A bevándorlásellenes párt Hollandiában jelenleg a győzelem küszöbén áll, ám meglepő módon úgy tűnik, hogy ellenfelei is eséllyel pályázhatnak a kormányzati pozíciókra.

Hollandiában szerdán újra szavazásra hívják a választópolgárokat, és a közvélemény-kutatások üzenete szinte változatlan a két évvel ezelőttihez képest: Geert Wilders bevándorlásellenes Szabadságpártja (PVV) vezet a versenyben, így valószínű, hogy a PVV ismét a lista élén végez. Érdekes módon azonban úgy tűnik, hogy nem a győztes, hanem annak riválisai készülnek a kormányalakításra.

A konfliktus forrása nem változott az elmúlt két évben: továbbra is a migrációs intézkedések szigorítása áll a középpontban.

A törékeny kompromisszum megbomlott, Dick Schoof miniszterelnök távozott, és új választást kellett kiírni.

A káoszra adott reakcióként most két hagyományos politikai erő készül visszatérni a színpadra. A baloldalon Frans Timmermans, az egykori uniós biztos vezeti az egyesült Zöld-Munkáspártot (PvdA-GL), míg a kereszténydemokraták (CDA) élén a fiatal és fegyelmezett Henri Bontenbal áll, aki konfliktuskerülő stílusával próbálja a pártot stabilizálni. A holland politikában évek óta nem tapasztalt jelenség, hogy a középrétegek körében – a Financial Times elemzése szerint – egyre inkább megfogalmazódik a stabilitás iránti igény, valamint a "normális", váratlan fordulatoktól mentes kormányzás iránti vágy. Azonban ennek a visszarendeződésnek az ára az, hogy a választásokon valószínűleg győztes pártot egyszerűen kizárják a hatalomból.

A holland politikai táj egy széttagolt pártrendszerrel rendelkezik, ahol egyik politikai alakulat sem képes önállóan kormányt alakítani. Ez azt eredményezi, hogy a bevándorlásellenes párt csupán passzív szemlélőként figyeli majd, ahogy más pártok összeállítják a kormányt, még akkor is, ha a választások során a harmadik vagy negyedik helyen végzett.

Mindeközben a politikai táj valóban Wilders felé billentette a súlypontot, ami a napirendi pontok teljes átalakulását eredményezte. Még azok a pártok is, amelyek nyíltan elutasítják a PVV-t, egyre inkább szigorúbb intézkedések bevezetését ígérik a migrációval kapcsolatban. Timmermans sem marad el a sorból, hiszen ő sem zárkózik el a belépők számának korlátozásától, valamint a visszaküldések szigorításától. Ezért világossá válik, hogy a politikai diskurzus irányítása – a témák és a közvélemény hangulata szempontjából – a migrációkritikus tábor kezében van, még ha a kormányzati pozíciókat mások is igyekeznek megszerezni.

A Financial Times brüsszeli forrásai szerint Timmermans esetleges győzelme különös iróniát rejtene magában. Baloldali miniszterelnökként kellene irányítania egy olyan Európát, amely fokozatosan jobbra tolódott, és ahol a baloldal csupán néhány tagállamban őrizte meg kormányzati pozícióját.

A szakértők véleménye szerint a választás tétje már nem csupán a holland kormány összetételének kérdése, hanem egy komoly próbatétel is. Ez a helyzet lehetőséget ad arra, hogy kiderüljön, vajon egy újabb európai államban is megdől-e az a nézet, miszerint a "győztesé a kormányzás". A kérdés az, hogy a vesztes pártok háttéralkui képesek lesznek-e felülírni a választók akaratát, ezzel is megkérdőjelezve a demokratikus folyamatok hitelességét.

A jelenleg várható helyzethez hasonló szituáció már korábban is előfordult egy uniós országban, nevezetesen Ausztriában. Ott az Osztrák Szabadságpártot (FPÖ) kizárták a kormányzásból, annak ellenére, hogy ők aratták a legnagyobb győzelmet a választásokon. Ez a döntés végül ahhoz vezetett, hogy az FPÖ népszerűsége történelmi magasságokba emelkedett.

Ha a holland Szabadságpárt (PVV) nem produkál lényeges javulást a választások során, akkor nem biztos, hogy kormányalakítási megbízást kap. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján a PVV támogatottsága körülbelül 20 százalékra tehető, míg a Zöld-Munkáspárt és a kereszténydemokraták 16 százalékos népszerűséget élveznek. A szerdai választás előtti utolsó felmérések alapján figyelemre méltóan jól szerepelnek a liberális Demokraták 66 (D66) és a konzervatív Helyes Válasz 2021 (JA21) pártok is.