Európa természetes védelme egyre csökken, mivel a lápok fokozatosan eltűnnek, ami lehetőséget ad Oroszországnak arra, hogy könnyebben támadhassa Kelet-Európát.

A balti államok tudósai tudományos bizonyítékokra hivatkozva arra figyelmeztetnek, hogy a térség mocsarainak megóvása kiemelten fontos lenne. Ennek ellenére a helyi kormányok nem tartják prioritásnak ezt a kérdést, hiszen más területeken keresik a biztonság szavatolását. Ennek következtében a Batlikumban zajló láprestaurációs program üteme jóval lassabb, mint a Finnországban tapasztalt haladás.

2022 februárjában, amikor Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen, egy bátor ukrán katona, Oleksandr Dmitriev, felfedezte a módját, hogy megakadályozza az orosz hadsereg előrenyomulását. Rávilágított, hogy a főváros északkeleti részén található Irpin-folyó gátjának megbontásával és az akkor már kiszáradt árterület elárasztásával drámai módon megváltoztathatja a harci helyzetet. Dmitriev magabiztossága abból fakadt, hogy a háború előtt offroad-versenyeket szervezett a környéken, így rendkívül jól ismerte a terepet. Meggyőződése volt, hogy ha a szovjet időkben lecsapolt hatalmas mocsarak és lápok ismét víz alá kerülnek, az a területet "átjárhatatlan sártengerré" változtatja, ami jelentős akadályt jelentene az orosz előrenyomulás számára. A katona sürgősen eljuttatta ezt a merész tervet a Kijev védelméért felelős parancsnokhoz, aki végül engedélyezte, hogy a hadsereg egy másik egysége végrehajtsa a gát felrobbantását.

Dmitriev kreatív elképzelése a helyi viszonyok alapos ismeretén alapult. "Elviekben ez megakadályozta az északi orosz offenzívát," nyilatkozta később a Politiconak. Az orosz tankok sárba ragadásáról készült felvételek pedig bejárták a nemzetközi sajtót, világszerte felkeltve az érdeklődést.

Három évvel Dimitriev innovatív ötlete megszületése után a trükk egyszerre kínál megoldást két kiemelkedő európai problémára: a védelemre és az éghajlati válságra. Az elképzelés nemcsak hatékony védelmet nyújt egy esetleges orosz agresszióval szemben, hanem hozzájárul az Európai Unió globális felmelegedéssel szembeni harcához is. A természet erőforrásaira támaszkodva a tőzegben gazdag mocsarak rendkívül hatékonyan kötik meg a felmelegedésért felelős szén-dioxidot, miközben ugyanúgy képesek elnyelni az orosz tankok lánctalpait. Mindezek ellenére az Európai Unió területén található mocsarak fele sajnos kiszárad.

A lápos-mocsaras vidékek megőrzése gyakran nem áll senki érdekében, mivel ezek a területek termékeny, jól művelhető földekké alakíthatók. Azonban a száradó tőzeglápok komoly üvegházhatású gázokat bocsátanak a légkörbe, így a megművelt területek mezőgazdasági haszna mellett védelmi értékük gyakorlatilag nulla. Jelenleg néhány európai kormány azon fáradozik, hogy megakadályozza a mocsarak kiszáradását. Finnország és Lengyelország vezetői a Politico-nak nyilatkoztak arról, hogy aktívan kutatják a mocsarak helyreállításának lehetőségeit. A lengyel védelmi minisztérium például bejelentette, hogy a tavaly indított, körülbelül 2,3 milliárd eurónak megfelelő 10 milliárd zloty értékű határvédelmi projekt "támogatja a környezet védelmét, többek között a tőzeglápok létrehozásával és a határ menti erdők telepítésével".

"Ez egy olyan szituáció, amelyben minden érintett győztesként kerül ki, és egyszerre több célkitűzés is teljesül" - fogalmazott Tarja Haaranen, a finn környezetvédelmi minisztérium természetvédelmi főigazgatója.

Eredeti állapotukban a mocsarak finom mohákkal borított területek, amelyek a vízzel telített élőhelyeken nem tudnak teljesen lebomlani, így lassan puha, szénben gazdag talajjá, úgynevezett tőzeggé alakulnak, és válnak a Földön megtalálható szövetek közül a leghatékonyabb szén-dioxidtárolókká. Bár bolygónk területének csupán három százalékát fedik ilyen területek, a mocsarak a világ szén-dioxid-készletének egyharmadát megkötik, és ez a duplája az erdőkben tárolt szén-dioxid mennyiségének.

Amikor a lápok kiszáradnak vagy lecsapolják őket, a föld alatt évezredeken át felhalmozódott szén-dioxid szabadul fel, amely súlyosbítja a globális felmelegedést. Jelenleg a világ tőzeglápjainak közel 12%-a a végső napjait éli. Ezek a területek a bolygó felmelegedésének körülbelül 4%-áért felelősek, míg a globális légiközlekedés csupán 2,5%-ot képvisel ebben a folyamatban. Európában a helyzet különösen aggasztó: az Európai Unió tőzeglápjainak fele már súlyosan károsodott vagy teljesen tönkrement.

Az Európai Unió tagállamai 2022 során összesen 124 millió tonna üvegházhatású gázkibocsátást regisztráltak, amely a lecsapolt tőzeglápokból ered. Ez a mennyiség majdnem megegyezik Hollandia éves gázkibocsátásával, és egyes kutatók véleménye szerint ez a szám valójában még alulértékelt is lehet.

Jelenleg Európában számos tőzegláp-restaurációs projekt van folyamatban, amelyeket az EU új természetvédelmi jogszabálycsomagja is ösztönöz. A jogszabályok értelmében az aláíró országoknak 2030-ig a tönkrement tőzeglápok 30%-át, míg 2050-ig 50%-át kell helyreállítaniuk. A tagállamok kormányai elkötelezték magukat, hogy 2026 szeptemberéig kidolgozzák a helyreállítási munkálatok végrehajtásának kereteit. A kutatók megállapították, hogy Kelet-Európában a mocsarak rehabilitációja viszonylag gazdaságos és egyszerű megoldásokat kínál.

Európa tőzeglápjainak jelentős része a NATO-tagállamok határvidékén helyezkedik el, közvetlen szomszédságban Oroszországgal és Belarusszal. Ez a lápövezet a finn sarkvidéktől, átszelve a balti országokat, egészen a Suwałki-folyosón keresztül, Kelet-Lengyelországig terjed. Amikor a kiszáradt lápok vízhez jutnak, a terület hirtelen a katonai járművek számára életveszélyes csapdává alakulhat. A legutóbbi tragikus eset 2025 elején történt, amikor négy amerikai katona, akik Litvániában állomásoztak, életüket vesztették, miután 63 tonnás M88 Hercules tankjukkal a mocsárba ragadtak.

Amikor egy katonai egység nem képes nyílt terepen előre lépni, kénytelen olyan területekre visszahúzódni, ahol az ellenfél már készen áll a fogadására. Emlékezzünk csak Dmitrievék esetre, akik 2022 februárjában felrobbantották az észak-kijevi gátat. Az ott állomásozó orosz csapatok páncélozott járműveikkel a bejáratnál ragadtak, és páncéltörő rakéták csapdájába estek. "Amikor az oroszok pontonhidakat próbáltak létrehozni, a tüzérségünk azonnal tüzet nyitott rájuk," mesélte akkoriban az egyik katona.

A mocsarak védelmi használata bevett taktika. A vízzel teli, süppedő terep a történelem során többször is megállított katonai csapatokat, legyenek azok germánok ellen küzdő rómaiak vagy a németeket támadó szovjetek. A Kijevtől északra fekvő mocsarak mindkét világháborúban hatalmas kihívást jelentettek a hadseregek számára.

Stratégiai szempontból innovatív megoldásként merül fel a lecsapolt tőzeglápok újbóli elárasztása. Ez az elképzelés gyorsan elnyeri a figyelmet: környezetvédők, védelmi szakértők és politikai döntéshozók egyaránt aktívan diskurálnak róla. Pauli Aalto-Setälä, a finn Nemzeti Koalíciós Párt képviselője, tavaly javaslatot terjesztett a finn parlament elé, amelyben arra kérte a kormányt, hogy támogassa a tőzeglápok helyreállítását a határok védelme és az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében.

"Finnországban történelmi mintái vannak arra vonatkozóan, hogy védelemre használtuk a természetet" - mondta akkor az őrnagy rangú Aalto-Setälä. "Rájöttem, hogy különösen a keleti határon van sok kiváló terület, amit helyre lehet állítani az éghajlat miatt, de azért is, hogy a lehető legnehezebb legyen átkelni rajtuk."

Egyes források szerint a finn védelmi és környezetvédelmi minisztériumok ősszel arról kezdenek tárgyalni, hogy elindítsanak-e egy mocsár-helyreállítási kísérleti projekteket vagy sem.

A finn diskurzushoz képest a lengyel viták még határozottabb irányt mutatnak, különösen a védelmi célú természethelyreállítás terén, ahol Lengyelország az élen jár. Néhány évvel ezelőtt klímaaktivisták és tudósok egy kampányt indítottak a természetalapú védelmi megoldások népszerűsítése érdekében. Rájöttek, hogy a lengyel politikai vezetők sokkal nagyobb hajlandóságot mutatnak a környezetvédelmi kezdeményezések támogatására, ha azok a nemzetbiztonság szempontjából relevánsak. Azóta a téma már eljutott a varsói kormány szintjére, ahol a kutatók és a védelmi, valamint a környezetvédelmi minisztériumok képviselői konkrét projektekről folytatnak tárgyalásokat.

A balti államok kormányai eddig nem mutattak olyan mértékű érdeklődést a láphelyreállítási projektek iránt, mint a lengyel kabinet. Csak Litvánia környezetvédelmi minisztériuma jelezte, hogy jelenleg is folynak tárgyalások a védelmi célú vizes élőhelyek helyreállításáról, ám konkrét részleteket nem osztottak meg a nyilvánossággal.

Az észt védelmi minisztérium és a lett vezérkar közleménye szerint a balti államok határainak megerősítésére tervezett új védelmi vonalak valóban a természet adta akadályokra, például mocsarakra támaszkodnának. Érdekes módon azonban a terveik nem veszik figyelembe a tőzeglápok helyreállítását, annak ellenére, hogy még a miniszterelnök is elismerte e területek potenciális védelmi szerepét. A láprestaurációs programban a balti tudósok is jelentős lehetőségeket látnak, hiszen a tőzeglápok a balti államok területének körülbelül 10 százalékát borítják.

Bár a láprestaurációs programok lehetőségei mind a tagállamok, mind a szövetségi szintű politikák keretein belül kihasználhatók, a kelet-európai államok vezetői ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyják. A NATO-nak pedig, annak ellenére, hogy a természeti környezet védelme, és különösen a domborzati adottságok szerepe kiemelt jelentőséggel bír, nincs nyilvánosan elérhető cselekvési terve e témában. A NATO "Keleti szárnyának" legújabb stratégiái a forrópontok, mint például a Suwalki-folyosó védelmére összpontosítanak, és magukban foglalják a vízelvezető árkok mélyítését, a katonai akadályrendszerek tárolására szolgáló raktárak bővítését, továbbá taposóaknák és aknaelhelyező berendezések telepítését, miközben a drónokkal szembeni védelemre is kiemelt figyelmet fordítanak. A mocsarak védelméről azonban nem esik szó a tervekben.

A szakértők véleménye szerint a mocsaras területek helyreállítása és védelmi célú hasznosítása nem nyújt megoldást minden felmerülő problémára. Ukrajnát nem fogja megóvni az orosz agressziótól, és a globális felmelegedés megfékezésére sem elegendő. "Természetesen a hagyományos védelmi intézkedések továbbra is elengedhetetlenek. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ezeket másra kellene cserélni" - nyilatkozta a Politico-nak egy tőzegláp-helyreállítási projekt szakértője. Hozzátette, hogy a mocsarak nem képesek megakadályozni a drónok támadásait vagy semlegesíteni a rakétákat, ráadásul a háborús helyzet a természetes ökoszisztémáknak és a környezetvédelmi erőfeszítéseknek sem kedvez.

Dimitriev ötlete, tehát az ukrajnai Irpin-medence elárasztása gazdasági és ökológiai szempontból is pusztító következményekkel járt. A régió lakosai elvesztették földjeiket és otthonaikat, a víz beáramlása pedig megtizedelte azokat a helyi fajokat, amelyeknek nem volt idejük alkalmazkodni a hirtelen környezeti változáshoz. Ukrajnával ellentétben az EU-tagállamok vezetőinek lehetősége van a tőzeglápok gondos helyreállítására, mivel a kontinensnek van ideje és kapacitása átfogó terveket kidolgozni. Ukrajnának viszont ideje és kapacitása sem volt erre.