Ódor Bálint a Mandinernek adott interjújában kiemelte, hogy Magyarország képviselete 440 millió ember érdekeit szolgálta, és a vártnál is jelentősebb eredményeket értünk el.

A jogalkotásról már korábban esett szó, és fontos hangsúlyozni, hogy a Tanács soros elnökének kulcsszerepe van ebben a folyamatban. Feladatai közé tartozik a Tanácson belüli álláspontok kidolgozása a különböző jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban, valamint az Európai Parlamenttel való intézményközi egyeztetések, azaz a trialógusok lebonyolítása is. E törekvések célja, hogy az uniós jogalkotási dossziék végleges formájukat nyerjék el, amely a Tanács és az Európai Parlament közötti politikai megállapodás keretein belül valósul meg.

A bővítési következtetések megvitatását egy késő estébe nyúló ülés keretében sikerült lezárnunk, mindössze három nappal a decemberi EU-csúcs előtt. Ez a folyamat hat héten át tartott, és különösen az utolsó két hétben voltam személyesen jelen a tárgyalások során. A 27 tagállamnak 10 ország bővítési folyamatáról kellett konszenzusra jutnia, ami rendkívül összetett feladatot jelentett. Az ilyen mértékű együttműködés és a végleges megállapodás elérése komoly kihívást jelentett számunkra.

A kérdésedre adott válaszomhoz szeretném hozzátenni egy fontos szempontot: a magyar Állandó Képviselet diplomatáinak kiemelkedő szakmai felkészültsége és alázatos hozzáállása a munkájukhoz. Korábban is elismerés övezte a magyar Állandó Képviseletet, de az elnökség alatt sikerült még magasabbra emelni ezt az elismerést. Diplomatáink valóban magasra tették a mércét. Örömmel tölt el, hogy számos kérdésben jelentős előrelépéseket tudtunk elérni az elnökség idején.

Az elnökség július elején a miniszterelnöki békemisszió keretében egy figyelemre méltó magyar politikai jelzést küldött a nemzetközi közösség felé. Ezt követően azonban egy sor bizottsági hátráltatás vette kezdetét, amelyben a tagállamok eltérő mértékben vettek részt. A bizottság képviselete a budapesti informális tanácsüléseken gyakorlatilag megszűnt, és elmaradt a biztosi kollégium budapesti látogatása is, ami rendkívüli helyzetet teremtett. Az informális Külügyek Tanácsa-ülést Brüsszelbe helyezték át, és a tagállamok részvétele számos ülésen alacsony szintű volt; sőt, olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a lengyelek egy gyakornokot delegáltak az egyik ülésre. Mindezek ellenére az eredménylista azt mutatja, hogy a helyzetnek nem volt jelentős következménye. Vagy esetleg tévedek ebben a megítélésben?

Összességében azt látom, hogy nem volt ezeknek érdemi hatásuk, az eredmények emiatt nem hiúsultak meg. Egy informális tanácsülésen döntések nem születnek, csak formális tanácsülésen. Ami egy informális tanácsülés napirendjén szerepel, az előbb-utóbb bekerül egy formális tanácsülés napirendjére is, melyeken a biztosok is jelen voltak. Megnéztük a számokat, az informális ülésekre a magyar a fővárosban sok esetben többen is jöttek el, mint általában szoktak, például a Bel- és Igazságügyi Tanácsra például több belügyminiszter jött el, mint korábban.

Kétségtelen, hogy november elején a budapesti informális Európai Tanács eseménye önmagáért beszél. Az összes tagállam vezetője, valamint az Európai Bizottság elnöke jelen volt a fővárosban, ahol közösen, egyetértésben fogadták el a versenyképességről szóló Budapesti Nyilatkozatot. Ez a dokumentum az elnökségünk egyik kulcsfontosságú célkitűzését tükrözi.

Azt viszont szükséges megemlíteni, hogy októberben, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr bemutatta az elnökségi prioritásokat az Európai Parlamentben és részletes áttekintést adott arról, hogy milyen terveink vannak a következő időszakra,

A Bizottság elnöke nem a hagyományos lojális együttműködés keretei között fejtette ki véleményét, hiszen nem a Tanács elnöksége nevében szólt a magyar miniszterelnökről. Ennek ellenére a Brüsszellel való munkakapcsolatunk zökkenőmentesen alakult, és a közösen megfogalmazott célkitűzéseinket a Bizottság is támogatta. Az elnökségi gépház működése szempontjából kulcsfontosságú volt a Bizottsággal való hatékony együttműködés, amely az elnökség időszakában sikeresen megvalósult. Az Európai Parlament esetében azonban azt tapasztaltam, hogy az átmeneti időszak miatt elsősorban a saját ügyeikkel foglalkoztak, majd a friss Bizottság felállításával és a biztosjelölti meghallgatásokkal voltak elfoglalva. Ennek ellenére a trialógusok több esetben elindultak, és sikerült a Tanács képviseletében tárgyalásokat folytatnunk, aminek eredményeként számos dossziéról megállapodásokat is kötöttünk. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az Európai Parlament az illegális migrációval kapcsolatos intézkedések és a migrációs nyomás csökkentésére irányuló jogszabályok tekintetében nem kezdeményezett tárgyalásokat a Tanáccsal.

Egyhangú tanácsi mandátum birtokában sem?

A tárgyalások elindításához már rendelkezésünkre állt a szükséges egyhangú vagy többségi tanácsi mandátum. Az Európai Tanácsban az állam- és kormányfők egyöntetűen döntöttek egy új migrációs megközelítés mellett, azonban a parlament még nem vette kezdetét a tárgyalásoknak az új irányelvek tükrében. Jövőre derül ki, hogy az Európai Parlament milyen álláspontot alakít ki az Európai Tanács októberi döntésével összhangban.

Egy másik érdekes téma, amelyet érdemes megemlíteni, az a bizottság által októberben bemutatott javaslat a Moldovát támogató pénzügyi programra, más néven a moldovai Növekedési Tervre. E hónap során, mint elnökség, napirendre tűztük ezt a javaslatot, és kialakítottuk a saját álláspontunkat a Tanáccsal. Célunk az volt, hogy megállapodást kössünk az Európai Parlamenttel. Sajnos, minden erőfeszítésünk ellenére a tárgyalások megkezdésére nem került sor.

Azt mondja, hogy a Bizottsággal összességében konstruktív volt a kapcsolata. Hogyan képzelje ezt el a laikus ember? Ha kikapcsolják a kamerát, akkor Ursula von der Leyen leveszi a magyarországi belpolitikai álarcát és bizottsági elnökké változik? Vagy ő maga ebben a politikai térben mozog, de a többi biztos vagy a bizottság többi alkalmazottja nem érzi magát a magyar belpolitika részének?

Amikor a valós, konkrét programelemekről volt szó,

Moldova helyzete valóban összetett, és sok szempontból a nemzetközi politikai játszmák fókuszába került. Az EU bővítéspolitikájának szerves részét képezi, hiszen van egy olyan elnöke, aki nyíltan elkötelezett az európai integráció mellett, és aki mögött erős támogatás áll. Az ország jelenleg hibrid háborúval néz szembe Oroszországgal, amely tovább bonyolítja a helyzetet. A Növekedési Terv valóban az EU legfontosabb gazdasági támogatási programja a tagjelölt országok számára, és Moldova esetében kulcsfontosságú lehet a fejlődés szempontjából. Azonban kérdéses, hogy az EU mennyire tekinti Moldovát valódi partnernek, vagy csupán eszközként használja a geopolitikai játszmákban. Lehet, hogy a magyar elnökséghez való kapcsolódástól való elhatárolódás azt mutatja, hogy Moldovát inkább szimbolikus jelentőséggel bír, mintsem hogy komolyan érdekelné őket a helyzet javítása. A kérdés tehát az, hogy Moldova valóban fontos számukra, vagy csupán egy kirakatprojekt része, amely lehetővé teszi számukra, hogy bemutassák elkötelezettségüket a keleti szomszédok támogatása iránt.

Nem tudom megérteni, miért nem tartották sürgősnek, hogy a jogalkotási folyamatot elindítsák ebben az ügyben, és hogy az EU mihamarabb ratifikálja a Moldovát segítő növekedési tervet. Sajnos, eddig nem történt konkrét előrelépés a részükről. Bízom benne, hogy a következő hónapokban ez a helyzet változni fog. Ez egy olyan téma, amelyben a Tanács világosan kifejezte álláspontját, és a tagállamok egyetértenek abban, hogy Moldova támogatása kiemelten fontos.

A legfontosabb eredményekkel kapcsolatban szeretnék néhány izgalmas háttérinformációt megtudni Öntől.

Ez bizony nem ígérkezik egyszerű feladatnak.

Egyrészt: az, hogy Szerbia csatlakozásában előrelépést történt egy meglehetősen Szerbia-ellenes európai közhangulatban, milyen stratégia mentén sikerült?

Ez egy körülbelül 8 hétig tartó tárgyalás volt, mire eljutottunk oda, hogy minden tagállam hozzájárult ahhoz, hogy megtegyük az első lépést annak érdekében, hogy a harmadik tárgyalási klaszter megnyíljon. Mi azt hangsúlyoztuk, hogy a bővítésnek érdemalapúnak kell lennie, és meg kell őrizni a folyamat hitelességét. Ez azt jelenti, hogy ha valamelyik tagjelölt ország teljesíti az adott lépés megtételéhez szükséges feltételeket, akkor azt a döntést nem lehet halogatni tovább. Ez egy nagyon érzékeny folyamat volt,

Amennyiben a szükséges feltételek ellenére nem haladunk előre egy adott ország integrációjával, az nemcsak az érintett államra, hanem más országok csatlakozási folyamataira is negatív hatással lehet, továbbá megkérdőjelezheti a bővítési politika hitelességét. A szerb csatlakozási folyamat előmozdításáról és a bővítési törekvésekről végül sikerült konszenzusra jutni a tanácsban. Véleményem szerint a kitartó és következetes fellépés volt a megállapodás elérésének kulcsa.

Ugyanígy érdekelnének a kulisszatitkok azzal kapcsolatban, hogy a román és bolgár schengeni csatlakozásra hogyan sikerült megszerezni a boldogító osztrák igent.

A kérdés megvitatása több különböző szinten zajlott, kezdve a miniszterelnöki fórumtól egészen a brüsszeli Állandó Képviseletek szakértői közötti megbeszélésekig. Folyamatos kapcsolatban álltam az érintett országok nagyköveteivel, gyakorlatilag napi rendszerességgel egyeztettük a lépéseinket, miközben mindig igyekeztünk két lépéssel előrébb járni, hogy elérhessük a december 12-i tanácsi döntést. Ebben az esetben is kulcsfontosságú volt a kitartás; rengeteg diplomáciai háttérmunka folyt, amely végül lehetővé tette, hogy a magyar elnökség sikeresen zárja le ezt a megállapodást.

A találkozón megállapodás született arról, hogy közös lépéseket fognak tenni az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, például közös járőrözést vezettek be, amelynek keretében magyar, osztrák és román határőrök mennek a bolgár-török határra. Ilyen intézkedések révén megerősödött a bizalom, s ez hozzájárult ahhoz, hogy a schengeni bővítést végül el tudja fogadni az osztrák kormány. De nem csak Ausztria volt kérdéses, hanem Hollandia is. A holland parlamentben volt egy határozati indítvány egy nappal a december 12-i döntés előtt, hogy szavazzák le a csatlakozást. Ez a parlamenti indítvány nem kapott többséget, ezért a román-bolgár bővítést a holland kormány is támogatta. A tárgyalási folyamatnak továbbá kulcskérdése volt a dátum, hogy mikor kerüljön sor a határellenőrzés a megszüntetésére. Lehetett volna egy olyan döntést is hozni, hogy majd két év múlva vagy jövő nyártól történik meg a teljes jogú tagság. Azt is a magyar elnökségi fellépés eredményének tekintem, hogy ez a dátum végül a lehető legközelebbi dátum lett, 2025. január 1.

A magyar elnökségnek valóban voltak egyedi hozzájárulásai, amelyek kiemelkedtek a korábbi elnökségek eredményei közül. Például a magyar elnökség alatt különös figyelmet kaptak a kultúra és a kreatív ipar támogatása, ami más elnökségek során nem mindig volt középpontban. Emellett a migrációs válságra adott válaszok és a határok védelme terén tett lépések is olyan intézkedések voltak, amelyek a magyar elnökség alatt nyertek hangsúlyt. Ezen kívül a magyar elnökség kezdeményezett olyan párbeszédeket is, amelyek a közép-európai országok együttműködését erősítették, ami szintén új megközelítést képviselt a korábbi elnökségek tevékenységéhez képest.

Magyarország mindig is elkötelezett támogatója volt a nyugat-balkáni bővítési folyamatnak, valamint a bővítések általános ügyének. Ezt a témát szívügyünknek tekintjük, és képesek vagyunk hatékonyan képviselni, hiszen rendelkezünk a szükséges tudással, és szoros kapcsolatokat ápolunk a térség országainak vezetőivel. Ez adja meg számunkra a hitelességet. A Schengen-zónára vonatkozóan is hasonló a helyzet: már a 2011-es elnökségünk óta kiemelt célunk, hogy Bulgária és Románia teljes körű csatlakozása megvalósuljon, és ennek érdekében sokat tettünk. A védelmi politikában is hasonló elveket vallunk: az európai védelem ipari kapacitásainak megerősítése terén elnökként olyan álláspontot képviselek, amely évek óta a Zrínyi-program keretében valósul meg. E program keretében beszerzett eszközök jelentős része európai vállalatok által fejlesztett és gyártott, így hozzájárultunk az európai védelmi ipar és innováció megerősítéséhez. A versenyképesség kérdésében is hitelesen tudtuk képviselni álláspontunkat, mivel már több mint egy évtizede hangsúlyozzuk, hogy az Európai Unió versenyképességének növelése elengedhetetlen.

Kérem, segítsen megítélni Magyarország brüsszeli érdekérvényesítési képességeit! Egyrészt van néhány figyelemfelkeltő jel, ami arra utal, hogy nem vagyunk teljesen mentesek a hiányosságoktól: egyedüli tagállamként számunkra befagyasztották a jelentős összegű uniós forrásokat. Másrészt viszont úgy tűnik, hogy a magyar elnökség elérte azokat a célokat, amelyeket kitűzött magának, legyenek azok szimbolikus, látható vagy éppen tapintható eredmények. Vajon a magyar diplomácia által az elnökség alatt tanúsított hatékonyság később kivetül a saját érdekeink érvényesítésére is?

Úgy vélem, hogy a magyar érdekérvényesítés már az elnökség előtt is eredményesnek bizonyult.

Amikor az uniós forrásokhoz való hozzáférésről beszélünk, az politikai kérdés is. Amikor az uniós forrásokhoz való hozzáférés feltételein túlmenő politikai szempontok is felmerülnek, az már nem tisztán szakpolitikai érdekérvényesítés. Egy sikeres elnökség lehetőséget ad arra, hogy az adott ország érdekérvényesítő képessége erősödjön. Ennek érdekében az Állandó Képviseleten mindent megtettünk az elmúlt fél évben a "gépház" működtetőiként. Azért is tettük ezt, mert szerettük volna, hogy az az érdekérvényesítő képesség, amiről Ön beszél, még tovább erősödjön. Jövőre látjuk majd meg, hogy ennek lesz-e ilyen pozitív hatása. Ez a 2011-es elnökségünk után így történt, és bízom benne, hogy most is így lesz. Én az előző a magyar elnökségben is részt vettem, és azt tapasztaltam, hogy annak eredményei az azt követő években kézzelfogható előnyöket hoztak.