Hol töltenéd a karácsonyt? És hol fogsz ünnepelni végül? - Külföldön élő magyarok élményei és történetei.

Tavaly körülbelül 36 ezer ember döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot, az elmúlt tizenhárom év során pedig - a KSH statisztikái alapján - 326.215 fő távozott hazánkból. Nyilvánvaló, hogy sokan visszatértek azóta, de ez a szám mégis rendkívül magas. Egy dolog biztos: sokaknak okoz komoly fejtörést, hol ünnepeljék a karácsonyt. Itthon? Vagy valahol máshol, ahol a szívük otthonának érzi? Héda Veronika, aki már számos országban élt, jelenleg francia férjével és három gyermekükkel Magyarországon találta meg a boldogságot. Az ő tapasztalatait olvashatjátok a hazáról és a karácsonyi ünnepekről, de hogy még teljesebb képet kapjunk, más kitelepült családokat is megkérdeztünk az ünnepi szokásaikról. Mi pedig nagyon kíváncsiak vagyunk a ti történeteitekre is!

Amikor egyetemistaként külföldön töltöttem egy szemesztert, egyértelmű volt, hogy karácsonyra hazautazom.

Haza, azaz Magyarországra a szüleimhez. Az ünnepek végeztével aztán szépen visszazötyögtem a vonattal a varsói koliba, és befejeztem az egyetemi félévet. Hasonlóan csinálják nálunk a nagycsaládban az aktuálisan egyetemista fiatalok: bár ők az egész képzést külföldön végzik, a tanítási szünetekben rendszerint hazalátogatnak, így alap, hogy ők is ott ülnek a karácsonyi asztalnál, mint minden évben.

A francia férjemmel és az első gyerekünkkel két évig éltünk Lengyelországban. Nekem még akkor is teljesen természetes volt, hogy karácsonyra "hazajövünk", pedig Magyarországon nem volt saját otthonunk, és azt sem mondhatnám, hogy a szüleimmel nagyon szoros lett volna a kapcsolatom. A fizikai távolság viszont megérlelte bennem a vágyat, hogy az ünnepeket együtt töltsük, így ilyenkor családilag letáboroztunk a régi gyerekszobámban.

Már a harmadik gyerekünk is megszületett, és újra Magyarországon éltünk, mire elszántam magam, hogy az ünnepeket a férjem családjával töltsük Franciaországban.

Tudom, hogy ez a gondolat elsőre talán meglepőnek tűnik, mintha a saját, jól megszokott világom keretein belül nem férne el az ünneplés más formája. Pedig ez egyáltalán nem jellemző rám! Valójában imádom felfedezni a világot, új kultúrákat és hagyományokat megismerni, más emberek életébe belemerülni. Annyira vonz az utazás, hogy akár a családommal együtt is szívesen elvegyülök helyiek között, például kanapé surfing keretében, vagy önkéntesként segítek a munkájukban, mindezt csak azért, hogy igazán átélhessem a mindennapjaikat.

Ez egy olyan különleges időszak, amikor egy rövid időre lecsukom a kíváncsiságom hatalmas kapuját, amely egész évben nyitva állt előttem.

Ilyenkor nem vágyom az utazásra, de még az újdonságokra se nagyon, csak ugyanazt szeretném csinálni, amit minden évben ugyanekkor.

A mézeskalács sütés varázslatos pillanataiban a konyha egy igazi mesés birodalommá alakul. A liszt szitálása és a ragacsos tészta kézhez tapadása közben mindenütt fehér porfelhők szállnak, miközben az illatos fűszerek körbelengik a szobát. A tészta gyúrása közben az ujjaid között érzékelheted a méz édességét, és ahogy az összes hozzávaló egyesül, egy új élmény születik. A konyha falai a kreativitás színterévé válnak, ahol a ragacsos tésztával való küzdelem és a mézeskalács formák kialakítása közben a vidámság és a nevetés is ott lebeg a levegőben.

Izgalommal állok a sütő előtt, miközben figyelem a bejglit, és sajnos újra és újra azt tapasztalom, hogy a tésztája megint csak repedezni kezdett.

- a megszokott karácsonyi dallamok végtelen ismételgetése helyett valami új és friss melódiát játszani.

- Sietve léptem be a templom ajtaján a pásztorjátékra, miközben a hátsó padsorból csak a pásztorok kucsmájának szegélyét pillanthattam meg.

- megint karácsonyi dalokat fújni és csodálkozni, hogy a második versszak szövege még mindig nem megy

Üljetek le a rokonokkal egy szép asztal köré, ahol csendesen, de figyelmesen érdeklődhetünk egymás hogylétéről. Fontos, hogy a beszélgetés ne legyen sem túlságosan tolakodó, sem pedig felszínes, hanem inkább egy olyan kellemes és őszinte párbeszéd, ami közelebb hoz minket egymáshoz.

Kóstolj bele a bejglibe, és csodálkozz, hogy mások miért nem tapasztalják meg a repedések misztériumát.

Elbűvölve szemlélem a mások által készített mézeskalácsokat, melyek csodás díszítései szemet gyönyörködtetőek. Amikor beleharapok az egyikbe, kárörvendő örömmel állapítom meg, hogy bár a külseje lenyűgözőbb, az íze mégis szárazabb az én alkotásomnál. Hogy az ízélményt fokozzam, gyorsan leöblítem egy pohár forralt borral, ami felmelegíti a szívemet és fűszerezett boldogsággal tölti el a pillanatot.

- végül, a színes program érdekében karácsonyi dallamokat hallgassunk és énekeljünk együtt...

Hogyan illeszkedne bármilyen más dolog ebbe a kőbe vésett forgatókönyvbe?!

Franciaországban eltöltött egyetlen karácsonyunk igazán varázslatos és ízletes volt, de valami mégis csak hiányzott a hangulatból. Hoztam magammal mákot, és a konyhában elkészítettem a hagyományos bejglit, sőt, még néhány magyar karácsonyi dalt is elénekeltem a karácsonyfa mellett, ám a szívemben egy kis űr maradt.

Odaszállítottam a bőröndben a karácsony jól bevált receptjét minden hozzávalóval együtt, mégsem lett olyan az íze, mint máskor.

De hát hogy is lehetett volna, amikor nem voltunk otthon?!

Épp ezért érdekelt nagyon, hogy vannak ezzel a kérdéssel azok a magyar családok, akik külföldön élnek - akár rövidebb, akár hosszabb ideje. Hazajönnek Magyarországra karácsonykor? Sikerül kialakítaniuk a saját szokásaikat, amitől nekik karácsony a karácsony - bárhol is ünnepelnek a világban? Mi a titkos recept? Az alábbiakban négy expat karácsonyi történetét olvashatjátok!

Dorka 2022 karácsonya előtt néhány nappal indult el Spanyolországba, ahol magyar férjével és három kisgyerekükkel kezdtek új életet. Azóta még sosem látogatták meg hazájukat teljes létszámban, így az idei ünnepek különleges jelentőséggel bírnak számukra: ez lesz az első alkalom, hogy együtt térnek haza. Már most érzik, hogy a hazalátogatás megszervezése és az azt követő pihenés igazi kihívást jelent majd számukra, hiszen a család összes tagjának igényeit figyelembe kell venniük.

Két teljes hetet szánunk Magyarország felfedezésére, ennek szervezését már a nyár közepén megkezdtük. Az egyik legnagyobb kihívást a megfelelő szállás megtalálása jelentette. Szerencsére végül kedves rokonoknál fogunk megszállni, amiért igazán hálásak vagyunk, hiszen öt fős családot elhelyezni nem kis feladat. Emellett azt is el kellett döntenünk, hogy ki fog gondoskodni a Spanyolországban maradó kutyánkról és macskánkról az utazás alatt. Őszintén szólva, ez az utazás rengeteg energiát igényel tőlünk, és bár izgatottan várjuk, hogy találkozhassunk a család többi tagjával, tisztában vagyunk vele, hogy a visszafogott, kissé magányos életmódunkhoz képest ez mentálisan és szociálisan elég megterhelő élmény lesz a gyerekek számára. Már most emlegetjük a férjemmel, hogy a következő két karácsonyt ismét itthon, Spanyolországban szeretnénk tölteni.

Veronika húsz éve él Svédországban magyar férjével, mindhárom gyerekük ott született. Számukra az utazás kiiktatása hozta meg a békét a karácsonyhoz.

Amikor a legidősebb gyermekünk még csak aprócska volt, minden évben nagy lelkesen indultunk haza az ünnepekre. Mindig izgalommal vártuk, hogy éppen melyik nagyszülőnél ünnepeljük a szentestét, így minden alkalommal új élményekkel gazdagodhattunk.

A helyzetünk különös kihívások elé állított minket: a szüleink 300 kilométerre laknak egymástól, és az utazások során egyre inkább megéreztük a nehézségeket. December 25-én, amikor útnak indultunk, a plüssállatokkal és cumisüvegekkel teli extra bőrönd mellett a babakocsi is teljesen megpakolva várta, hogy belevágjunk a kalandba. Az ünnepi hangulat azonban mintha egyre távolabb került volna tőlünk a sok holmi és a fárasztó út miatt.

Egy évben úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a megszokott utat, és a karácsonyt Svédországban töltjük, ahelyett, hogy hazautaznánk Magyarországra. Ekkor fogtunk bele saját családi hagyományaink kialakításába, ötvözve a két családból származó szokásokat. Bár a karácsonyi menü nem volt éppen grandiózus, a feszültségmentes ünneplés lehetősége végre megajándékozott minket egy igazán békés és meghitt karácsonyi élménnyel. Idén is hasonlóképpen tervezzük a szentestét; a gyerekekkel együtt mézeskalácsot és bejglit sütünk, feldíszítjük a fát, és szenteste a Mennyből az angyalt énekeljük, ahogyan azt régen a szüleinkkel tettük, csillagszórók és gyertyák fényében.

Eddie és férje már a külföldre költözés első lépéseinél tudatosan figyelembe vették, hogy a szombathelyi nagyszülőkhez ne legyenek túl távol. Ennek köszönhetően másfél éve Bécsben találták meg új otthonukat, ahol két gyermekükkel együtt élvezhetik a város nyújtotta lehetőségeket.

"Bár 18 éven át Budapest nyüzsgő életét éltük, Szombathely számunkra a haza szívét jelenti. Az ünnepeket és iskolaszüneteket mindig itt töltjük, ez a mi kis menedékünk. Számunkra a szenteste igazi különlegesség; ilyenkor nem fogadunk vendégeket, csak a gyerekekkel töltjük az estét. Másnap pedig a karácsonyi ajándékokkal játszunk, melyek varázslatos örömet hoznak. December 25-én este vagy 26-án reggel indulunk a nagyszülőkhöz, ahol két napot töltünk, majd sajnos nekem vissza kell térnem a munkába. Ausztriában kevesebb szabadságom van, így a férjem és gyermekeim még maradnak, míg én a kötelességeimnek teszek eleget."

A logisztika világát egy különleges színfolt teszi még izgalmasabbá: Eddie poliamor, vagyis többszerelmű kapcsolatban él. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a férje mellett egy másik kedvese is van, akivel Budapesten találkozik, és akinek a családjával is szoros kapcsolatot ápol.

Az ünnepi családi látogatások során számomra ők is fontos szereplők, így természetes, hogy időnként rájuk is figyelmet fordítok. Január elején pedig visszatérek Szombathelyre, ahol édesanyám születésnapját fogjuk megünnepelni. Ez a több szakaszból álló utazás igazán izgalmas, főleg, hogy a távolságok viszonylag rövidek.

Dóri 2011 óta él külföldön, és Angliában találkozott gyermeke apjával, akinek gyökerei Olaszországba nyúlnak vissza. A gyerekek születése előtt, karácsony táján, mindketten ellátogattak a saját hazájukba, hogy megismerjék egymás kultúráját és hagyományait.

Miután bővült a család, az olasz nagyszülők jöttek hozzájuk karácsonyozni Angliába, majd a két ünnep között Dóriék indultak Magyarországra. Időközben Szicíliába költöztek, ott született a harmadik gyerekük.

Az utazás élményét így sem akarták megspórolni, csupán kissé lerövidítették: 25-én vonatra pattantunk, hogy Róma felé vegyük az irányt, ahol a nagyszülők vártak ránk. A kalandunkat 27-én máris folytattuk, vissza Magyarországra.

Három éve, hogy az édesapám elment, és sajnos édesanyámat is korábban elvesztettem, ami miatt egyre inkább távol érzem magam az otthoni karácsonyi hagyományoktól. A férjem, akivel azóta különváltunk, távolról dolgozik, így az elmúlt két ünnepet "egyedül" töltöttem a gyerekekkel. Meglepően, ezek a karácsonyok lettek a legvarázslatosabbak számunkra, és hiszem, hogy az idei is hasonlóan különleges lesz. December 24-én karácsonyi ebédet költünk el a tengerparton, és minden évben az anyukám kedvenc receptjeit készítem el. Este barátokkal vacsorázunk, ami mindig feldobja az ünnepi hangulatot. Az angliai hagyományok szerint a gyerekek 25-én hajnalban bontják az ajándékokat, majd reggel kilenckor már útra kelünk Róma felé, ahol az ünnep további részét az apukájukkal és a nagyszülőkkel töltik. Én visszatérek Szicíliába, majd januárban megyek értük, hogy együtt folytassuk az utazást Magyarországra. Így végül tele élményekkel és boldogsággal térünk vissza a szicíliai mindennapokba.

Ezekből a történetekből talán világossá válik, mennyire találó a régi bölcsesség: "Ahány ház, annyi szokás..." Minden otthon egyedi, saját hagyományokkal és szokásokkal rendelkezik, amelyek gazdagítják az életünket.

Valóban az a legideálisabb, ha felfedezzük azt a különleges megoldást, amely leginkább illik a saját családunkhoz; azt a varázslatos receptet a karácsonyi ünnepléshez, amelynek titkos hozzávalóit és arányait csakis mi tudjuk felfedezni és tökéletesíteni.