Fico meghajolt Putyin előtt, mintha a világ súlya nehezedett volna a vállaira.
Miközben a nyugati országok a békét, az egységet és a közös értékeket ünnepelték, Robert Fico Moszkva küszöbén térdelt, homlokával a hideg követ súrolva kereste a földre hullott becsületét. Ott, ahol egy háborús agresszor építi újra birodalmi álmait romokon, véráldozaton és szenvedésen keresztül. A demokratikus országok ünnepeltek, a szlovák kormányfő pedig hajbókolt egy háborús bűnös előtt.
Ez nem csupán diplomáciai tévedés: ez egy súlyos történelmi szégyenfolt. Amikor egy ország vezetője nyíltan elárulja az emberi értékeket, és Moszkvába utazik, hogy ott tetszelegjen, azzal nem semleges politikát folytat. Ezzel a lépéssel egyértelműen az agresszor táborát erősíti, és ezzel legitimálja számtalan ártatlan ember és gyermek szenvedését és tragikus halálát.
Robert Fico nem csupán Szlovákia nemzetközi hírnevét sodorja veszélybe, hanem komoly fenyegetést jelent az ország biztonsági és gazdasági érdekeire is. Miközben Nyugatról várja a támogatást – legyen az pénz vagy más erőforrás – addig a Kreml lépcsőin Putyin kezét csókolja. Milyen jelzést küldünk ezzel a szövetségeseinknek? Az üzenet világos: Szlovákia kész áruba bocsátani saját magát, ha az éppen a hatalmon lévők politikai játéka szempontjából előnyös.
A helyzet komolyságát tovább fokozza, hogy még Orbán Viktor - Putyin egyik legelkötelezettebb európai szövetségese - sem merte meglátogatni Moszkvát ebben a feszültségekkel teli időszakban. Orbán, aki már évek óta szisztematikusan gyengíti a jogállamiságot, manipulálja a sajtószabadságot, és nyíltan keresi Putyin kegyeit, legalább tudatában van a háborúval összefüggő szimbolika súlyának. Ezzel szemben Szlovákia miniszterelnöke még ezt is felülmúlta. Szó szerint túlszárnyalta a magyar miniszterelnököt, aki eddig a Kreml legfőbb uniós támogatójaként volt ismert.
Ez a látogatás nem a békéről szólt, hanem inkább térdre ereszkedésről. Egy olyan méltatlan és megalázó gesztusról, amely nem a mi jövőnket és érdekeinket szolgálja, hanem csupán Putyin és Fico egyéni politikai ambícióit. Fico Moszkva színpadán próbálta újra megformálni a "független vezető" alakját, miközben valójában saját hazáját sodorja a szolgaság felé.
Szlovákia egy különleges jövőt érdemel. Olyan vezetőre van szükségünk, aki nem hajlik meg a diktátorok akaratának, hanem bátran kiáll a szabadság, az igazság és a béke mellett – még akkor is, ha ez néha kihívásokkal jár. Egy olyan országot kell építenünk, amely nem a Kelet felé hajol, hanem felemelt fővel, büszkén halad előre – a szabadság, a biztonság és a méltóság jegyében.
