Chappell Roan a Szigeten lenyűgöző módon bizonyította, hogy napjaink egyik legkreatívabb és legsokszínűbb popsztárja.
Cowboykalapok, western csizmák és valamilyen rózsaszín kiegészítő - a Sziget zárónapján már délután a HÉV-en megjelentek Chappell Roan többségében külföldi, a fent felsorolt ruhadarabokat viselő rajongói. Az énekesnő itthon nem tartozik a legnépszerűbb külföldi előadók közé, pedig már jó ideje ott van a popzenét jelenleg uraló női előadók között, akik nagyrészt szerzői is a saját dalaiknak, emellett megfontoltan állnak a sikerhez, és sorban megdöntik a pophercegnőket övező sztereotípiákat.
A Sziget fesztivál utolsó napján a Chappell Roan koncertje különösen izgalmas volt, hiszen a közönség már régóta várt egy olyan fellépőre, aki klasszikus zenekari hangzással és gitárzenével érkezik. A fesztivál többi napján a főszereplők közül csupán Post Malone tudta úgy megragadni a közönséget, hogy az őszinte érzelmekkel és gesztusokkal fűszerezett koncertet adjon. A zárónapon a nagyszínpadra lépett Chappell Roan, aki nemcsak Kate Bush zenei világát idézte meg, hanem a nyolcvanas évek szintipopját, hajmetálját és a drag kultúrájának színes elemeit is felvonultatta. Az előadó koncepciózus díszletek és gondosan megtervezett műsorral érkezett, ami még inkább emelte az este hangulatát.
Roan idei Sziget-fellépése igazi felejthetetlen élményt nyújtott, mintha csak a párizsi Disneyland varázslatos világába csöppentünk volna. A színpadra egy mesebeli várat építettek, amelyet a Studio Ghibli filmjei ihlettek, és nemcsak a látvány, hanem az előadásmód is különleges volt. Roan korábban említette, hogy Cindy Sherman amerikai fotográfus és filmrendező munkái jelentős hatással voltak rá; Sherman alkotásai különféle női archetipusokat tárnak elénk, a kislánytól a szexuális ikonokig, mindezt hol rémisztő, hol erotikus kontextusban. Ez a sokszínűség és kifejezésmód világosan megjelenik Roan koncertjein és a dalait kísérő vizuális elemekben is. Az énekesnő jellegzetes bohócsminkje szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen Willardban, a szülővárosában, a homoszexuálisokat bohócnak csúfolták. Ez a színpadi megjelenés tehát nem csupán egy esztétikai választás, hanem egyfajta válasz és elégtétel is a múlt sérelmeire.
Roan lenyűgöző látványt nyújtott: erőteljes kék, csillogó sminkje és hosszú, zöld bakancsa azonnal felkeltette a figyelmet. Arcot formázó bodyja és bohócokra emlékeztető szoknyája igazi színpadi karaktert kölcsönzött neki. Miután felkonferálta magát, azonnal belemerült egyik legismertebb dalába, a Super Graphic Ultra Modern Girlbe. A koncert hátralévő részében dominálta a színpadot, még a countrys, melankolikusabb számoknál vagy a Heart feldolgozásánál, a Barracudánál is, amikor úgy tűnt, hogy a színpadot szó szerint felszántja. Nyolcvanas évek szintipopját idéző dalai, mint a Femininomenon, After Midnight és Naked in Manhattan, mellett még a lassabb, intim hangzású Casualnál sem engedte, hogy a közönség ülve maradjon. Roan igazi energiabomba volt, aki minden egyes pillanatban magával ragadta a nézőket.
Ezeknél a lírai daraboknál Roan bársonyos, szuggesztív hangja valóban a figyelem középpontjába került, bizonyítva, hogy a modern zene egyik legkiválóbb énekese áll a színpadon. A Picture You előadásakor annyira magával ragadó volt, hogy szinte megfagyott a levegő, miközben a dal teátrális elemei Elvis Presley szellemiségét idézték, és egy mikrofonra akasztható paróka kíséretében táncolt. A megható Kaleidoscope alatt pedig, a dal végén, egy váratlan pillanatban elnevette magát, amikor a távolban észrevett egy bungee jumpingoló alakot, ezzel egy kis vidámságot csempészve a szívhez szóló előadásba.
Természetesen! Íme egy egyedi változat a szövegedből: A melankolikus pillanatok után Roan felpörgette a közönséget, és a tavalyi nyár egyik legnagyobb slágerével, a Good Luck, Babe!-bel varázsolta el őket. A koncert végén pedig a legismertebb számával, a hollywoodi melegbár, a The Abbey előtt tisztelgő Pink Pony Club-bal zárta a műsort.
Chappell Roan koncertjén egyértelműen megmutatkozott az alázat és a kitartó munka, valamint az a tudatos építkezés, amely eljuttatta őt erre a szintre. Első albuma, a 2023-ban debütáló *The Rise and Fall of a Midwest Princess* csak jóval a megjelenése után nyerte el a közönség figyelmét. Bár dalai már 2017 óta elérhetők voltak, az énekesnő az áttöréséig, 2024-ig, egy fánkozóban dolgozott, hogy megélhetését biztosítani tudja. Ebben a fejlődésben kulcsszerepet játszott a barátsága Olivia Rodrigóval, aki évek óta támogatja őt, és Roan többször is fellépett Rodrigo előtt, ezzel is erősítve karrierjét.
Az előadó népszerűségét jelentősen növelték olyan emlékezetes pillanatok, mint amikor a Tiny Desk-koncertjén a nyolcvanas évek gimnáziumi báljait idéző, extravagáns öltözékben lépett fel, haját cigarettacsikkekkel feltupírozva, és rúzsfoltos mosollyal adta elő a dalait. Hasonlóan felejthetetlen volt az a jelenet is, amikor a Governor's Ball színpadán a New York-i Szabadság-szobor jelmezében tündökölt, ami után négy napon át küzdött a festék eltávolításával a bőréről.
Roan hétfőn, a szigetes fellépésével nem csupán egy koncertet adott, hanem egy újabb bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy korunk egyik legkreatívabb popsztárja. Ő az, aki bátran merít a kétezres évek elejének popkultúrájából, és a nyolcvanas évek sokszor elfeledett, vagy éppen lenézett zenei stílusait is magáévá teszi. Színpadi jelenléte olyan, mint egy David Bowie által inspirált színházi előadás, ahol folyamatosan új formákat ölt, és ezzel folyamatosan meglepi a közönséget.
Nyilatkozataiban általában mértéktartóan és őszintén beszél a hírnév árnyoldalairól. "Mindenki vágyik a csodálatra, ez teljesen érthető. De amikor éppen a barátnőmmel vitatkozom, és a boltban zokogok, akkor nem tudom, mit gondoljak arról, hogy valaki éppen akkor jön oda, hogy fotót kérjen" - osztotta meg tapasztalatait a figyelmetlen rajongókról, akikről korábban is kifejtette már a véleményét.
Chappell Roan nem csupán egyetlen téma kapcsán fogalmaz meg kritikát a popsztársággal kapcsolatos elvárásokkal szemben. A Vogue-nak nemrégiben kifejtette, mennyire frusztráló számára, hogy szinte mindenki a második lemezéről faggatja. "Nincs új album, és nem is rejtegetek egy új dalgyűjteményt" – osztotta meg az énekesnő. "Öt évet vett igénybe az előző albumom elkészítése, és valószínűleg a következő is hasonló időráfordítást igényel majd. Találtam kommenteket, amelyek azt állítják, hogy mindenhol ott vagyok, kivéve a stúdióban. Üzenem nekik, hogy ha napi tizenkét órát töltenék a stúdióban, akkor sem kapnák meg az albumot hamarabb” – tette hozzá Roan. Emellett arról is beszélt, hogy szándékosan nem oszt meg részleteket az őt körülvevő alkotói folyamatról, mert az számára egy intim élmény.
Chappell Roan tehát úgy lett napjaink egyik legnépszerűbb énekesnője, hogy nem hódol be a szórakoztatóipar erőltetett szokásainak, például annak, hogy minél sűrűbben jelentkezzen új dalokkal. Előadó-művészetére pedig érezhetően nem eladható brandként gondol. A Sziget nagyszínpadát záró koncertje pedig felcsillantotta a reményt, hogy még nem koptak ki az ilyen kaliberű, korukat meghazudtoló, átfogó koncepcióban gondolkodó előadók a fesztiválokról.
