"Nagyon sajnálom, hogy a második gyermekünk világra jött!" - egy édesapa megrázóan őszinte vallomása.
Egy kétgyermekes édesapa őszintén mesélt arról a mély megbánásról, amelyet a második gyermeke születése óta érez, és amit annyira szégyell, hogy még a partnerének is képtelen beszélni róla. A férfi, aki egy három-, valamint egyéves gyerek apukája, állítja, hogy nagyon szereti mindkét fiát, ám két gyerek nevelését hihetetlenül megterhelőnek találja. Ugyan a párja gyakran dicséri, mennyire nagyszerű szülő, a férfi titkon azt kívánja, bárcsak egy gyerekük lenne.
A kisebbik fiú érkezése előtt az apuka még szabadnak és nyugodtnak érezte magát, ám most úgy érzi, hogy a két kisfia gondozása teljesen lefedi az identitását, ami miatt elvesztette önmagát. A The i Paper's Agony Uncle-nek írt levelében a bűntudattal küzdő szülő bevallotta, hogy legalább hetente egyszer felmerül benne a gondolat: mennyivel könnyebb lenne az élet, ha csupán egyetlen fiacskája lenne.
- Kérlek, könyörgöm, ne hagyj el, - kiáltotta a férfi, a kétségbeesés könnycseppjeivel az arcán.
Kenny Mammarella-D'Cruz személyiségfejlesztő tréner a levélre válaszolva megnyugtatta az apukát, hogy semmi esetre sem rossz ember, és hogy az ellentmondásos érzelmei teljesen érthetőek: ahogy az is, hogy hiányzik neki a felesége és az, amilyen régen a kapcsolatuk volt.
Kenny három lépést ajánlott a levél írójának, amelyek véleménye szerint nagy segítséget nyújthatnak a nehéz időszakban. Először is hangsúlyozta, hogy érdemes megosztani az érzéseit egy tanácsadóval vagy olyan barátokkal, akik hasonló helyzetben vannak. Ez segíthet csökkenteni a vállára nehezedő súlyt. Másodszor, javasolta, hogy az apa szánjon időt önmagára, akár egy kellemes sétára, sportolásra vagy egy baráti találkozóra. Végül, harmadik javaslatában Kenny arra bátorította, hogy talán itt az ideje, hogy újra randevúzzanak a feleségével, és üljenek le egy őszinte beszélgetésre arról, mi hiányzik most a kapcsolatukból, és hogyan tudnák újból közelebb hozni egymást.
