Ez az álom végleg szertefoszlott... A világbajnoki döntőben a görög csapat sajnos felülmúlta a magyar vízilabdázó lányokat.
Sisi beállt a kormánykritikusok közé, pszichológust javasolt a Fideszre szavazó hallgatóinak
Bár az olimpiai bajnok spanyol csapat legyőzése – ráadásul hat góllal – után a szakértők egyértelműen Cseh Sándor gárdáját tartották a legnagyobb esélyesnek, a fogadóirodák is úgy vélték, hogy a magyarok győzelme alig hoz pénzt, míg a görögök végső győzelme sokkal nagyobb nyereményt ígért. Az egyetlen kis probléma ezzel: a mérkőzést a vízben kellett volna megnyerni!
Bár Szingapúr távol esik, a magyar szurkolók nem csupán a tévék előtt szorítottak, hanem a helyszínen is ott voltak. Ők nemcsak a válogatott sikeréért szurkoltak, hanem Keszthelyi Ritának is szívből drukkoltak, remélve, hogy ezúttal nem egy újabb ezüstéremmel kell távoznia a harmadik világbajnoki döntője után. Sajnos a csapatkapitány számára, ha folytatja pályafutását, a várva várt aranyérem továbbra is elérhetetlennek tűnik.
A mérkőzés hasonló forgatókönyvvel indult, mint a spanyolok ellen, hiszen mi kezdtük a támadást. Azonban a görög riválisok gyorsan megszerezték a vezetést. Sajnos, a hatos válasz, amely az elődöntőben 0-1-ről 6-1-re való fordítást hozta, most elmaradt. Bár egy gyönyörű ejtéssel sikerült egyenlítenünk, a negyed végére mégis elúszott a lehetőség, mivel a 2011-es világbajnok csapat a második büntetőjét is kihasználta, így 1-3-ra módosította az állást.
Sajnos a második negyed egy újabb kihagyott magyar emberelőnnyel indult, amit követően egy pontos görög lövéssel folytatódott (1-4). Nem meglepő, hogy Cseh Sándor azonnal kikérte az első idejét. Az eredmény persze aggasztó volt - nem is kicsit -, de sokkal inkább az zavart, hogy a csapat támadása és védekezése is súlyosan akadozott. Tényleg nagyon súlyosan... (1-5). Vályi, Leimeter és Hajdú ugyan betaláltak, de addigra a görögök is hármat lőttek - az utolsót a harmadik ötméteresükből (4-8).
A harmadik negyed során megszereztük a labdát, kiharcoltunk egy emberelőnyt, de sajnos újabb gólt kaptunk. Egészen gyenge lövéseink voltak, míg a másik oldalon a görög csapat védekezése figyelemre méltó volt. Ekkor azonban Keszthelyi, aki addig nem volt túl aktív, egy lenyűgöző csavarlövéssel betalált. Mégis, 11 perccel a vége előtt a különbség aggasztóan nagy maradt (5-9). Ezt követően Szilágyi szépített, de a dudaszó pillanatában ismét visszaállt a rend, amit mi nem igazán kívántunk (6-10).
Az utolsó nyolc percben már sok remény nem lehetett, különösen azután, hogy a sokadik emberelőnyünk is kimaradt (egyet sem sikerült kilencből belőni), ráadásul ebből úgy indultak meg a görögök, hogy üres kapuig vitték az akciót, és válasz helyett újból ők dupláztak rá (6-12). Innentől már nem volt története a mérkőzésnek, esély nélkül izgalom sincs...
A végére csupán egy megválaszolatlan rejtély maradt számunkra: miként lehetséges, hogy az elődöntőben bemutatott briliáns teljesítmény után mindössze két nappal ilyen gyenge játékot láthatunk?
