Régen gyűlöltem, ma pedig irigylem azokat, akiknek még megvan.

Önöknek mi jut eszükbe a Babettáról? Sokunknak a Linda című film, ahol a címszereplő rendőrlány felpattant a Babettájára, úgy üldözte a bűnt. Babetta? A mai fiatalok jószerével azt sem tudják, hogy ezt eszik-e vagy isszák?

A ma már negyvenes éveik felett járók azonban még minden bizonnyal felkapják a fejüket, ha az utcán nagy ritkán elrobog egy Babetta. Egyetlen járművel sem lehet összetéveszteni a csattogó, kattogó, zörgő, bődületes hangját.

A motoros világ igazi ikonjának számító Trabant. Ez a kis kocsi nem csupán egy jármű, hanem a kelet-európai autógyártás szimbóluma, amely a nosztalgia és a funkcionális egyszerűség jegyében született. Az időtálló dizájn és a megfizethetőség jegyében készült, így sokak szívébe belopta magát. A Trabant nem csupán egy közlekedési eszköz, hanem egy életérzés, amely a múlt idők emlékét idézi, és a mai napig sokak számára a szabadságot és függetlenséget jelenti az utakon.

Ha van valami, amiért nem bánom a koromat (ami, valljuk be, csupán egy apró szennyeződés a kéményben), az az, hogy részese lehettem olyan legendás járművek létezésének, mint a Trabant, és a motorok világának igazi gyöngyszeme, a Babetta. Mindkettőt kipróbáltam a volánnál. Az igazság az, hogy a nyolcvanas években egyik sem volt a kedvencem, de ahogy egyre előrébb jutok az időben, egyre inkább nosztalgiával tekintek vissza ezekre a különleges gépekre.

Az a hatalmas, nem éppen vonzó lény.

És, hogy akkoriban mit nem szerettem a Babettán? Azt, hogy sárga volt és borzalmas a hangja, hogy nagyobb füstje volt, mint maga a moped. Kiakasztott a látványa, hogy "szögletes", de semmit nem utáltam jobban a Babettán, mint az ülését, ami egy hatalmas nagy, széles, ronda valami volt. Mai eszemmel mondjuk azt mondanám rá, hogy megfelelő méretű ülőfelület, de akkor rettenetesen cikinek tűnt. Így aztán inkább jártam a több mint 10 kilométerre lévő első munkahelyemre a mára már szintén ikonikus kempingbiciklivel, mint a Babettával.

Babetta? Még túrázásra is!

Ma, amikor egy Babettát pillantok meg, nosztalgikus mosoly szökik az arcomra. Már szinte szépséget találok abban a jellegzetes, szögletes oszlopban az első keréknél, és a tányérszerű ülés is egyfajta bájt sugall. Kicsit irigykedem azokra, akik még birtokolnak ebből a szocialista csodából, és bátran használják, akár hosszabb túrákra is. A szatymazi Farkas Gábor (aki Linda Babettájának is büszke tulajdonosa) és barátai már harmadszor vágtak neki a magyar tájaknak Babettával. Kíváncsian tűnődöm, hogy a túra után vajon hány napig nem volt kedvük leülni, hiszen a Babettán való utazás nem éppen a kényelemről szól!