Az Anyma a Sziget nagyszínpadán valódi csodát teremtett, kihozva a lehetőségek legjavát a színpadi élményből.

Nem túl gyakori, hogy a Sziget nagyszínpadán DJ lép fel headlinerként, még ritkább, hogy olyan, aki nem a nagyon populáris vonalat képviseli (mint például pénteken szegény Kid Cudi), hanem kicsit szűkebb rétegnek szóló zenét játszik. Bár az Anymára nem lehet azt mondani, hogy kifejezetten rétegzene, hiszen kétségkívül szélesebb körben fogyaszthatóbb dalokat játszik, mint például csütörtökön a Bolt Night Stage-en fellépő Boris Brejcha, azért mégis csak melodic technóról van szó, ami ritkán kerül ilyen idősávban a főszínpadra.

Matteo Milleri, az Anyma népen fellépő amerikai DJ, a Tale of Us duó egyik alapító tagja, akárcsak Carmine Conte, közösen számos figyelemre méltó sikert ért el. Az utóbbi időszakban azonban mindketten a különálló projektekre és az Afterlife kiadójukra helyezték a hangsúlyt. Ezen a változáson a rajongók máris spekulálni kezdtek, vajon vajon a duó felbomlásának jelei mutatkoznak-e. Bár az Afterlife 2016 óta működik, a közelmúltban vált igazán népszerűvé a szélesebb közönség körében. Ennek fő oka, hogy a kiadó látványos DJ-show-kat szervez, ahol a zenei élmény mellett a vizuális élmények is kiemelkedő szerepet kapnak. Valószínűleg sokan találkoztak már az események során a hatalmas kijelzőkről érkező, közönséget magával ragadó szirén és a futurisztikus robottal, akik a zene ritmusára táncolnak, még akkor is, ha a jelenlegi zenei stílusok nem feltétlenül az ő ízlésüknek felelnek meg.

Milleri és Carmine 2010-ben hozták létre a Tale of Ust, és már akkoriban is a mainstream zene határvonalát súrolták melodic house, melodic techno és tech house produkcióikkal. Anymának azonban sikerült egy új dimenziót adnia ennek a műfajnak, hiszen olyan technóval rukkolt elő, amely már a laikusok számára is könnyen befogadható. A két DJ 2021-től kezdve külön utakon is dolgozott, és úgy tűnik, Anymának ez a lépés jobban bejött, mivel szélesebb közönséghez jutott el. Ennek a népszerűségnek kétségkívül része a lenyűgöző vizuális világ is, amely kíséri a fellépéseit.

Milleri a saját szavaival élve nem csupán zenét szeretett volna létrehozni, hanem egy komplex audiovizuális élményt, ahol a dalok mellett a vetített képek is legalább olyan fontos szerepet kapnak. Az éteri, futurisztikus és disztópikus animációk, a LED-es világítás és egyéb látványos elemek mesteri kombinációja valóban egy egészen más dimenzióba repíti a bulizni vágyókat. A megfelelő helyszíneken a résztvevők nem csupán egy egyszerű partin vesznek részt, hanem egy teljesen új univerzumba lépnek. A lélegzetelállító animációkért Alessio De Vecchi, az Anyma kreatív igazgatója felel, míg Milleri rendszeresen együttműködik más, szintén világszínvonalú Afterlife DJ-kkel, mint például Mathame, Stephan Bodzin, Adriatique, Argy, ARTBAT, Chris Avantgarde, Coeus, Joseph Capriati és még sok más kiemelkedő művész.

Az Anyma és az Afterlife népszerűsége 2022-ben, a londoni Printworks varázslatos show-ján érte el a csúcspontját, amely tökéletes díszlete volt egy ilyen különleges eseménynek. Az akkor még működő Printworks egy hosszú, keskeny és magasan fekvő terem, ahol az Anyma karakterei szinte életre keltek, elvarázsolva a közönséget. Az esemény során készült felvételek villámgyorsan elárasztották a közösségi médiát, és Anymát hirtelen a világ legkeresettebb DJ-i közé emelték, új dimenziót adva a zenei élményeknek.

A Las Vegas-i Sphere megjelenésével új dimenzióba lépett az élőzenei események világa. Ez a hatalmas, körformájú építmény, amely körülbelül ezermilliárd forintból készült, belső terét szinte teljes egészében LED-falak borítják, így lenyűgöző vizuális élményt kínál. Az Anyma 2024-ben kezdte meg rezidenciáját a Sphere-ben, és nem túlzás azt állítani, hogy ez a helyszín tökéletesen alkalmas az efféle rendezvények lebonyolítására. Milleri és csapata egyedi vizuális koncepcióval készült a bulikra, amely maximálisan kihasználta a Sphere kupolájának adottságait. Az első fellépések óriási sikert arattak, így az eredetileg tervezett nyolc esemény után idén tavasszal még négy újabb fellépésre is leszerződtették a produkciót. A Sphere-ben átélni az Afterlife animációit valóban felejthetetlen élmény, még azok számára is, akik esetleg nem a legnagyobb rajongói az elektronikus zenei világnak.

Kérdés, hogy ami a Printworksben és a Sphere-ben kiválóan működik, az mennyire adaptálható egy szigetes nagyszínpadra. Noha Anyma dalai önállóan is megállják a helyüket, és még azok is élvezhetik őket, akik nem mélyedtek el a techno világában, sokan mégis a vizuális élmények miatt látogatják el az Anyma bulikat, vagy legalábbis a zene és a látvány harmóniájáért. A Sziget koncert előtt a közönség soraiban többen arról beszélgettek, mennyire izgatottan várják, hogyan fog megjelenni a Syren szirénje a Sphere-hez képest jóval kisebb kijelzőn. Bár Anyma már fellépett például a Tomorrowlanden, általában olyan helyszíneken játszik, ahol a szigetesnél lényegesen nagyobbak a képernyők, vagy zárt terekben, ami sokat hozzátesz a hangulathoz.

Kellemes meglepetés volt, hogy a dizájn nagyon jól működött a nagyszínpadon is, ahol az óriási kijelzők hiányoztak, ott Milleri megtoldotta a bulit látványos lézershow-val, így, bár nyilván nem kaptunk olyan élményt, mint amit a kifejezetten erre kiválasztott helyszíneken kapnánk, nem volt ok a panaszra. Ebből is látszik, hogy kifejezetten jó ötlet volt főműsoridőben nagyszínpadra rakni egy ilyen fellépőt: FKA Twigs alatt még elég szellős volt a színpad előtti tér, annak ellenére, hogy ő is rendesen odatette magát, Anyma előtt azonban pár perc alatt úgy megtelt a terület, hogy egy legyezőt nem lehetett leejteni. A melodic techno szerelmesei egyébként is leginkább szombatra tartogatták magukat, a lineup ugyanis a Bolt Night Stage-en, a The Clubban és a Colosseumban is nekik kedvezett tegnap, így nem csoda, hogy a szombati napon a buli igazán sötétedés után indult be.

Bár Anyma szettje nem volt éppen a legerősebb, ügyesen válogatta össze a dalait és remixeit. Figyelembe kellett vennie, hogy a közönség nem kifejezetten technós, ezért a mixbe néhány populárisabb szám is bekerült. Ilyen például az Ellie Gouldinggal közös "Hypnotized" vagy a The Weeknd "Blinding Lights"-ja, utóbbihoz egyébként az Anyma kreatív igazgatója tervezte a São Pauló-i koncert látványvilágát. Viszont a Zombie Nation "Kernkraft 400"-jának beválogatása számomra örök kérdőjelet jelent: bár a közönség élvezte a töröröröptöp ritmusát és az ugrálást, a dal egyszerűen nem illett a szettbe, és egy kicsit David Guettásra silányította a színvonalat – pedig Guetta mostanában különböző, kevésbé mainstream hangokkal kísérletezik, legalábbis a saját korábbi stílusához képest.

Alapvetően viszont nem lehet panasz a szettre, másfél óra alatt csak egy-két olyan pár perces időszak volt, amikor kicsit leült a buli, de akkor is gyorsan visszapörgött egy-két jól elhelyezett LED-animáció, lézershow vagy tűzbetét segítségével, a közönség pedig végigbulizta az egész fellépést. Néhány igazán népszerű Afterlife-dal azért hiányzott a repertoárból, nagyon szívesen hallgattam volna az egyébként szintén elég mainstream My City's On Fire-t vagy a kedvenc vizuálommal érkező Eternityt, de így sem volt hiányérzetem, és, bár előre nem láttam jönni, nagyon jót buliztam egy teljesen vegyes közönséggel az utóbbi évek egyik legsikeresebb és legnépszerűbb melodic techno DJ-ére. A szett végén pedig szinte mindenki a Sziget hátulja felé vette az irányt, és egész este olyan tömeg volt a Delta Districtben, hogy még a kifejezetten tágas Bolt Night Stage-re lehetett beférni.