A dietetikusok felfedték, hogy mikor a legideálisabb egy finom vacsorát tálalni.
Bár elsőre hihetetlennek tűnhet, de a nap utolsó étkezésének időpontja rendkívül fontos szerepet játszik az egészségünk szempontjából. A vacsora nem csupán egy étkezés, hanem éppúgy jelentőséggel bír, mint a reggeli vagy az ebéd. Szakértők most megosztották velünk, hogy mikor lenne a legideálisabb időpont a vacsora elfogyasztására.
A dietetikusok úgy vélik a legjobb időpont a vacsorához valamikor délután 5 és 7 óra közé tehető. Ha viszont ez nem működőképes, akkor próbáld meg azt az örökérvényű szabályt alkalmazni, mely szerint a vacsora és a lefekvés között minimum három órának el kell telnie. A szakértők szerint erre az emésztés szempontjából van szükség, valamint felhívják arra is a figyelmet, hogy a túl késői vacsora hosszú távon reflux kialakulásához vezethet.
A késlekedés nem opció.
Természetesen, ez mind szép és jó, de nem elhanyagolható, hogy mit választunk vacsorára. Egy igazán zsíros étel, mint például egy dupla hamburger és egy nagy adag sültkrumpli, akár hat órát is igénybe vehet az emésztés során. Ha például 10 órakor fekszel le aludni, akkor 7 órakor már érdemes elkerülni az ilyen nehéz fogásokat. Persze, néha mindannyian megengedhetünk magunknak egy kis bűnözést, de alapvetően érdemes távol tartani magunkat az efféle ételektől. A nehéz vacsora ugyanis nyomást gyakorolhat a nyelőcsőre, ami refluxot okozhat, és ráadásul az alvás minőségére is kedvezőtlen hatással lehetnek a zsíros ételek.
Túl korai vacsora nem a legjobb választás.
Fontos megemlíteni, hogy a túl korán elfogyasztott vacsora sem javasolt. Például, ha délután 3 órakor teszed az utolsó falatokat, előfordulhat, hogy az éhség miatt nehezen alszol majd el. A szakértők szerint ideális lenne, ha a vacsora időpontja naponta nagyjából azonos lenne. A testünk igényli a napi rutint, ami kedvezően hat a cirkadián ritmusra, azaz a belső óránkra. Ennek a belső órának a megfelelő működése létfontosságú az egészségünk szempontjából, hiszen ha nem működik jól, az anyagcsere folyamatok egyensúlya felborulhat, ami növelheti a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázatát.
