egyesült Államok történetében példa nélküli mértékű jövedelemadó-csökkentést indított el. Bár költségvetési szigorúságot hirdetett, amikor 1989 januárjában távozott, jelentős hiányt hagyott maga után.

A televízión keresztül eljuttatott üzenetek 1981-ben rendkívül hatékonyan célozták meg a lakosságot.

Reagan visszavonulása után egy időre a National Review című konzervatív folyóirat szerkesztőbizottságának élére állt. 1994 novemberében felfedte, hogy súlyos Alzheimer-kórban szenved, amely fokozatosan pusztítja el az agysejteket, és tudatvesztést idéz elő. Élete végső hónapjaiban már a feleségét, Nancy-t sem ismerte fel; ő maga úgy fogalmazott, hogy Reagan egy elérhetetlen távolságra került tőle. Végül 2004. június 5-én, tüdőgyulladás következtében távozott az élők sorából.

A meggyőződéses antikommunista Ronald Reagan a békeidők egyik legnagyobb arányú fegyverkezésével, csillagháborús programjával kifullasztotta és a csődbe taszította az általa a "gonosz birodalmának" nevezett Szovjetuniót, és előkészítette a kommunizmus bukását.

Reagan elnök tisztelői úgy vélik, hogy az ő érdemei révén a Nyugat sikeresen, egyetlen lövés nélkül zárta le a hidegháborút. Konzervatív forradalma nemcsak a politikai tájat formálta át, hanem a Republikánus Pártot is jelentős módon átalakította, amelynek hatása a mai napig érezhető. A Republikánus Pártban Abraham Lincoln, aki az 1861-65-ös polgárháború során megőrizte az ország egységét és hozzájárult a rabszolgaság felszámolásához, után Reagan az egyik legelismertebb elnök.