A dohány és a tojás sorsa döntötte el Bulgária belépését a nagy háborúba | 24.hu

A bolgár miniszterelnök erős érvekkel támasztotta alá, miért a központi hatalmak oldalán lépnek be az I. világháborúba. Ám rossz oldalt választottak.

Az első világháború kirobbanása mögött a balkáni befolyás kérdése állt, azonban a félsziget többi állama, Szerbiát kivéve, a konfliktus kezdeti szakaszában megőrizte semlegességét. A háttérben folytatott diplomáciai manőverezés során a központi hatalmak első sikerét Bulgária aratta, amikor 1915. október 11-én hadat üzent Szerbiának.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha megemlítjük, hogy a háborúk mögött gyakran nemes eszmék helyett sokkal inkább földhözragadt gazdasági vagy területi érdekek húzódnak meg. A politikai retorika azonban ritkán tükrözi ezt a valóságot. Különösen figyelemre méltó, ahogyan a Bolgár Cárság belépett az első világháborúba, hiszen az ő motivációik és céljaik sokkal inkább a konkrét érdekkonfliktusokhoz kapcsolódtak, mintsem valamilyen nemes ideálhoz.

Az 1913-as második balkáni háború során Bulgária súlyos veszteségeket szenvedett el, és kénytelen volt lemondani számos területről, amelyek korábban a londoni egyezmény által kijelölt határain belül helyezkedtek el. E területek közé tartozott Macedónia, Dél-Dobrudzsa és az Égei-tenger partvidéke is. I. Ferdinánd cár és a szófiai kormány fő törekvése az első világháború kitörésekor nyilvánvalóan az volt, hogy visszaállítsák a korábbi határokat. Ugyanakkor dilemma elé kerültek: nem tudták, hogy melyik szövetséges oldalhoz csatlakozzanak a háborúban.

A Vaszil Radoszlavov miniszterelnök irányítása alatt álló bolgár kormány úgy határozott, hogy inkább a kivárás taktikáját választja. Ez a döntés különösen érdekes, figyelembe véve, hogy a Monarchia által nyomás alatt tartott Szerbia már 1914-ben kínált egy lehetőséget a revansra. Bulgária azonban nem élt ezzel a lehetőséggel; a Monarchia osztrák-magyar erői megrekedtek a szerb frontra, míg Oroszország mélyen benyomult a Monarchia területére – ez a helyzet óvatosságra ösztönözte a bolgár vezetést.

A kivárás stratégiája Radoszlavovék számára egyre inkább kifizetődőnek tűnt, hiszen joggal remélhették, hogy a hónapok múlásával a szerepvállalásuk értéke folyamatosan növekedni fog a két oldal vezető hatalmai szemében. A háttérben zajló diplomáciai tárgyalások egy különös, szinte groteszk versenytárgyalássá alakultak, ahol Bulgária, mint a térség domináló állama, mind az antant, mind a központi hatalmak részéről egyre vonzóbb ajánlatokat kapott. Különösen a Dardanellák ellen tervezett antant akció célja az volt, hogy befolyásolják a cári Oroszország döntéshozatalát, így igyekeztek előnyhöz juttatni magukat a nemzetközi porondon.

A háború második évének eseményei váratlan fordulatot hoztak, és a mérleg nyelve hirtelen más irányba mozdult el. A szerb, orosz és török fronton zajló történések arra ösztönözték Bulgáriát, hogy a központi hatalmak oldalán keresse saját érdekeinek érvényesítését. Az első lépés e stratégiai döntés felé az 1915. szeptember 6-án Németországgal, az Osztrák-Magyar Monarchiával és az Oszmán Birodalommal megkötött társulási szerződés volt. Ez a megállapodás ígérettel kecsegtette Bulgáriát, hogy hadba lépése esetén jelentős területi nyereséget érhet el.

Radoszlavov azért még megvárta, amíg a Monarchia október elején új offenzívát indított a szerb fronton, és október 11-én, a hadüzenet napján a bolgár hadsereg rögtön több hadosztállyal be is nyomult Macedóniába. Érdemes felidézni a miniszterelnök memorandumát a hadüzenetet indoklásáról:

"Napjainkban azt láthatjuk, hogy a nemzetek nem eszmékért, hanem kizárólag anyagi érdekeikért harcolnak. Ennél fogva, minél inkább kötődünk egy országhoz anyagi szempontból, az az ország annál inkább érdekelt fennmaradásunkban és gyarapodásunkban (...), a számok azt mutatják, hogy kereskedelmünk, érdekeltségeink és egész gazdaságunk elválaszthatatlanul kötődik Törökországhoz, Németországhoz és az Osztrák-Magyar Monarchiához."

A szöveg későbbi részében Radoszlavov aprólékosan elemezte a két oldal ajánlatait, részletesen összevetve azokat. Emellett alaposan feltérképezte a különböző szövetségekhez való csatlakozás előnyeit és hátrányait is. Külön figyelmet szentelt arra, hogy...

Németország azonnali hatállyal leállítaná a bolgár tojások importját, míg a bolgár dohánytermékek behozatalát szigorúbb feltételekhez kötné.

ezzel jelentős hatást gyakorolva a gazdasági helyzetre.

Utólag könnyű azt mondani, hogy a gondos mérlegelés feleslegesnek bizonyult, hiszen Bulgária és szövetségesei végül vereséget szenvedtek, az ország pedig újabb területekről volt kénytelen lemondani Románia, Szerbia és Görögország javára. Ennek ellenére dicséretet érdemel az a törekvés, hogy nyíltan és részletesen bemutatták a háború megindításának indokait, ahelyett, hogy semmitmondó frázisokkal próbálták volna igazolni az ország háborús lépéseit.