A magyar irodalom múzsái nem éppen a gyengédségükről voltak híresek, hiszen egymással sem bántak mindig kíméletesen.

Szórakoztató irodalomtörténet - így írja le Bálint Lilla, a könyv írója, egyben a Dívány szerzője első kötetének műfaját. A témával régóta foglalkozik, számos cikkében dolgozta már fel a Díványon ismert költők, írók kedveseinek sorsát, a könyvben azonban kizárólag olyan történeteket gyűjtött össze, melyek főhősei a nagy szerelem elmúlta vagy a szeretett művész halála után kellett, hogy túléljenek.

A Dívány főszerkesztője, Reiber Gabriella moderálta könyvbemutatón Péterfy Bori olvasta fel a múzsák által hátrahagyott leveleket, naplóbejegyzéseket, sőt: akár novellákat és verseket is. Bori számára személyes jelentősége is van a múzsatémának, hiszen művészcsaládból származik, dédapja Áprily Lajos költő, nagyapja Jékely Zoltán író, nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, apja Péterfy László szobrász, bátyja Péterfy Gergely író, unokatestvére pedig Gerlóczy Márton író.

"Örök téma az életemben a híres férfiak árnyékában élő nő, egész elképesztő rémtörténetek vannak a családomban" - fogalmazott, felidézve: nagymamája, Jancsó Adrienne eldöntötte, hogy beteljesíti álmait, amiért egész életében hallgathatta azt, mennyire önző. "Sokat volt velünk, de előtérbe helyezte magát is, ezért megvetett személy lett. Ahogy ezeket életem során összerakom, az elképesztő.

- a múzsák közt is volt, aki azért nem jutott semmire, mert azt gondolta, nincs benne semmi, nem elég jó. És én is hiába írok magamnak is dalszövegeket, sosem leszek ezért az Artisjusnál díjazott, fel sem merül a nevem. De ez engem már nem érdekel. Ők még belepusztultak" - tette hozzá.

A kötetben főként a huszadik századi költők és írók múzsáinak sorsa bontakozik ki: Bálint Lilla olyan karaktereket gyűjtött össze, akik maguk is írói tevékenységet folytattak, és tőlük megmaradtak naplóbejegyzések vagy emlékezések. A válogatásba több nyugatos szerző múzsája is helyet kapott - Péterfy Bori a könyvbemutatón megosztotta, hogy számára talán Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni története állt a legközelebb a szívéhez.

"A szerelmük rendkívüli volt, hiszen ott rejlett benne egy olyan döntés, amely szerint Radnóti Miklós annyira kivételes költő, hogy őt mindenképpen meg kell őrizni. Ráadásul ezt a döntést ilyen fiatalon meghozni különösen figyelemre méltó... Ami még különlegesebbé teszi ezeket a szerelmeket, az a levelezések és naplók nyújtotta lehetőség, amelyek révén életre kel a történetük: a mi érzelmeink viszont már nem hagynak ránk ilyen maradandó nyomot" - fogalmazott.

Bálint Lillát különösen mélyen megérintette Szántó Judit, József Attila szerelmének sorsa.

A megítélése nem volt a legkedvezőbb, mivel sokan hátborzongató állításokat terjesztettek róla, és számos előítélet nehezedett rá.

Vonalas munkásasszonyként ábrázolták, aki magasra kapaszkodott pártkapcsolatai révén, aki nem volt méltó társa József Attilának, és írni sem tudott.

"Azután elmerültem József Attila halálakor írt sorainak mélységében: egy érzékeny, érzelmekkel teli nő hangját hallottam meg bennük" - fogalmazott. Szerinte a könyvben szereplő nők közös jellemzője az volt, hogy gyakran háttérbe szorították saját vágyaikat, holott sokukban komoly tehetség rejlett, például Csinszka kiválóan rajzolt. "Milyen irányt vehetett volna a magyar irodalom, ha ők megkapták volna a szükséges bátorítást?" - tette fel a kérdést. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban is, hogy a mai napig nem sikerült elérniük, hogy a nők ugyanolyan szabadon alkothassanak, mint a férfiak.

A múzsaszerepbe egyébként különböző utakon jutottak a kötet szereplői: Sárvári Anna, Juhász Gyula szerelme például biztosan nem akarta magáénak azt, hiszen, mint kiderült, mindössze egyetlen alkalommal találkozott a költővel. Csinszka és Kozmutza Flóra ugyanakkor vágyták ezt a szerepet, melyet ki is töltöttek.

Az ugyanakkor egységes Bálint Lilla szerint, hogy környezetük mindenképp megítélte őket, nagy indulatokat, érzelmeket generáltak.

"Ha nem akart a nemzet özvegye lenni, akkor azért, ha igen, akkor meg azért.

Volt, akinek az egzaltáltságát vetették szemére, de a múzsák egymással sem voltak túl kíméletesek" - fogalmazott.

Ma múzsákról nem annyira beszélhetünk - inkább művészfeleségek léteznek, olyan helyzetek, mint a fent felsoroltak, nem alakulnak már ki. Ma is tanulhatunk ugyanakkor a múzsák sorsából, hiszen a problémák, amelyekkel megküzdöttek, legyen szó szakításról, gyermektelenségről vagy az anyaság kihívásairól, ma is előttünk állnak. Ez teheti relevánssá az akár több évszázada megélt sorsokat ma is.