120 ezer daru pihen a szegedi Fehér-tónál | National Geographic A szegedi Fehér-tó varázslatos látványa ezúttal nemcsak a helyi természetbarátokat vonzza, hanem a madármegfigyelők és fotósok körében is nagy népszerűségnek örvend. Itt, a Dél-Alföld szívéb
A madarak túlnyomó többsége még novemberben elhagyja az országot, ám némelyikük itt maradhat áttelelni.
A november 6-i adatok alapján körülbelül 120 ezer daru tartózkodik a szegedi Fehér-tónál. A Kiskunsági Nemzeti Park legfrissebb jelentése szerint ezek a madarak a közeli mezőgazdasági területeken és tarlókon keresnek táplálékot, míg az éjszakáikat a lecsapolt halastavakon és a pusztai elöntéseken töltik.
A darvak hosszú hónapokat töltenek a hideg északi tájakon, mint Svédország, Finnország, Észtország és Oroszország gazdag nádasai és lápos sztyeppéi. Itt találják meg ideális fészkelési környezetüket, ahol nyugodtan felnevelhetik utódaikat. Ahogy a nyár vége felé közeledik, és a táplálék egyre szűkösebbé válik, ezek a gyönyörű madarak megkezdik vándorlásukat Afrikába; egyesek a napfényes Dél-Európába vagy a Közel-Keletre is eljutnak. Hazánk területén, úton a céljuk felé, pihenőt keresnek a csendes, emberektől távoli nádasokban és lápos, vizes élőhelyeken, ahol egy pillanatra megállhatnak és feltöltődhetnek.
Legkedveltebb tartózkodási helyük a csodálatos Hortobágy, ahol október közepén a számuk meghaladta a 150 ezer egyedet. Ezzel szemben a Fertő tónál csupán néhány ezer madár tartózkodott, de közöttük felfedeztek egy igazán különleges, fehér tollazatú példányt is, amely ritkaságával lenyűgözte a megfigyelőket.
A madarak többsége novemberben elhagyja hazánkat, de az utóbbi évek tapasztalatai alapján egyre több példány dönt úgy, hogy itt tölti a telet.
A daru (Grus grus) a magyar kultúra egyik meghatározó állata. A néphagyományban kiemelt jelentőséggel bír, krúgatása az ősz egyik elmaradhatatlan hangulati eleme, a darutollas kalap pedig egyfajta státuszszimbólum volt a magyar nép körében.
Egykor nagy számban költött hazánkban, de az 1910-es években ez megváltozott. Csak több mint 100 évvel később, 2015-ben figyeltek meg újra költő darupárt Magyarországon. Azóta nagyon ritka fészkelőnek számít hazánkban, kizárólag a Kisalföld egy apró területén bizonyított fészkelése.
A lenyűgöző násztánc után egy életre szóló társra talál, és fészekalja jellemzően 2 tojásból tevődik össze. A szülők felváltva ülnek a tojásokon, körülbelül egy hónapon át, hogy biztosítsák a kicsinyek biztonságos kikelését. Táplálkozásuk főként magvakból és rovarokból áll, amelyek gazdagítják étrendjüket.
Magyarországon található egy olyan védett állatfaj, amelynek természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Ez a faj nemcsak a biológiai sokféleség szempontjából fontos, hanem jogi védelmet is élvez, hogy megőrizzük a környezetünk gazdagságát és egészségét.
