A farkasember, a mítoszok és legendák sötét hőse, régóta foglalkoztatja az emberi képzeletet. De vajon mit takar ez a sokszínű fogalom? Betegség, mely a testet és a lelket megfertőzi, vagy csupán rémtörténetek szövevényes hálója? A farkasember történetei
A történelmi hagyományok, legendák és egyéb irodalmi alkotások a farkasember, vagy más néven vérfarkas három eltérő aspektusát tárják elénk. A legkorábbi feljegyzések szerint a farkasember megjelenése részben a sámánizmus gyökereinek, valamint az ember és az állat közötti ősi, titokzatos kapcsolatoknak köszönhető. E jelenség mögött az a hit áll, hogy az ember képes felfedezni és megélni állati tulajdonságait, melyeket valójában magában hordoz. Ha ezt a megközelítést követjük, a farkassá válás egy tudatos átalakulást sugall, amelyet különféle eszközökkel - mágikus balzsamokkal, állatbőr viselésével és egyéb rituális módszerekkel - lehetett elérni.
A farkasember mítosza szinte minden európai nép folklórjában fellelhető, és ennek a titokzatos lénynek a történetei régóta foglalkoztatják az emberi képzeletet. Az egyik legkorábbi említést a híres görög történetíró, Hérodotosz jegyezte fel, aki a mai Ukrajna területén élt neuri törzs tagjairól számolt be, akik képesek voltak alakot váltani. A görög mitológia sem mentes a "lükanthroposz" alakjától, amely többször is felbukkan a mítoszok szövevényes világában. Emellett a farkasember alakja megtalálható a szláv, germán és skandináv mitológiai hagyományokban is; különösen a skandináv Volsunga saga említi, ahol a farkasok lelkét idéző harcosok küzdenek, megidézve e lények erejét és vad természetét. Az ilyen történetek nemcsak a kulturális örökség részei, hanem az emberi psziché mélységeit is tükrözik, hiszen a farkasember szimbóluma a vadász és az üldözött, a civilizáció és a természet határvonalán áll.
A farkasember harmadik formáját az újkorban kezdték el részletesen bemutatni, és ebben a megközelítésben már nem csupán a fizikai metamorfózisra koncentrálnak. E helyett a transzformációt egyfajta varázslatos kivetítésként értelmezik, ahol az emberi lény farkassá alakulása mágikus dimenziókban játszódik le, szimbolizálva a belső harcokat és a természetfeletti erőkkel való kapcsolatot.
A skizofrénia diagnózisával összefüggésbe hozható pszichológiai rendellenesség, a lycantrópia egy különös tudatállapot, melyben az érintettek abban a hitben élnek, hogy képesek átváltozni valamilyen állattá, és ennek megfelelően viselkednek is. E kóros állapot mögött gyakran állnak más, veleszületett rendellenességek is, mint például a hypertrichosis, amely az arc és a felsőtest szőrzetének extrém fokú megnövekedésével jár, illetve a porfiria, ami a vér pigmentjeivel kapcsolatos napfényérzékenységet jelent. Bár a lycantrópia fogalmát leginkább az elmúlt másfél évszázadban kezdték el alaposan tanulmányozni, valószínű, hogy a múltban is létezett, így akár sok olyan ember is szenvedett miatta, akiket ártatlanul ítéltek el a vérfarkas-ügyek során.
A farkasember kulturális kivetítésének jelenkori példái nem igényelnek különösebb leírást, hiszen gyakori szereplője a horrorfilmeknek. A téma európai kulturális beágyazottságáról sokkal többet elárul a tény, hogy a jelenség az egyik legismertebb, a Piroska és a farkas mesében is megjelenik. A történetet olvasva nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy a nagymamája helyett az ágyban farkast találó Piroska levonja a következtetést: a nagymamát nem fogyasztotta el a farkas, hanem ő maga változott azzá.
A farkasember mítosza nem csupán a nyugati kultúrákra korlátozódik, hanem más civilizációkban is izgalmas formákat ölt. Például az algonkin indiánok legendáiban ott található a "Wendigo", egy vérfarkas-szerű lény, amely az éhség és a felfordulás megtestesítője. Emellett a navajók "bőrváltoztatóként" emlegetik a yenaldoshikat, akik különleges képességeik révén képesek voltak állatokká változni. Ezt a mítoszt az anaszázikkal is összekapcsolják, egy rejtélyes indián civilizációval, amely a mai Mexikó és Arizóna területén virágzott, majd 1200 körül váratlanul eltűnt. E történetek révén a farkasember alakja gazdag szimbolikát és mélyebb jelentéseket nyer a különböző kultúrákban.
