A kék kutak száma Magyarországon folyamatosan csökken, pedig jelentőségük sosem volt ennél nagyobb.

Az egyre melegebb nyarak Európa-szerte felhívták a figyelmet a nyilvánosan elérhető ivóvízforrások fontosságára. Magyarország egész jól áll ebben, a kis kékkaros kutaktól az ivócsapokon át a forrásokig közel 22 ezer helyen lehet ivóvízhez jutni.

Európa számos városa egyre inkább ráébred arra, hogy a közterületeken elhelyezett vízforrások nem csupán esztétikai értéket képviselnek, hanem jelentős előnyökkel járnak a lakók fizikai és mentális jólétére nézve is. Az ivóvíz hozzáférhetősége mellett a köztéri ivókutak és a városi vizek – mint folyók és tavak – a kék infrastruktúra fontos elemei, melyek együttműködnek a zöld infrastruktúrával, például parkokkal és kertekkel. Ez a kombináció hozzájárul az utcák hőmérsékletének mérsékléséhez, így enyhítve a városi hősziget-hatást, és javítva az életminőséget a városi környezetben. Salvador Rueda, az Urbanisztikai és Területi Ökológiai Alapítvány (FEUT) igazgatója kiemeli, hogy "a víz tudatos alkalmazása kulcsszerepet játszhat az új városfejlesztésekben, hiszen a vízesések lágy csobogása kellemes atmoszférát teremt, amely elősegíti a jó közérzetet és a kényelmet."

Magyarország szerencsés helyzetben van, hiszen vidéki területein és a városokban is számos közkút működik. Ezek a kutak hagyományosan az ivóvíz nélküli háztartásokat szolgálták ki, de azóta is megőrizték működőképességüket, miután a lakások be lettek kötve a víz- és csatornahálózatba. Továbbá, az önkormányzatok folyamatosan új, modern ivókutakat építenek és üzemeltetnek, míg a köztéri szökőkutak is egyre népszerűbbek a közösségi terekben.

Jelenleg Magyarországon több mint 22 000 nyilvános vízvételi lehetőség áll rendelkezésre. A Közkutak.hu online platformja egy részletes térképet és adatbázist kínál, amely 22 261 közkutat, ivókutat és forrást, valamint 53 ivócsapot és 279 Refill pontot tartalmaz. Az utóbbiak olyan helyszínek, ahol bárki ingyenesen utántöltheti a vizespalackját.

Ez a helyzet nem elhanyagolható, azonban míg a városokban viszonylag stabilan működnek és új ivókutak létesülnek, a falusi - kék pumpás - kutak sorsa aggályos. Néhány nagyobb településen, mint például Debrecen, még mindig jelentős számban találhatók közkutak; a legfrissebb nyilvántartás szerint 917 létezik. Azonban ezek karbantartása nem olcsó mulatság: a Pénzcentrum egy tavalyi publikációja szerint az éves fenntartási költség átlagosan 56 000 forintot tesz ki kutanként. Bár jogszabályi kötelezettség, hogy ezeket a kutakat fenntartsák ott, ahol a vezetékes víz nem elérhető minden lakos számára, az önkormányzatok gyakran vonakodnak vállalni a korlátozott használat és a magas fenntartási költségek miatt.

Csehországban a szocialista időszak óta hagyományosan szökőkutakat helyeznek el a lakóövezetek közterein. Ezt a jellegzetes építészeti megoldást napjainkban is ápolják. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a szökőkutak soha nem szolgáltak ivóvíz forrásaként, viszont az elmúlt évtizedekben tapasztalható hőmérséklet-emelkedés következtében új funkciót nyertek: hűtik a környezetük levegőjét, kellemesebb mikroklímát teremtve a lakók számára.

Ami a köztéri ivókutakat illeti, ez viszonylag új jelenség Csehországban - lényegében az elmúlt két évtized vívmánya. A fővárosban, Prágában jelenleg 60 és 100 közé tehető az ivókutak száma, és számuk lassan növekszik. Emellett az utóbbi években mintegy 40 vízpermetező-hűtő berendezést telepítettek a prágai belváros utcáira.

A legtöbb városban általában legfeljebb tíz ivókúttal találkozhatunk, ám Csehország második legnagyobb városa, Brno, e tekintetben kiemelkedik, hiszen itt körülbelül harminc ivókút várja az arra járókat. Ezeket a kutakat jellemzően közparkokban és gyermekjátszóterek közelében helyezik el, és gyakran uniós támogatásból valósulnak meg.

Érdemes észben tartani, hogy a legtöbb cseh város folyók ölelésében alakult ki, ami nemcsak a táj szépségét, hanem a levegő frissességét is biztosítja. A természetes vízfolyások hűsítő hatása különösen érezhető a nyári hónapokban. Az ivóvíz elérhetősége is megnyugtató, hiszen a nyilvános illemhelyeken szinte mindig biztosított, ráadásul ezek jóval gyakoribbak a cseh városokban, mint a hagyományos ivókutak.

A görög Greenpeace évek óta működteti a "Randevúk a vízcsapoknál" nevű projektet. Ennek keretében egy weboldalon és egy mobilalkalmazáson keresztül arra buzdítja az ország lakosait, hogy térképezzék fel azokat a helyeket, ahol ingyenes ivóvíz érhető el. Bárki, aki ilyen vízvételi pontot talál, leírhatja annak állapotát is, például megjegyezheti, hogy működik-e, illetve elérhető-e a nap 24 órájában. Jelenleg Görögország-szerte 600 vízcsapot regisztráltak, ezek közül 187 a fővárost is magába foglaló Attika régióban található. Más kérdés, hogy a kutak 30-40 százaléka már nem működőképes.

A játszótereken legtöbbször ivókutakat találunk, míg a parkokban néhány régi csap és régészeti jelentőségű vízkifolyó is fellelhető. Sajnos ezek közül sok már nem működik: van, amelyikből egy csepp víz sem jön, míg mások mechanikai problémákkal küzdenek. A Greenpeace elkötelezetten dolgozik azon, hogy meggyőzze az önkormányzatokat az új csapok telepítéséről és a meglévők felújításáról, miközben céljuk a közösség szemléletének formálása is. "Fontos, hogy megtanuljuk használni és megbízni a csapokban, különösen Attikában és Szalonikiben. Görögország vízellátó rendszere Európa egyik legjobb minőségű ivóvizét kínálja" - emeli ki a Greenpeace.

Áprilisban Bécsben megnyitották a város 1600. ivókútját, ezzel is elősegítve, hogy a helyiek könnyedén hozzáférjenek az ivóvízhez. Jürgen Czernohorszky, Bécs klímavédelmi tanácsnoka hangsúlyozta: "A több ivókút jelentős mértékben hozzájárul a bécsiek egészségéhez és életminőségéhez, emellett pedig védelmet nyújt a forró nyári napokon." Czernohorszky arra is utalt, hogy még mindig van lehetőség új ivókutak telepítésére a város területén. Az utóbbi években, 2021 óta összesen 500 új ivókút létesült, ezek közül 100-at csupán az elmúlt évben állítottak üzembe. Jelenleg Bécsben 100 000 lakosra 80 ivókút jut, míg Berlinben mindössze hat található. Abszolút számokban Bécs több más európai fővárost is jelentősen felülmúl. A város emellett üzemeltet 100 párakaput is, amelyek tűzcsapokra szerelve működnek, és vízpermettel hűsítik a levegőt, így kellemesebb környezetet teremtve a forró nyári napokon.

Ausztria második legnagyobb városa, Graz szintén számos ivókúttal büszkélkedhet - ezek már több mint húsz éve szolgálják a lakosságot, és jelenleg meghaladják a 150 vízpontot. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a vidéki Ausztriában hány hasonló ivókút vagy csap üzemel, erről ugyanis nincs nyilvántartás.

Spanyolország legnagyobb városainak számos kerületében meglehetősen hosszú sétát kell tennünk ahhoz, hogy egy közkúthoz jussunk. A peremkerületekben, vidéki vagy ritkán lakott részeken pedig még nehezebb a vízhez jutás. Érdekes módon, még a teljesen urbanizált városrészekben is - mint például Sevilla Macarena kerületében - a terület 63,4%-a több mint 300 méterre található a legközelebbi vízvételi ponttól. Madrid legnagyobb kerületében, Carabanchelen csupán négy ivókút jut 10 000 lakosra, míg Barajasban ez a szám 23, ami jól tükrözi a vízhez való hozzáférés egyenlőtlenségeit ugyanazon városon belül is.

Barcelona élen jár az egy főre jutó ivókutak számát tekintve: ott 10,4 kút jut 10 000 lakosra.

Az ivókutak jelentősége már számos nemzetközi városban elismert tény, ám a vidéki területeken gyakran hiányoznak a nyilvános vízforrások. Magyarország ezen a téren szerencsés helyzetben van, hiszen már rendelkezünk ivókutakkal, csupán a fenntartásukra kellene nagyobb figyelmet fordítani. Különösen aggasztó azonban, hogy anyagi forráshiány vagy vízhiány esetén a közkutak az elsőként érintett elemek közé tartoznak az önkormányzatok költségcsökkentési intézkedései során.

Nyitókép forrása: HVG, készítette: Stiller Ákos.