A kapitalizmus legfényesebb oldala abban rejlik, hogy lehetőséget ad az egyéni kreativitás kibontakoztatására és az innovációra. Az emberek szabadon választhatják meg, mivel foglalkoznak, és hogyan hozzák létre saját vállalkozásaikat. Ez a rendszer ösztön

Húsz évvel ezelőtt, amikor a Kieselbach kiadta a Modern magyar festészet második kötetét, Molnos Péter művészettörténész valószínűleg nem is sejtette, hogy annyi jelentős mű fog napvilágra kerülni, hogy végül egy újabb album sem elegendő majd ahhoz, hogy mindet bemutassa.

Itt egy Munkácsy, ott egy Csontváry, Benczúr, Rippl-Rónai, Aba-Novák, Vaszary, Szőnyi - felsorolni is szinte képtelenség, mennyi kiváló alkotó remekműve jelent meg a Kieselbach Galéria legújabb kiállításán, amely szerda este nyílt, és már be is zárt - legalábbis Vízkeresztig, január 6-ig. A tárlat "pop-up" jellegét az adta, hogy a Kieselbach gondozásában megjelent egy újabb, több mint ötszáz oldalas album, a Megtalált képek, amely több mint 350 műalkotás reprodukciójával, Molnos Péter művészettörténész mintegy száz tanulmányával arról mesél, a lappangó művek megtalálásával - vagy épp egy-egy műgyűjtő piacra lépésével - mennyi meglepetéssel szolgált az elmúlt két évtizedben a hazai műkincskereskedelem.

A Megtalált képek bemutatóján Molnos Péter visszaemlékezett, hogy 2003-ban és 2004-ben hasonló indíttatásból született meg a Modern magyar festészet két kötete. Akkor úgy vélekedett, hogy már nem lehet olyan jelentős felfedezéseket tenni, és kételkedett abban, hogy húsz év alatt annyi kiemelkedő mű kerüljön napvilágra, mint az 1980-as évektől az ezredfordulóig. Ám tévedett. Kieselbach Tamás és csapata végigjárta az összes magyar múzeumot és magángyűjteményt, és Molnos Péter is meglepődött: a 20. századi magyar festészet valóban sokkal gazdagabb, mint ahogy azt valaha képzelte. E felfedezés hatására fogalmazódott meg benne, hogy mindezt könyv formájában is érdemes lenne bemutatni - osztotta meg a közönséggel a Megtalált képek bemutatóján Molnos Péter.

A magyar festészet iránt érdeklődő művészettörténészek többsége a műkereskedelemből meríti inspirációját. „Olyan műveket kutatunk és emelünk ki, amelyek a műkereskedelem színpadán tűnnek fel” – magyarázta a könyv szerzője. A kapitalizmusnak ez a szegmense valóban figyelemre méltó: egy üzleti tevékenység, amely nemcsak profitot termel, hanem hozzájárul a nemzeti kulturális örökség gazdagodásához is. Amikor egy műkereskedő sikeresen beszerez egy festményt, az nem csupán a saját megélhetését biztosítja, hanem értéket is teremt a közösség számára. Az idő múlásával a gyűjtőktől és kereskedőktől a jelentős alkotások végül a múzeumok gyűjteményeibe kerülnek. Ez a kiállítás egyfajta tiszteletadás a huszadik századi magyar műkereskedelem előtt: fontos, hogy tudatosítsuk, a múzeumainkban megcsodált képek többsége először a műkereskedők által nyer értelmet és értéket. Ők határozzák meg azt az irányt, amely a művészeti kánont formálja, és ez a hatás visszacsatolódik a művészettörténészek és muzeológusok munkájába, végül pedig ezek a művek válnak a képzőművészeti könyvek alapját képező anyaggá. A célunk az volt, hogy bemutassuk, milyen csodás alkotások kerültek a felszínre az elmúlt húsz év magyar műkereskedelme során, és hangsúlyozzuk, hogy valójában egy aranykorban élünk, amely még nem ért véget. Aki aktívan részt vesz az aukciós piacon, tisztában van azzal, hogy fantasztikus művek bukkannak fel a világ minden tájáról, akár a tengeren túlról, akár Nyugat-Európából. Ennek a műkereskedelemnek köszönhetően a rejtett gyöngyszemek előbújnak, hiszen a magas pénzösszegek csábítják őket elő. Bár néha meglepődöm egy-egy festmény magas árával kapcsolatban, fontos megérteni, hogy a Nyugat-Európában rejtőzködő képek csupán a jelentős árak hatására kerülnek a felszínre. A 10, 20 vagy akár 100 milliós árak már egy francia, angol vagy amerikai polgár képzeletét is megmozdítják, és valószínűleg leemelik a falról a képet, hogy azt Magyarországra hozzák. Ez mindannyiunk közös érdeke és haszna – zárta szavait Molnos Péter.

Elsőre talán meglepő, hogy egy francia, angol vagy amerikai otthon falán magyar festőművész művei is megjelenhetnek. A témát a közelmúltban megrendezett kiállítás is alátámasztotta, amely hangsúlyozta, hogy a művek zöme már eleve külföldön, főként Párizsban, Berlinben és Rómában született. Erre a Szépművészeti Múzeumban jelenleg látható Munkácsy-kiállítás világít rá. Emellett voltak olyan alkotók is, akik a legdinamikusabb, korai alkotói időszakukban szinte kizárólag a párizsi, londoni és New York-i galériákban népszerűsítették műveiket. Ilyen például az itthon kevésbé ismert Ferraris Artúr, akinek keleti ihletésű, virtuóz technikával megalkotott festményei az elmúlt évtizedekben csupán a nagy nemzetközi aukciósházakban bukkantak fel, így különleges eseménynek számít, hogy Ferraris egy magyar témájú festménye a Kieselbach kiállításon látható. Benczúr Gyula Koszorút a mamának című alkotása is egy jelentős műgyűjtő közbenjárásával került vissza Magyarországra 1998-ban, több mint 120 évig tartó külföldi lappangás után.

A XIX. és XX. századi magyar festmények egy jelentős része mindenesetre elpusztult, illetve elveszett: a kiállítás megemlíti a villamoson felejtett Vajda Lajos- mappát, a Kassák Lajos által 1926-ban Bécsben hagyott bőröndöt, benne a Ma-számok teljes reprodukciós "alapanyagával", a műtermekre hullt bombákat és a szovjetek által elhurcolt, a mai napig hadizsákmányként kezelt műveket is.

A fejletlen művészeti mecenatúra jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy sok értékes műalkotás eltűnjön vagy elveszítse eredeti formáját. A kiállítás rámutat arra, hogy bár sok közhelynek tűnik, a legnagyobb veszély egy mű számára az alkotója környezetében rejlik. A fiatalkori, modernebb stílusú alkotások, amelyeket a konzervatív hazai ízlés gyakran nem fogadott el, vagy amelyeket a művész már elavultnak tartott, gyakran átfestés áldozatai lettek, vagy szétbontva végezték. Az ilyen művészeti "újrahasznosítás" nem csupán az avantgárd alkotók sajátja volt; Aba-Novák Vilmos, a római iskola kiemelkedő mestere is így járt el. Szerencsére a tárlaton látható öt négyzetméteres Nagy trattoria című festményét nem darabolta fel, hanem ügyesen feltekerte, így sikerült megóvnia azt a második világháborús bombázások pusztításától.

A kiállítás és a hozzá tartozó katalógus sajnos nem említi Berény Róbert Weiner Leó-portréját, amelyet Barki Gergely művészettörténész bukkant föl körülbelül egy évtizeddel ezelőtt a Stuart Little, kisegér című családi film díszletei között. Azóta a mű a Magyar Nemzeti Galéria értékes gyűjteményébe került. Kieselbach Tamás művészettörténész, a galéria tulajdonosa az album előszavában utal arra, hogy folyamatban van a Megtalált képek második kötetének elkészítése – valószínű, hogy ebben a különleges alkotás kalandos története is helyet kap majd.

Molnos Péter legújabb albumának címe „Megtalált képek”, amely a műkereskedelem világában eltöltött 20 év felfedezéseit és meglepetéseit öleli fel. A kötet 2024-ben kerül bemutatásra a Kieselbach Galériában. E különleges albumhoz kapcsolódó kiállítás 2025. január 6-tól február 28-ig látogatható Budapest szívében, a Szent István körút 5. szám alatt található galériában. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget, hogy megismerd a művészet e lenyűgöző aspektusát!