A halál nem csupán egy elkerülhetetlen vég, hanem az élet természetes része is. Ezen a napon, amikor megemlékezünk az eltávozottakról, méltó módon tiszteletet adhatunk nekik. Készüljetek velünk a Halottak Napjára egy inspiráló videóval, amely segít átgond
Hamarosan újra lángra lobban a gyertyák fénye a temetőkben. A búcsúzás pillanatai nem csupán a fájdalomról szólnak, hanem egy méltóságteljes lehetőségről is: emlékezni, elengedni, és újra kapcsolódni. A halottak napja közeledtével a halál, a gyász és a búcsúzás méltósága került terítékre Palkovics Katalin társaságában, aki elkötelezetten dolgozik azon, hogy támogassa az embereket ebben a nehéz, de fontos folyamatban.
A búcsúzás, az elengedés és az emlékezés méltósága mindannyiunk életének szerves részét képezi. Bár sokszor elhessegetjük a gondolatot, hogy mindez elkerülhetetlen, és menekülünk előle, végül nem tudjuk figyelmen kívül hagyni. Elveszítjük azokat, akik a legközelebb álltak hozzánk, és az életünk szövetéből szőtt közelségük hirtelen eltűnik. Az emlékek, amelyek egykor élénk színekkel festették a mindennapjainkat, most már csak a hiány keserű árnyékai. Ez az érzés, akármennyire is próbálunk tőle távol maradni, egyre inkább bekúszik a hétköznapjainkba, és olyankor, amikor a legkevésbé számítunk rá, fájdalmasan megérint minket. Ahogy közeledik a halottak napja, különösen is érezhetővé válik ez a hiány, hiszen ilyenkor megemlékezünk azokról, akik valaha fontos szereplői voltak életünknek. Annak ellenére, hogy már nincsenek közöttünk, emlékük tovább él bennünk. E témáról Palkovics Katalinnal, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnökével beszélgettünk. Szó esett a gyász folyamatáról, az elengedés nehézségeiről, valamint arról, hogy miért elengedhetetlen, hogy újra megtanuljuk méltósággal búcsúzni szeretteinktől.
"A fájdalmat nem elkerülni érdemes, hanem átélni és felfedezni."
A halottak napja közeledtével egy különleges időszakra készülünk. De vajon ünnepnek tekinthetjük ezt a napot?
- Igen, úgy vélem, hogy ez elengedhetetlen - feleli Palkovics Katalin. - Bár a fájdalom és a nehéz érzések ott vannak, ez mégis ünnep. A szomorúság mellett lehetőséget kapunk arra, hogy emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek közöttünk.
Beszélgetésbe elegyedünk. Kérdéseimmel igyekszem feltárni a tapasztalatait, hiszen az a hivatása, hogy támogassa a gyász folyamatát, és segítsen megteremteni a méltóságteljes búcsú körülményeit. Számos ember, sokféle fájdalommal és különböző gyászgondolatokkal keresett már meg. Ő úgy látja, hogy sokan próbálják "megtakarítani" a búcsú pillanatait, mivel rettegnek a fájdalomtól. Pedig ha elnyomjuk ezeket az érzéseket, az elengedés folyamata is megakadályozódik.
A gyász nem csupán a halálhoz kapcsolódik; sokkal szélesebb spektrumot ölel fel. Az elengedés folyamata olyan kapcsolatokat, munkahelyeket és élethelyzeteket is magában foglal, amelyek már nem szolgálnak minket. Ha megtanuljuk, hogyan éljük meg a veszteségeinket, idővel képesek leszünk szebb, értékesebb emlékeket felidézni - hangsúlyozza. A halál és az elmúlás gondolatától való menekülés egyre inkább jellemzi a modern világunkat. Ezért a szertartásaink is gyakran a gyorsaságra és az egyszerűségre koncentrálnak, mintha csak kötelességünket akarnánk letudni, anélkül, hogy mélyebben átgondolnánk azokat az érzelmeket, amelyek ilyenkor felszínre törnek.
A halál nagyon nagy tabu
Sokan azt hiszik, hogy ha nem beszélünk egy témáról, akkor az elkerülhető. Pedig éppen ellenkezőleg: a dolgok gyakran elkerülhetetlenek. Gyakran találkozunk olyan családtagokkal, akik nem tudják, mit szeretett volna az elhunyt. Ez a bizonytalanság és döntésképtelenség forrása lehet. Egy temetésből csak egy van, és az méltó akkor válik, ha hűen tükrözi azt, akiről megemlékezünk. Ezért fontos, hogy ne habozzunk megkérdezni, milyen kívánságai voltak a hozzátartozónknak. Ne féljünk beszélni arról, ami számára igazán fontos volt, hiszen a búcsú akkor lesz igazán méltó, ha tudjuk, és megvalósítjuk azokat az elképzeléseket, amelyek az ő akaratát tükrözik.
